Harmadszor szerveztek lelkigyakorlatot nagyothallóknak

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Február 23-án, pénteken Bacsa Dávid újmisés veszprémi főegyházmegyés pap és Vagyóczky József cserhátsurányi plébános mutatott be szentmisét a tizenhat résztvevőért és azokért, akik szerettek volna eljönni, de végül nem tudtak jelen lenni. Vacsora után az újpesti Halláscentrum vezetője, Bacsevits Linda tartott érdekes ismertetőt egyik munkatársával együtt a fülzúgásról, a hallókészülékekről és egyéb hallást segítő kiegészítőkről. Szóba került, hogy a nagyothallók duplán elfáradnak estére, hiszen egész napjuk állandó keresztrejtvényfejtés: a szövegkörnyezetből rakják össze, miről van szó. Az előadás után a szakértők ajándékot is adtak a résztvevőknek.

Másnap reggel Marton Zsolt, a Központi Papnevelő Intézet rektora tartott előadást. Akik szépen elmondott beszéde ellenére mégsem tudták őt követni, azoknak a folyamatosan dolgozó írótolmácsok és jelnyelvi tolmácsok segítettek. Szó volt a megtérésről, amelyet egy modern Zakeus-történeten keresztül mutatott be az előadó, és a megbocsátásról is szólt egy mai tékozló fiú történetét szemléltetve.

Ezt követően a lelkigyakorlatozók három kiscsoportban osztották meg egymással gondolataikat, érzéseiket a megtérésről és a megbocsátásról. Közben gyónásra is volt lehetőség.

Marton Zsolt délutáni előadásában az ünnepek fontosságáról beszélt, arról, hogy meg kell tanulni várni. Rámutatott: a ma embere egyre inkább képtelen erre, így ünnepelni sem nagyon tud, ahogy az önző ember sem. Kosztolányi Dezső Az ünnepek margójára című írásából idézett a rektor: „Ti nem is sejtitek, milyen széppé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet.”

Az ezt követő fórumon ki-ki elmondhatta gondolatait az ünnepről vagy az addig hallottakról. Elhangzott többek között, hogy a fogyatékkal élő emberek kincset jelentenek az Egyház számára.

A délutáni szentmisén arról elmélkedett Marton Zsolt, hogyan lehet parancsra szeretni. Jézus csak a gonosz lelkeknek parancsolt, de azoknak aztán keményen. Most viszont nekünk adja parancsba a szeretetet, sőt még az ellenség szeretetét is. Ez lehetetlen – mondják sokan, pedig csak úgy tudjuk megtörni a gyűlöletláncot, ha nem gyűlölünk „vissza”, hanem jó szándékkal fordulunk ellenségünk felé is. Jézus lelkületével szeressünk, és mindennap imádkozzunk, hogy ezt meg tudjuk tenni.

A zsolozsma és a vacsora után félórás szentségimádással, majd kötetlen beszélgetéssel zárult a nap.

Vasárnap Lauer Tamás diakónus a konfliktusok kezeléséről tartott vetített képes előadást, melynek során a résztvevők megtudhatták, milyen „(vad)állatok” lakoznak bennük és törnek felszínre, amikor meg kell oldaniuk egy problémát. Mindebben egy teszt is segítette őket.

A lelkigyakorlat záró szentmiséjét Beer Miklós váci megyéspüspök mutatta be. Szentbeszédében az istenélményről beszélt, melynek mindannyian részesei vagyunk. Elmesélt egy történetet fiatal papi éveiből: amikor hittanosaival a Pilis erdeiben kerékpároztak, egy tisztásra érve a virágot szedegető lányokat és a focizó fiúkat szemlélve döbbent rá, Isten és a gyermekek szülei is mennyire megbíznak benne, hogy rá merték bízni ezeket a gyermekeket. Számára ez olyan megtapasztalás volt, mint amiről Ady írt egyik versében: „Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten” (Az Úr érkezése).

A fogyatékkal élő emberekben Jézus válik jelenvalóvá az Egyházban, ezért is biztat Ferenc pápa, hogy menjünk bátran a peremre szoruló emberek közé – mondta a főpásztor.

A szentmise utáni értékelés során a hálaadás mellett igényként fogalmazódott meg, hogy ne csak évente egyszer találkozzanak a nagyothalló és siket testvérek, ezért szeretnék kéthavonta felkeresni egymást lakóhelyük templomában, plébániáikon, és ott akadálymentesített szentmisén részt venni.

„Bízunk benne, hogy azok a templomba járó halló testvéreink, akik eddig félelemmel gondoltak arra, mit lehet kezdeni egy siket emberrel, rájönnek, hogy nem vagyunk »űrlények«. Ezzel is segítik a fogyatékkal élők keresztény elfogadását. És fontos, hogy mi is fogadjuk el, sok halló nem tud velünk mit kezdeni. Nekünk is szabad kezdeményezni, ezzel segítjük lebontani a »nem ismerésből« fakadó félelmet és felépíteni a megismerés szeretetét. Mi ezt a megoldást találtuk ezen a lelkigyakorlaton a keresztrejtvényünkre! Biztatunk minden sorstársunkat és halló testvéreinket is, akik nyitottak a fogyatékkal élők világának megismerésére, hogy jöjjenek, és nézzék meg, tapasztalják meg, milyen különleges lelki élmény egy ilyen lelkigyakorlat” – fogalmazott beszámolójában Lauer Tamás diakónus, szervező, aki maga is nagyothalló.

Fotó: Lauer Tamás és Mónika

Magyar Kurír