Harminc éve fogadja be a hajléktalan embereket a Magyar Máltai Szeretetszolgálat

1990. október 15-én a Miklós utcai egykori munkásőrlaktanyában nyitotta meg az első budai hajléktalanszállót a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A menedékhely aznap nyílt, amikor a nagyobb budapesti pályaudvarok várótermeit bezárták az éjszakai órákra. Ez volt a segélyszervezet válasza az intézkedésre.

Az első este hét rászorulót fogadott a Miklós utcai menedékhely, majd a létszám rövid idő alatt ötven főre nőtt.

A hajléktalanellátás előzmények nélküli tevékenységnek számított Magyarországon, nem volt sem jogi háttere, sem szakirodalma, a segítők a hétköznapi gyakorlatban tanulták a szakmát.

A  szálló rövid idő alatt szemléletformáló szakmai műhellyé vált a kilencvenes évek elején. Harminc év alatt több mint háromezer ember fordult meg az intézményben, amely az év 365 napján éjjel-nappal telt házzal működik.

A Miklós utcai épület a hajléktalanellátás és a III. kerület életében is fontos szerepet játszik. A hatékony segítségnyújtás jegyében az elmúlt években integrált intézménnyé formálódott, ahol az utcai szociális munka, a nappali melegedő ügyfélszolgálata és mosodája, a női krízisszállás, valamint az éjjeli menedékhely lehetőségei egyaránt elérhetők a hajléktalan emberek számára. Az integrált intézményben számos szakember (szociális munkás, tüdőgyógyász, belgyógyász, fodrász, gyógytornász, pszichológus, pszichiáter, mentálhigiénés szakember) és szolgáltatás várja a rászorulókat, akik szakkörökön, kreatív foglalkozásokon és hitéleti alkalmakon egyaránt részt vehetnek.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az elmúlt harminc évben az ország egyik legnagyobb hajléktalanellátó szervezetévé vált, amely tizenkét városban hatvanhárom intézményt tart fenn, a fővárosban pedig – a kialakult munkamegosztás szerint – a budai oldal ellátásáért felel.

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír