Hitoktatók és világi lelkipásztori munkatársak lelkinapját tartották Székesfehérváron

Lelkigyakorlatos szentbeszédében a megyéspüspök először arról elmélkedett, hogy mi a keresztény ember küldetése a világban. „Ha megvizsgáljuk a tanítást, amit az Egyház nevében képviselünk a gyermekek felé, akkor a legfontosabb dolog, hogy először magunkat építsük fel lelkileg. Olyan kegyelmi állapotban legyünk, ami tetszik Istennek. Mert akkor lesz munkánk és keresztény tanúságtételünk gyümölcsöző, ha mögötte kegyelmi élet van.”

Spányi Antal kiemelte, alapvető fontosságú, hogy küldetésünk az egész világ megújítására szól: próbáljuk jobbá tenni a világot, és Krisztus örömhírével, szeretetével szembesíteni; tanúságot kell tennünk úgy, ahogy az apostolok is tették; egy hitetlen, pogány gondolkodású világban mindenkinek hirdetni kell az evangéliumot, a felebarát szeretetét.

A szentbeszéd második részében a főpásztor arról szólt, hogy mi segítheti keresztény küldetésünket. „Nem a tehetségen, nem az összeszedettségen múlik kizárólag a hittanórák, az egyházi szolgálat sikere. Arra kell rádöbbennünk, hogy az Isten örökké tartó szeretete az, ami megtart, ami erőt ad, ami vonzó és állandó. Akkor is, ha napjainkban sok nehézség és kudarc van.”

Ádám és Éva bűnbeesése óta az ember elhiteti magával, hogy jó a rossz, és a jó pedig semmit sem ér – mondta a székesfehérvári megyéspüspök. – Isten szeretete akkor is és azóta is állandó irántunk, és próbálja helyreállítani bennünk örök szeretetét. Akkor is, amikor eljött a Messiás, és egy nyomorúságos barlangistállóba született, amikor a názáreti otthon nyomorúságában nőtt fel, és amikor a Golgotán keresztre feszítették. „Mert bármit is tesz az ember és bármi is történik, Isten válasza az ember minden bűnére, hogy szeretete állandó. Ez az Örök Szeretet küldi el a Szentlelket, hogy megújítsa az egyes embert, és megújítsa a világot. Nemcsak a szentmisében, a szentségekben, a különös kegyelmi helyzetekben van ott, hanem a teremtett világban, a másik emberben, az életem történéseiben is Isten szeretete van jelen. Ha valami felemeli az embert, az nem a saját bűnbánatának a tökéletessége, elhatározásának nagyszerűsége, hanem Isten örök szeretete, ami új lendületet ad, ami segít bennünket.”

Spányi Antal végül kiemelte: fontos, hogy legyen egy fordulópont az életünkben, amikor rádöbbenünk, nem saját törekvéseinkre van szükség, hogy a különböző körülményeket, élethelyzeteket Isten akarata szerint alakítsuk. Fogadjuk el, hogy Isten beleenged minket különböző helyzetekbe, próbatételekbe. Ő ad örömöket és kereszteket, nehézségeket és sikereket. „Abban a helyzetben, amit Isten ad nekem, abban kell megélnem a magam helyét, sorsát, hogy azt tegyem, amit az Isten tőlem vár, amit ő akar, amit látni szeretne bennem. Ez egy másfajta gondolkodás, amit megszoktunk.

Szívből kívánom, hogy ez az advent hozza el számunkra ezt a belső változást. Adjunk több, újabb és újabb helyet a hozzánk érkező Istennek! Isten arra küldött minket, hogy a világot megújítsuk, és éljük meg az ő szeretetét mindenben, betegségben, nehézségben, de örömben és sikerekben is. Akkor az életszentség útján felé haladunk, az ő céljait akarjuk megvalósítani az életünkben, és az ő terveit segítjük megvalósulni a világban” – zárta lelkigyakorlatos beszédét a főpásztor.

A szentmise után a járványhelyzetre való tekintettel a lelkigyakorlatos előadások elmaradtak, a hitoktatók és a lelkipásztori munkatársak átvonultak a székesfehérvári püspökség feldíszített Adventi Udvarába, ahol végigjárták a lelki utat, és karácsonyi ajándékokat vásárolhattak szeretteiknek.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye 

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír