Ha rá emlékezünk, megerősödünk a hitünkben – Hollai Antalra emlékeztek Albertfalván

Hazai – 2020. július 31., péntek | 20:43

Ahogy eddig minden évben, idén is megemlékeztek Hollai Antal pápai káplán, címzetes apát, esperes, plébánosról Albertfalván. A halálának 6. évfordulóján, július 29-én, szerda este tartott szentmisén ezúttal is sokan vettek részt a Budapest XI. kerületében álló plébániatemplomban, utolsó szolgálati helyén. Mihályi György beszámolóját adjuk közre.

A szentmise főcelebránsa és szónoka ezúttal Gável Henrik, Albertfalva plébánosa volt, akivel hat paptársa misézett együtt – egykori barátai, tanártársai, tanítványai. Jelen volt Kocsis Imre váci nagyprépost, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar, Újszövetségi Szentírástudományi Tanszék tanszékvezető professzora és Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója is.

A szentmisén együtt emlékezett Antal atya nemsokára 97 éves édesapja, valamint testvérei, illetve a helyieken kívül most is jöttek korábbi szolgálati helyeiről: Farkasrétről, Felső-Krisztinavárosból, Esztergomból, Kelenvölgyből és Budafok-Felsővárosból is.

„Adjunk hálát azért, hogy vannak élő példák a mi körünkben, olyanok, akik megsejtették Jézusnak Mártához intézett tanítását, hogy van egy jobbik rész, amelyre ha építünk, akkor utána az egész életünk más mélységgel folytatódik tovább a szolgálatban, a testvéri szeretetben” – hangsúlyozta Gável Henrik, a Szent Márta liturgikus emléknapján a napi evangéliumról tartott homíliában.

Nagyon személyes és kifejező volt az egyetemes könyörgések utolsó pontja, melyet az egyik fiatal írt erre az alkalomra:

„Urunk, hálát adunk Antal atyáért, sokunk lelki vezetőjéért, gyóntatójáért és barátjáért, akiben szíved szerinti pásztort ajándékoztál népednek, aki mindig vár, keres és megbocsát.

Kérünk, hogy alázatos élete és tanítása, szavai és tettei vezessenek példaként, hogy mi is irgalmasságod közvetítői és hiteles tanúi legyünk az emberek számára; neki pedig add meg az örök élet ajándékát, ahol majd újra találkozhatunk Veled és elhunyt szeretteinkkel.”

A szentmise után jó volt látni, hogy mielőtt a templom előtt még sokáig beszélgető emberek hazaindultak volna, egy pillanatra megálltak Antal atya emléktáblája előtt a templom főbejárata mellett, ahol friss virágok és koszorúk jelezték, hogy sokan gondolnak hálával és szeretettel az 56 éves korában elhunyt papra. Azt, hogy évek múltával is miért fontos nagyon sok ember számára Hollai Antal személye és tanítása, valaki így fogalmazta meg: „Mert egész élete Istenről szóló, vonzó és hiteles tanúságtétel volt. Ha rá emlékezünk, ha a könyveit olvassuk, megerősödünk a hitünkben.”

Egybecsengenek ezek a szavak a Szentírás tanításával: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben.” (Zsid 13,7). Azok számára, akik ismerhették Antal atyát, különös megszólító erővel bírnak ezek a sorok. Hiszen ahogyan egész élete, úgy az életútja vége is az Istenbe vetett hitről szólt. Jól tudta, hogy a komoly és kockázatos műtétet nem biztos, hogy túléli, a halál közeli valóságának lehetősége mégsem szorongással és félelemmel, hanem mély hittel és bizalommal töltötte el. Akik életének részesei lehettek, azok lelkében kitörölhetetlen nyomot hagyott az ő kimagasló tanúságtétele.

Hollai Antal Budapesten született 1958-ban, mélyen hívő, katolikus családban. Az esztergomi ferences gimnázium elvégzése után kispap lett Esztergomban, ahol 1983-ban szentelték pappá. Három év farkasréti káplánság után két évig érseki szertartóként Paskai László bíboros mellett szolgált Esztergomban, majd Rómában, a karmeliták Szent Teréz Egyetemén spiritualitásból szerzett licenciát. Rómából hazatérve felső-krisztinavárosi plébánoshelyettes volt három évig, miközben a nunciatúra magyar titkárának feladatát is ellátta. 1993 és 2001 között az esztergomi szeminárium lelki igazgatója volt, és tanított a hittudományi főiskolán. 2001 óta  Albertfalva plébánosa, kilenc évig a kerület esperese volt. 2014. július 29-én életének 57., áldozópapságának 32. évében adta vissza lelkét Teremtőjének.


Fotó: Kocsis Csobánka

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria