Hálaadó szentmisén ünnepelték a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye jubiláns papjait Nyíregyházán

Az ünnepi hálaadó szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be Bosák Nándor nyugalmazott püspökkel, a jelen lévő jubiláns atyákkal és az egyházmegye papjaival együtt.

Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök homíliáját adjuk közre a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapján közölt írás nyomán:

Együtt ünneplünk és együtt imádkoztunk a szentségimádáson, hogy legyenek újabb papi és szerzetesi hivatások. Miért kellenek papok? Sokan azt gondolják, nincs szükség Istenre, nincs szükség a papokra, az élet nélkülük is megy tovább. Papra éppen azért van szükség, hogy az emberek ne Isten nélkül éljék az életüket. Isten vágyakozik az emberre, és az Ő vágyát a papok jelenléte képviseli az emberek között, amelyről az evangélium így ír: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek…” (Lk 22,15)

Micsoda nagy dolog, hogy egyetlen szentmiséért is érdemes papnak lenni, hogy kimondjuk a szavakat: „Vegyétek, ez az én testem, ez az én vérem”, és a végtelen fölségű, a mindeneket teremtő és megszentelő Isten odaadja magát a kezünkbe! Nem azért, mert különleges képességeink vannak, vagy mert megérdemeljük, hanem mert

Ő végtelenül szeret minket és vágyakozik utánunk. Azt kéri tőlünk, papoktól, hogy mi is ébresszük föl az emberekben a vágyat Isten után.

Jézus Krisztus megváltó áldozatának emlékére megalapítja az Eucharisztiát, és felszólítja apostolait, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére, vagyis a világban ugyanúgy éljenek, ahogyan Ő, ugyanazt tegyék, ugyanúgy ünnepeljenek, szeressenek, képviseljék Isten szeretetét, az új és örök szövetségét, a megváltó áldozatot a szentmise bemutatása révén.

Jézus Krisztus, az örök Főpap ünnepe erre a mindenkit megváltó áldozatra emlékeztet bennünket, és arra, hogy egyeseket meghívott, kiválasztott, fölszentelt, hogy képviseljük Őt, hogy ezt az áldozatot minden szentmisében megjelenítsük, jelenvalóvá tegyük, és az embereknek segítsünk felfogni, megérteni Isten szeretetét.

Mi, papok, a zsolozsmában minden reggel elimádkozzuk Zakariásnak, Keresztelő Szent János édesapjának imáját, aki magasztalja Istent, majd a gyermekéhez szól: „Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani…”

Fiatalként a papszentelésemre készülve és azután is sokszor szíven ütött ez a mondat. De hiszem, hogy ezüstmisés, aranymisés korunkban is szíven üthet, amikor így szól hozzánk Isten, az Ő gyermekeihez: „Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját…” Az üdvösség ismeretére kell tanítanunk a nemzeteket, a ránk bízottakat, hogy hirdessük Isten bocsánatát. Isten megbocsátja az ember bűnét: „Törvényemet szívükbe írom és elméjükbe vésem, bűneikre és engedetlenségükre nem gondolok többé.” (Zsid 8,10)

Isten szeretete ott van a szívünkbe vésve, és nekünk ezt a szeretetet kell a ránk bízottak szívéhez eljuttatni.

Egyik paptestvérem mondta, hogy nem az a jó pap, aki az embereket ostorozza, mert nem tartották be a tízparancsolatot, hanem aki segít nekik betartani. Persze szembesítenünk kell az embert azzal, hogy mi a bűn, de azzal is, hogy Isten irgalmas, ad lehetőséget az újrakezdésre, a megtérésre. Meg kell hirdetnünk az Úr érkezését, látogatását, szeretetét, bocsánatát, irgalmát, a felkelő nap fényességét.

Ünneplő paptestvéreink hányszor, de hányszor átélhették azt az élményt, hogy az Isten rajtuk keresztül megtérített, jó irányba fordított és megajándékozott kegyemével embereket, befordította őket az egyenes utcába, mint Szent Pált (ld. ApCsel 9,11). Micsoda nagy kegy, ha valaki pap lehet!

Hálát adunk ezért, a jubiláns paptestvérekért, az egyházmegyénk minden papjáért és Isten jóságáért, hogy az idén is szentelünk egy papot, lesz két diakónusunk, és már van egy új jelentkezőnk, aki pap szeretne lenni. Minden papunk és kispapunk legyen példa, hogyan kell élni, szeretni, Isten szeretetére válaszolni.

Kérjük a kedves testvéreket, hogy mindennap imádkozzanak értünk, hogy Urunk Jézus példájára jó pásztorok lehessünk!

Ámen.

A szentmise végén a papokért imádkozó nyíregyházi Serra közösség tagjai is köszöntötték a jubilánsokat. Ezt követően Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntőlevelet és Ferenc pápa áldását adta át az ünnepelt atyáknak, majd a papok és hívek főpásztori, valamint aranymisés és ezüstmisés áldásban részesültek.

Forrás és fotó: Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír