Ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást – Egyházmegyei búcsú Máriapócson

Évről évre egyre több egyházközséget képviselik gyalogos, kerékpáros zarándokok is az egyházmegyei búcsún. Kisvárdáról, Mátészalkáról, Nyírbátorból, Mérkről, Vállajról, Újfehértóról, Nagykállóból, Ófehértóról, Debrecenből, Nyíregyházáról is vállalták a fáradságos zarándoklatot, köztük a közel százfős ifjúsági tábor közössége, akik Palánki Ferenc megyéspüspök vezetésével érkeztek a kegyhelyre. Az erről szóló beszámoló ITT olvasható.

Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök homíliájában a búcsú kezdetére visszatekintő történelmi bevezető után az elhangzott evangéliumi szakasz alapján (Jn 6,1–15) Jézus szeretetének három ajándékáról elmélkedett: az evangéliumról, vagyis az örömhírről, az Oltáriszentségről és Jézus édesanyjáról, Máriáról. A homília teljes terjedelmében ITT olvasható. 

„Ferenc püspök atyának köszönöm a meghívást egyházmegyétek zarándoklatára, ami ezelőtt 50 évvel indult el a mai szatmári esperesség akkori papjai kezdeményezésére. Ennek apropóján vagyok ma köztetek mint a szatmári egyházmegye püspöke. Örömmel jöttem, hogy veletek zarándokként a pócsi könnyező Szűzanya oltalmát kérjem számotokra, az egyházmegye püspökei és papjai, valamint a területén lakó minden embertestvérem számára” – kezdte beszédét Schönberger Jenő püspök.

Vajon mi késztette ötven évvel ezelőtt az akkor Egri Főegyházmegyéhez csatolt szatmári részek papjait, hogy Máriapócsra zarándokolva az égiek segítségét kérjék? Az árvizek vagy a kommunizmus? Nem tudom, mindenki döntse el maga, de hogy nem volt hiábavaló, azt a mai zarándoklat is bizonyítja. Mert hittek a csodában, és a csoda meg is történt. Bár

Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan. 

Nekünk csak kitartóknak kell lennünk az imában. Amilyen kitartóak voltak a mai evangéliumban szereplő Jézust hallgató emberek, és meglátták Isten csodáját.

Mekkora hatalmas zarándoklatról számolt be a mai evangélium. Itt még csak tömegről beszél, mert nem jött el még a Szentlélek, aki közösséggé, egyházzá formája a Krisztusban hívőket. De még Krisztus-hívőknek sem lehet mondani, csak Jézus csodás alakja és tanítása ejti rabul és viszi előre őket. Hallgatni akarják Jézust. Inni a szavait – ahogy mondani szokás. A vele való találkozás és a tanítása a fő táplálékuk. Úgy lenyűgözte őket, hogy még az evésről is megfeledkeztek. Érdekes Jézus magatartása, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és sok mindenre kezdte tanítani őket.

Ma Máriapócsra nem „nagy tömeg” zarándokolt, hanem egy egyházmegye hívő népe. Mi mindannyian, akik itt vagyunk, megköszönjük Jézusnak az evangéliumot, az örömhírt, amit hittel elfogadtunk, elsősorban nagyszüleink és szüleink közvetítésével. Szentatyánk jóvoltából a nagyszülők és idősek világnapját ünnepeljük, ezért a sok minden más mellett ezt is köszönjük meg nekik. Azt, hogy megőrizték és átadták nekünk a krisztusi hit ajándékát. Isten áldja meg őket itt a földi életben, az örök életben pedig fizesse meg nekik örök javakkal!

Jézus második ajándéka is felsejlik a mai evangéliumban. Reménytelennek látszik a helyzet! Hatalmas éhező tömeg, és üresek a tarisznyák. Csak egy fiúnak van öt kis kenyere és két hala. András apostolnak problémát okoz: „Mi ez ennyinek?” Jézusnak mindez nem volt probléma. Isteni hatalma és szeretete minden nehézséget legyőzött. Övéiért mindenre kész volt. És ez még csak előképe volt annak, amit egy még reménytelenebb helyzetben a világ végéig velünk maradó ajándéknak szán, az Oltáriszentségnek, amit papjai által a szentáldozásban nap mint nap oszt ki azoknak, akik a legszorosabb kapcsolatban akarnak lenni Vele. 

A kenyérszaporítás alkalmával még kívülről érkezik az étel, az Oltáriszentség csodájában már maga Jézus válik étellé. 

Az első nagycsütörtökön Jézus szeretete a végsőkig megy, amikor már nem valamit, hanem saját magát adja. Amikor életünk hullámai összecsapnak fejünk felett, jó tudni, hogy Jézus itt van velünk. Ezt köszönjük meg minden szentmisében, minden szentségimádásban. Ekkora szeretete senkinek sincs, csak neki!

Kedves Testvérek! Jézus szeretetének harmadik nagy ajándéka, amit közvetlenül halála előtt nekünk adott, az édesanyja volt. „Asszony, íme a te fiad! Íme a te anyád.” Mert úgy gondolhatta, ha Isten dicsősége, hatalma megrémisztheti még a benne hívőket is, legyen valakink, akihez bizalommal fordulhatunk, mert hozzánk hasonló, csak ember, de akinek szíve alatt formálódott Isten Fiának is a szíve. Aki a legközelebb áll Istenhez, akinek anyai szíve mindent megért és mindenki után szinte megszakad. Ő Jézus Krisztus Szent Anyja, de Isten akaratából a mi anyánk is. Ó, Mária, eljött a te órád, igen, ott a kereszt alatt, és azóta tart ez az óra, hogy közbenjárj értünk, hogy könnyeket hullass, akár véreseket is, hogy figyelmeztess, és keresd a kiutat számunkra, mert bűneink miatt útjaink összekuszálódtak.

Mennyi Mária-jelenés bizonyítja, hogy égi édesanyánk számára nem közömbös, hogyan élnek gyermekei, és az sem, hogy hányan vesznek el örökre. 

Szűzanyánk, csak egy szót szólj, és megmenekül a világ. Ne nézd földi bajainkat sem érzéketlenül. Újra és újra sugalld nekünk, hogy „amit Fiam mond, azt tegyétek”. Ő ígéretet is tett arra, hogy aki keresi az Isten országát, annak biztosítja mindazt, amire igazán szüksége van. De Egyházától is elvárja, hogy igazi szeretetközösség legyen, amelyben figyelnek a testvérek lelki és testi javaira egyaránt.

Az egyházmegyei búcsún Palánki Ferenc megyéspüspök Pro Communitate Christiana díjat adományozott azon kiemelt személyeknek, akik különös figyelmet érdemlő és példát adó egyházépítő tevékenységükkel vagy életművükkel gazdagítják az egyházmegye hívő közösségét. Az idei díjazottak méltatása ITT olvasható.

„Boldog az a nép, amely tud ünnepelni” (Zsolt 89,16). A főpásztor a díjak átadása után köszönetet mondott a Jóistennek az egyházmegyei búcsúért, Schönberger Jenő püspöknek a tanításáért. „Sokat jelent számunkra ez a tanítás, mert segít megismerni Jézus Krisztust, hogy amikor majd átlépünk a kapun, ismerősként köszönthessük őt. Fölismerhetjük Jézus Krisztust a közösségben, az Egyházban, az imádságainkban, legfőképpen a szentségekben, és különös módon szerethetjük őt egymásban is.

Az idősek, nagyszülők világnapja lévén a főpásztor külön is köszönetet mondott és imádkozott a nagyszülőkért, idősekért, akik teljesítik hivatásukat és továbbadják a hitüket. Ezen a világnapon és az egyházmegyei búcsún a feltételek megtartása mellett teljes búcsú nyerhető, így a megyéspüspök vezetésével a Jóistenhez fordulva és kérve a Szűzanya közbenjárását közösen mondták el az ehhez szükséges imákat.

Végül az Oltáriszentség előtt is imádkoztak az egyházmegyéért, közösségeikért, a békéért, és a jelenlévők személyes kéréseiket is megfogalmazták a csöndes percekben.

A búcsún a szentmise megkezdéséig lehetőség volt csöndes adorációra is a máriapócsi római katolikus Szeplőtelen Fogantatás-templomban. A zarándoklat délután a loretói litánia imádkozásával fejeződött be.

A búcsúról készült beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható. 

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Kovács Ágnes

Magyar Kurír