Halmozott örömmel – Látássérültekkel ünnepelt Erdő Péter bíboros

A szentély előtt felállított székeken jelmezes gyerekek, fiatalok. Középen fiatal lány, kék fátyolban, kerekesszékben. A padokban a felnőttek között egy csapat piarista diák, akiket a közösségi szolgálat – ahogy náluk nevezik, a Tevékeny Szeretet Iskolája, a TESZI – vitt segítőként a gyerekek közé, és kispapok, a Központi Szeminárium növendékei. Különleges ajándékot kaptak ezen a karácsonyváró ünnepen. Az otthon lakói betlehemessel készültek. 1977 óta, amikor első közös szentmiséjükön vehettek részt, havonta ünnepelnek együtt szentmisét, és karácsonykor minden évben Erdő Péter bíborost várják körükbe.

A főpásztor örömmel jön körükbe. Kérdésünkre így fogalmazott: Jézus eljött hozzánk, emberekhez, nekünk is el kell mennünk egymáshoz. A találkozás gyönyörű alkalmai ezek. A gyerekeken látszik, milyen örömmel adják elő a Kisjézus tiszteletére, amit megtanultak. Átélni velük együtt ezt, nagy ajándék számomra – mondta a bíboros.

A szereplők a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvodája és Általános Iskolája gyermekei és felnőtt lakói – tudjuk meg Fehér Anna nővértől, a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek közösségének tagjától, aki a hatvanas évek óta segíti a látássérült gyerekeket. Hivatalosan sajátos nevelési igényűként határozzák meg az otthon lakóit. A valóság, hogy többségük a látássérülés mellett mozgássérüléssel is küzd.

A csapat nagy: az alsósoktól kezdve a felnőttekig. Ének, szavalat követi egymást műsorukban, színvonalas előadást látunk. Még a legkisebbek se félnek szólóban énekelni, tisztán szárnyal a hangjuk. Arcukon mosoly, sugárzó öröm, amely ránk is átragad. 

Erdő Péter bíboros szavai is ezt tükrözik. „Csodálatos karácsonyi műsor volt. Azt az örömet, amit ma láttunk, őrizzük meg szívünkben, mert ilyen örömmel kell várnunk, hogy karácsony ünnepén meg tudjon születni szívünkben Jézus” – e szavakkal köszönte meg a szentmise elején a gyerekeknek előadásukat, majd köszöntötte az egybegyűlteket, köztük azokat, akik látássérült testvéreinket segítik, majd azokat a támogatókat, akik többek között Püspökhatvanból érkeztek.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás. Az énekekbe mindenki lelkesen kapcsolódik be. A felolvasók is látássérültek. Olyan gyorsan olvasnak, hogy csak akkor hisszük el, nem a szemükkel követik a betűket, hanem ujjukkal érzékelik a Braille-írás pontjait, amikor kollégám lencsevégre tudja őket kapni.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelemben közöljük.

* * *

Kedves Látássérült Testvéreim!

Krisztusban Kedves Testvérek!

Keresztelő Szent János születését azért idézi fel ma az Egyház, mert karácsonyra, Jézus születésének ünnepére készülünk. Keresztelő János az ítélet és a bűnbánat hirdetésével készíti elő Krisztus útját. De hogyan lép be János a történelembe? Születésének históriáját Lukács evangéliuma röviden beszéli el. A történetben azonban tömör formában megtalálható Keresztelő János személyiségének és működésének lényege.

János a választott nép köréből származik. Életének évei az Ószövetség egész nagyságát és várakozását magukba sűrítik. Az ősi reményeket hordozó nép titka, a Szentírás könyvei, az istentisztelet, az isteni ígéretek mind felbukkannak János születésének történetében. János, az utolsó próféta.

Édesapja, Zakariás pap megnémul. Édesanyjáról, Erzsébetről pedig azt mondja a Szentírás, hogy idős és terméketlennek tartják (Lk 1,6–7). A vallásos hit és az emberi tehetetlenség feszültségében hangzik el az isteni szózat. Zakariásnak fia születik Erzsébettől. Ez a gyermek a János nevet fogja viselni és nazireus módjára Istennek szentelt személyként fog élni a választott nép vallási előírásai szerint. Úgy jelenik meg János, mint akiben Illés próféta ereje lép be a történelembe. Neki kell előkészítenie az Úr útját (vö. Lk 1,17). Mivel a Királyok második könyvének második fejezete szerint Illés titokzatosan elragadtatott élete végén, azt remélték, hogy majd visszatér, hogy befejezze küldetését. Az Újszövetség pedig Jézust idézi, aki tanúságot tesz Jánosról, és azt mondja róla: Illés már eljött. Benne vált teljessé a régi próféta műve.

De hogyan készíti elő a Keresztelő az eljövendő Megváltó útját, a Magasságbeli útját? Elsősorban azzal, hogy bűnbánatot hirdet. Ha ugyanis önelégültek vagyunk, nem nyílik utunk az Istenhez. Nem is érezzük úgy, hogy szükségünk van rá. Emlékezzünk csak Jézus szavaira a farizeus és a vámos imájáról. A vámos az, aki azt mondja: Uram, irgalmazz nekem, szegény bűnösnek. Ezért mehet haza megigazultan a templomból. De az ember megtérése Isten szabad és nagylelkű közeledése nélkül csak egyoldalú, erőtlen próbálkozás lenne. Keresztelő Szent János sem csak önmagáért hirdeti a bűnbánat keresztségét, hanem azért, hogy utat készítsen annak, aki nagyobb nála. Ezért ha ajándékozó szeretetéből megindul felénk az Isten, akkor vezethet csak el az emberi igyekezet a vele való igazi találkozásra. Az emberi bűnbánat és az isteni kegyelem így találkoznak össze.

Bíznunk kell tehát az ajándékozó isteni szeretetben akkor is, ha az, amit számunkra készít, messze meghaladja minden elképzelésünket. Ne hitetlenkedjünk hát Zakariással, hanem fogadjuk el Isten határtalan nagylelkűségét és hárítsunk el minden akadályt a vele való találkozás útjából!

Sokszor emberi sorsunk, akár valamilyen sérülésünk, fogyatékosságunk vagy életünk valamilyen különleges nehézsége lesújt vagy nyomaszt minket. Mégis, a helyzetünk lehet Isten különleges kegyelmének forrása is. Minden emberi várakozás ellenére új értékeket, új képességeket szabadíthat fel bennünk, ha nagylelkűen vállaljuk Isten akaratát. Az ő üdvözítő tervében életünk, imádságunk, körülményeink folytán is olyan jelentős szerepet kaphatunk, amire magunktól gondolni sem tudnánk.

Kérjük a mai szentmisében, hogy mindannyian megnyissuk lelkünket Isten felé a bűnbánatban, látássérült testvéreinknek, az értük dolgozóknak és az összes jelenlévőknek pedig kérjük, hogy megtapasztalhassák Isten nagylelkű szeretetének gazdagságát! Ámen.

* * *

A liturgia végén Jánosa Domokos plébános mondott köszönetet: „Hálásak vagyunk Erdő Péter bíborosnak, hogy eljött közénk, hogy a látássérült testvérekkel együtt ünnepeltünk. Szükségünk van erre az ünnepre, a közösségre, mindazokra, akik segítik a testvéreket, akik imádkoznak értük. Ez kegyelmi erőforrásunk egész évben.” 

„Neked ajánlok e napon minden megpróbáltatást, különösen látássérülésemet” – imádkozták a hívek búcsúzóul.

Miklós az egyik piarista diák, aki a TESZI keretében szeptember óta jár a gyerekek közé. Szívesen jön. Együtt játszik, sétál velük. Segít mindenben, ami szükséges. „Teljesen új volt a helyzet. Ilyen komoly sérültekkel ekkora létszámban még nem voltam együtt. Azt értettem meg, nem szabad úgy viszonyulnom, ahogy azt gondoltam, elvárják. Az nem volt jó. Úgy kell beszélgetni velük, ahogy az osztálytársaimmal. Amint ez megértettem, feloldódott a hangulat.”

A Felsővízivárosi Szent Anna-plébánián Lékai László bíboros kezdeményezésére kezdte Mócsai Gábor plébános a látássérültek lelki gondozását. Első szentmiséjüket 1977 karácsonyán ünnepelték. Fordulópont volt életükben az 1982-es év, amikor Fehér Anna gyógypedagógus, a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérek közösségének tagja felismerve a fájó ínséget, hogy halmozottan sérült gyerekek nem kapnak helyet az általános ellátórendszerben, nyitott nekik egy kollégiumot a Szent Anna-plébánián. Egyszerű körülmények között, de nagy boldogságban mintegy tizenöt gyerek lakott – tanult, játszott – itt. 1990 után kaptak önálló épületet. A létszám folyamatosan nőtt, az idei tanévet 60 fővel kezdték, 39 gyermek, óvodás és iskolás van, a többiek felnőttek. Országos beiskolázású az intézmény, állami gondozott gyerek jelenleg 17 van köztük. 

 Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír