Hagyjuk, hogy a szél az szél maradjon – Folytatódott az Átfogó ökológia című fórumsorozat

Hazai – 2022. május 20., péntek | 20:59

A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Átfogó ökológia című fórumsorozata a katolikus hit talaján az Egyház – különös tekintettel a Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikájában felvetett kérdésekre – és a tudomány környezeti kérdésekben kialakított álláspontjait mutatja be. A budapesti Párbeszéd Házában május 19-én megrendezett esemény előadója Nagy Balázs és Patsch Ferenc SJ volt.

Az est témája ezúttal a környezetváltozás volt. Nagy Balázs geográfus előadásának elején arról beszélt, hogy az objektív tudományos következtetéseknek adatokra kell támaszkodniuk. Ezeknek az adatoknak ugyanakkor megbízható forrásból kell származniuk. Az éghajlatváltozás vizsgálatánál is fontos szempont, hogy figyelembe vegyük a begyűjtött adatok helyi adottságait. Ha egy 2500 méter magas hegység jellemzőit vizsgáljuk, más következtetésre jutunk a Magas-Tátra vagy egy norvégiai hegylánc esetében. A földi klímaváltozás sebessége eltérő, de a változások okai is szerteágazóak. A klíma változott a múltban is, ám az állatfajok nagy része képes volt alkalmazkodni ehhez. Napjainkban viszont felgyorsultak a folyamatok, ráadásul helye sincs az állatoknak ahhoz, hogy új életteret találjanak maguknak.

Az alkalmazkodás ugyanis nem egyenlő a meneküléssel.

Nagy Balázs arra is rámutatott, hogy a figyelemfelhívó plakátok üzenetei sokszor félrevezetőek. Óriási problémát okozna például, ha a klímaváltozás okait azonnal megszüntetnénk.

Elmondta: 18 ezer évvel ezelőtt a mai Lengyelország területét jég borította. A Fekete-tenger szintje 120 méterrel volt alacsonyabban. (Ma néhány deciméter emelkedéstől is tartunk.) 12 ezer évvel ezelőtt a jég olvadása miatt emelkedni kezdett a tengerek szintje, a Fekete-tengeré már csak 40 méterrel volt a mai alatt. Ám később már nem volt jég, ami elolvadhatott volna, ezért a vízszint újra csökkent, a jelenleginél 100 méterrel volt lejjebb. Az emberi kultúra virágzása során a tengerek partjára településeket építettek, ám körülbelül 7 ezer évvel ezelőtt nagy mennyiségű víz jutott a Fekete-tengerbe a Boszporuszon keresztül, aminek következményeként sok város került víz alá. A vízszint várható emelkedése napjainkra azért is jelent szinte megoldhatatlan problémát, mert az ember már nem tud elköltözni azokról a területekről, melyek rendszeresen víz alá kerülnek.

Ötezer évvel ezelőtt a mai Ausztria és Olaszország határát kereskedelmi útvonal szelte át, melyet napi rendszerességgel használtak. Ma ez a terület igen nehezen járható fagyos vidék. A sienai városháza egyik festményén, mely az 1300-as években készült, hadakozó katonákat láthatunk. Az egyik alak kezében buzogány van, ő valószínűleg Toldi Miklós, aki zsoldosként harcolt a sienaiak seregében. Ebben az időszakban az itáliai városállamok szoros kapcsolatot tartottak az északi területekkel – így Magyarországgal is –, amire azért volt lehetőség, mert az alpesi hágókon könnyen – jóval könnyebben, mint ma – át lehetett kelni. A kis jégkorszak során azonban eljegesedett ez a terület, ezért az észak–déli közlekedés szinte lehetetlenné vált. Ismerjük a kifejezést: túl az Óperenciás tengeren, az üveghegyen is túl. Ez az Enns folyóra utal (ob der Enns), ahol a salzkammerguti tavakat és az azokat körbeölelő hófödte csúcsokat láthatta az, aki Magyarországról esetleg idevetődött. Ma persze már más kép tárul az utazó szeme elé. Pest-Budán, Budapesten 1838-ban és 1876-ban is még nagy jeges árvizek voltak, a befagyott Dunán télen át lehetett kelni.

A kis jégkorszak öt-hatszáz évig, a 14–19. századig tartott. Ezt felmelegedés követte. Magyarországon a 20. század húszas, harmincas éveiben kezdődött vita a környezeti változásról, ennek során a mérnökök és a természetbúvárok is másként közelítettek a kérdéshez. Az világossá vált, hogy nem a mediterrán éghajlat felé tart a Kárpát-medence, inkább a szárazföldi jelleg erősödik.

Nagy Balázs pozitív példaként említette Chennai (Csennai) indiai város esetét. Ebben a szivacsvárosban a monszun idején lezúduló csapadékot igyekeznek elraktározni, melyet aztán a szárazabb időszakban fel tudnak használni. Venezuelában az Orinoco deltáját veszélyezteti a vízszint emelkedése. Ezt úgy igyekeznek ellensúlyozni, hogy mangroveerdőket telepítenek a parti részekre, melyek megfogják az üledéket és a hordalékot, így növekszik a szárazföldi terület. Nagy Balázs szerint ugyanakkor a klímapánik helyett inkább fel kell készülni a változásra.

Patsch Ferenc jezsuita szerzetes online jelentkezett be az előadásra, melyet irodalmi példák bemutatásával kezdett. Kim Stanley Robinson amerikai író 2020-ban megjelent, A Jövő Minisztériuma című sci-fi-regényében egy hőhullám sok millió embert megöl Indiában. Az író a könyvben optimista jövőképet vázol fel, mely szerint a katasztrófák arra kényszerítik az emberiséget, hogy hatékony megoldásokat találjon ki nemcsak a technikai, de a társadalmi problémákra is. Neal Stephenson Termination Shock című regényében viszont egészen más történik, a természeti katasztrófák hatására a dolgok már annyira rosszra fordulnak, hogy egy geomérnök elhatározza, kén-dioxidot juttat a levegőbe, hogy ennek hatására lehűljön a bolygó. Elsőre úgy tűnik, sikerrel járt, ám végül e beavatkozás óriási társadalmi feszültségekhez vezet. Patsch Ferenc szerint jelenleg ez utóbbi regény világlátása áll közelebb a valósághoz.

„Mi áll mindannak a hátterében, ami most történik?” – tette fel a kérdést a jezsuita szerzetes. Ha filozófiailag közelítünk hozzá, Martin Heideggert említhetjük. Ő fiatalkorában a Sváb-Alpokban élt, sokszor olvasta erdőszéli padokon a nyugati szellemi hagyomány klasszikusait. Később is szívesen dolgozott nyugodt, természetközeli helyeken, megtanult együtt élni a földdel, erős kapcsolatot ápolt a tájjal és az ott élő emberekkel. Van egyfajta spiritualitása az ő eszmefuttatásainak, ezért is illeti kritikával a nyugati szellemi hagyományt. Különbséget tesz a reprezentáló, elképzelő és a felidéző gondolkodás között. Az egyik egy kalkulatív, míg a másik egy meditatív gondolkodási minta. Az Építeni, lakni, gondolkodni című írásában Heidegger azt fejtegeti, hogy az emberi élet és munka mintája a kertész, aki odafigyel a növényeire. Lakozni azt jelenti, hogy békében vagyok azzal a szférával, ahol élek. A lakozás alapvető jellege a megőrzés. „Költőien lakozik az ember” – írja, vagyis úgy kell élni, hogy nem kell feltétlenül beavatkozni. Heidegger nem premodern gondolkodó, inkább amellett érvel, hogy

a természetre nem szabad csupán erőforrásként tekinteni, mert akkor kalkuláló módon csak kiaknázzuk és visszaélünk vele.

A technológia kérdése című esszéjében ír egy régi szélmalomról. Ha valaki felépít egy szélmalmot, akkor nem tesz erőszakot a természeten, megengedi, hogy a szél az szél maradjon, vagyis tiszteletben tartja a természet létezésmódját. Egy régi híd, melyen átkelünk, a lakozáshoz járul hozzá, mintegy beépül a természetbe. Egy vízerőmű ezzel szemben nem ilyen, ott a természetet építjük bele az erőműbe. Heidegger szerint a technika nem közömbös, mert alapvetően változtatja meg a dolgok létét, gondolkodásunkat pedig haszonelvűvé teszi. A lenni hagyás nem azt jelenti, hogy passzívan engedjük, hogy bármi megtörténjen, mert a létezés engedélyezése nem tartozik az akarat tartományába, nem passzív, de nem is aktív. Az oldottan lenni hagyni, autentikusan lakozni a kései heideggeri gondolkodás kulcskifejezése lesz, hiszen

az ember nem a létezés ura, csak a lét pásztora.

Patsch Ferenc kitért Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikájára is. Mint hangsúlyozta, a Szentatya beemelte az ökoteológiát a hivatalos teológiai gondolkodásba. Az enciklika empirikus kutatásokra alapozza érveit, innen jut el a spirituális gondolkodáshoz. Egyik fő gondolata a technokrata paradigma kritikája. Bírálja a birtoklás, a manipuláció, a profitmaximalizálás logikáját, elítéli a ma uralkodó világrendet, mert az fenntarthatatlan. Sürgeti a teremtés harmóniájának megőrzését és az egyszerűséghez való visszatérést. Patsch Ferenc szerint ugyanakkor ez nem egy zöld enciklika, inkább egy olyan megnyilatkozás, mely a társadalmi kérdések felől közelít a teremtésvédelem felé:

Halljuk meg a föld kiáltását és a szegények kiáltását is.

Az előadások után kerekasztal-beszélgetésre került sor, melynek Nagy Balázs, Patsch Ferenc SJ és Benedek József volt a résztvevője.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria