Az 1976-ban együtt szentelt kilenc szeminaristából már csak hatan ünnepelhettek együtt. Ketten célba értek – ahogy Spányi Antal fogalmazott –, egy paptársuk pedig betegség miatt nem tudott jelen lenni az ünnepi eseményen.
A Székesfehérvári Egyházmegye főpásztora hálát és köszönetet mondott Istennek, hogy meghívta és megtartotta őket papi hivatásukban. Szentbeszédében kiemelte: a pap engedelmesen, tisztaságban, egyszerűségben él; az egyházi fegyelem megtartásában odaadja életét másokért a természetfölötti szeretet jeleként. Ez a szeretet feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az embereket a kegyelem életére vezesse.
Az ünnepélyes hálaadó szentmise végén Spányi Antal azért fohászkodott Istenhez, hogy ugyanazzal a lelkesedéssel folytathassák az evangélium melletti tanúságtételt, amely hivatásuk kezdetekor ébredt bennük, és hogy valóságosan eggyé válhassanak Krisztussal, akinek áldozatát naponta bemutatják a templomban.
Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria