Három missziós évtized Afrikában – Az apostoli nuncius volt a Salkaházi esték első vendége

A rendezvénysorozat nyitánya október 28-án, szerdán este volt Budapesten, a D50 kulturális központban (Damjanich utca 50.). A meghívott vendég Michael August Blume SVD érsek, apostoli nuncius volt, aki magyar felmenőkkel is rendelkezik: egyik nagyanyja a rábaközi Himodon született, innen vándorolt a család Amerikába.

A megjelenteket Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek köszöntötte. Kiemelte: nagyon fontosnak érezték, hogy Boldog Salkaházi Sárának, a vértanúnak és szociális testvérnek lelki öröksége jegyében, a főegyházmegye és a Szociális Testvérek Társaságának szervezésében megtarthassák ezt az előadás-sorozatot, amely a társadalmi élet és a mindennapok aktuális kérdéseiről szól. Ezek megválaszolásához nagy-nagy szükség van egy független, katolikus szemléletre, amely nem engedi, hogy különböző divatos áramlatok befolyásolják, hanem a tiszta evangélium és az elfogulatlan, segítőkész szeretet a vezérfonala.

A mai, első téma rögtön nagyon érdekes, hiszen Afrika problémáiról van szó, ez pedig az utóbbi évek egyik legnagyobb kihívása az egész világ számára. Ha a migrációról beszélünk, a népek közötti szolidaritásról vagy a testvériségről – amit Ferenc pápa annyira hangsúlyoz –, akkor mindig eszünkbe jut a mi saját viszonyunk is Afrikához, az ott élő emberekhez és problémáikhoz.

Való igaz, hogy amennyire csak lehetséges, meg kell tennünk mindent azért, hogy Afrikában is mindenki élhessen azzal az alapvető jogával, hogy a saját szülőföldjén tudjon megélni, és ott találja meg a boldogulását. Meg kell értenünk azonban azokat is, akiknek nem adatott meg ez a lehetőség

– mondta a bíboros. Melyek az ezekkel kapcsolatos leglényegesebb kérdések, s milyen emberi, katolikus tapasztalatokat szerez valaki egy hosszú és misszionáriusi szolgálatban ott eltöltött idő során? A nuncius ennek a helyzetnek első számú tanúja, ezért Erdő Péter hálás köszönetet mondott neki, hogy elfogadta a meghívást.

Michael August Blume érsek angol nyelven tartotta meg előadását, szavait Végerbauer Richárd atya, a vatikáni nagykövetség magyar titkára tolmácsolta magyarul.

A nuncius huszonkilenc évet töltött el pápai diplomataként Afrikában, és erről a „kegyelem” és a „kiváltság” szavak jutnak eszébe. Leszögezte: a misszionáriusi hivatás kegyelem, nem lehet kiérdemelni. Jézus példabeszédeiben a mester a szolgákra bízza kincseit. A szolgákat együttműködésre hívja meg azért, hogy a kincsekkel dolgozva gyümölcsöt teremjenek.

Sokféleképpen lehet az evangélium tanítását hirdetni, a magot elvetni, de sosem szabad elfelejtenünk, hogy a növekedést mindig Isten adja.

Majd Jézus megkérdezi, hogy kitartóan és odaadóan dolgoztunk-e. Jó szolgák voltunk? Ha az evangélium hirdetésében sikeresek vagyunk, akkor ezeket a sikereket megköszönjük Istennek, de a szolgákhoz hasonlóan meg kell vallanunk, hogy csak a kötelességünket teljesítettük – mondta bevezetőjében a nuncius.

Az Afrikában eltöltött csaknem három évtizedet felidézve Michael August Blume emlékeztetett rá: 1974 szeptemberében érkezett meg Ghánába, egy nyugat-afrikai országba, ahol 16 évet töltött. Néhány hónappal az érkezése előtt katonai puccsal megbuktatták a megválasztott elnököt, és elzavarták a parlamenti képviselőket, az összeset korrupcióval vádolták meg. A katonaság orvosolni akarta az igazságtalanságokat, rendezni az adósságokat és elvenni az általuk jogosnak tartott részt a „nemzet tortájából”, amit a civilek megtagadtak tőlük.

Blume érsek megtanulta a twi nyelvet, amely Ghána központi részén és néhány szomszédos országban is nagyon elterjedt. Sikerült eljutnia olyan szintre, amely lehetővé tette, hogy kommunikáljon az emberekkel, bemutathassa a liturgiát és gyóntathasson.

Ghánában egymást érték a politikai zavargások, újabb hatalomátvételek, puccsok, az emberek rengeteget szenvedtek az élelem és egyéb fontos javak hiánya miatt. Az újratermelődő igazságtalanságok és zavargások sok fiatalt kényszerítettek az ország elhagyására, máshol kerestek munkát, főleg Nigériában. Néhányan megpróbáltak eljutni Európába, és embercsempészek segítségével keltek át a Szaharán. A csempészek hatalmas összegeket követeltek. Néhányan eljutottak az „ígéret földjére”, sokakról viszont soha többé nem érkezett hír.

Blume érseket 1983-ban kinevezték a Ghánában és két francia nyelvű országban, Togóban és Beninben szolgáló verbita szerzetesek tartományfőnökévé. Hétéves tartományfőnöki szolgálata alatt igyekezett bátorítani, erősíteni a testvéreket a hivatásukban, tárgyalt Benin és Togó püspökeivel a verbiták missziós szolgálatáról, segítette a missziós hivatásokat, és a felmerülő problémák megoldása mellett az apostolkodás, evangelizáció új területeinek megnyitásán dolgozott, elsősorban a francia nyelvű országokban.

August Blume 1990-től Rómában szolgált, majd XVI. Benedek pápa 2005 szeptemberében püspökké szentelte, és kinevezte Benin és Togo apostoli nunciusává. Hét és fél évet töltött ebben a két országban, majd Ferenc pápa Ugandába nevezte ki apostoli nunciussá.

Ugandáról szólva az érsek felidézte: történelmében előfordultak nehéz és erőszakkal teli időszakok. A hírhedt tábornok, Idi Amin rémuralma 1971-től 1979-ig tartott. A világ egyik legszegényebb országa, de nagyon sok menekültet kellett befogadnia, akik polgárháborúk miatt kényszerültek elhagyni hazájukat. A nuncius ugandai szolgálatának utolsó két évében az ország északi részén a népesség több mint egymillió fővel növekedett a Dél-Szudánból érkező menekültek miatt. Uganda nyugati részére főként Kongóból érkeznek menekültek a különböző népcsoportok közötti erőszak miatt.

Blume érsek rendszeresen látogatta a menekülttáborokat. Arra buzdította a misszionáriusokat, hogy jöjjenek és mutassák meg ezeknek az embereknek az Egyház jelenlétét, a keresztény közösséget, akik hallgatják Isten szavát, ünneplik az Eucharisztiát és részesülnek a szentségekben, még a száműzetésben is.

A nuncius Dél-Szudánban szolgálatot teljesítő verbita rendtársai is kénytelenek voltak elhagyni az országot a tomboló erőszak miatt, és Uganda északi részén telepedtek le, ahol most is a Dél-Szudánból érkezőket szolgálják. Más missziós közösségek és egyházmegyés papok is végeznek itt hasonló munkát.

Visszatekintve az Afrikában töltött évtizedekre, a nuncius megemlítette: sok országban a 25 év alatti fiatalok a lakosság 60 százalékát teszik ki. Ők a Katolikus Egyház számára komoly energiaforrást és megújulást jelentenek. Ugyanakkor a fiatalok kapcsán számos lelkipásztori kihívás is felmerül, mert ki vannak téve a külföldi médiumok hatásának, amelyek legtöbbször nem a keresztény tanítást hirdetik a házasságról és a családról. Ezek a médiumok a szabadságról és a jogokról is hamis elképzeléseket közvetítenek. Nagy szükség van erős keresztény családokra, akik az Egyház tanítását követik. Nagyon sok szülő nem él szentségi házasságban, és ennek már komoly következményei vannak a család értékének gyengülésében.

Tapasztalható az afrikai országokban olyan civil szervezetek jelenléte is, amelyek aktívan támogatják a fogamzásgátlást és az abortuszt a fiatalok körében. A házasságot nem értékként, nem kincsként mutatják be.

A keresztény tanok nem jelennek meg ezeknek a szervezeteknek a tanításában a szexuális életről és a házasságról, és ez bizony komoly veszélyeket hordoz.

Blume érsek 2018. szeptember elején hagyta el Afrikát, majd megérkezett Magyarországra. Valószínűnek tartja, hogy többet már nem tér vissza az afrikai kontinensre. „Magyarországon folytatom a lelkipásztori látogatásokat, kapcsolatban vagyok a magyar kormánnyal, a diplomáciai testület tagjaival és a magyar emberekkel, most épp veletek. Arra törekszem, hogy biztosítsam a Szentszék jelenlétét, a Szentatya közelségét. Eljöttem Magyarországra, hogy a magyar népet is megerősítsem a hitben” – zárta előadását a pápai nuncius.

Az este műsorvezetője Gőbel Ágoston, a NEK Titkárság kommunikációs referense volt.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír