Hivatás az emberekért, a házasságokért – Beszélgetőkönyv Bíró László püspökkel

Az Osztatlan szívvel című könyv a Szent István Társulat kiadásában jelent meg, benne Bíró László püspök és Karikó Éva beszélgetését olvashatják hitről, szerelemről, hitvestársi szeretetről.

A harmincadik házassági évfordulóját ünneplő Karikó Éva nem tudott jelen lenni a könyvbemutatón, az alkalomra írt üzenetében, üdvözletében visszaemlékezett a püspökkel folytatott beszélgetésekre, Bíró Lászlót méltatta a következő szavakkal: „Közvetlen, derűs, józan személyiség, a hivatásához hűen, osztatlan szívvel szolgál ott, ahova Isten helyezte.”

Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi családreferense országosan ismert lelkipásztor, házaspárok, családok százai kötődnek hozzá, barátai, ismerői közül sokan eljöttek a könyvbemutatóra, szeretettel, örömmel vették körül.

A Stephanus Könyvesházban Kindelmann Győző, a Szent István Társulat (SZIT) szerkesztője kérdezte a püspököt, aki a több éven át tartó kórházi kezelés (több nagy műtét) után is megőrizte közvetlenségét, szellemességét, derűjét.

Bíró László a kórházban is szolgált, misézett, lelkipásztora volt a hozzá fordulóknak, esketett, keresztelt.

Kinelmann Győző kérdésére válaszolva erről a szolgálatról, aktivitásról azt mondta: „Semmi érdemem nincsen ebben. Az érdem sokaké, akik imádkoztak értem; ezeknek az imáknak a gyümölcse az, hogy a kórházban is cselekvő lelkipásztor lehettem.”

A püspök megvallotta:

a papságom pedig hozzám nőtt, soha nem éreztem tehernek, sokkal inkább ajándéknak."

A könyvbemutatón a SZIT szerkesztőjének kérdésére a püspök arról is beszélt, hogy papságának kezdeti éveiben, a kommunizmus idején – amikor az államhatalom spiclijei még a székesegyház ajtajánál is ott álltak, hogy megfigyeljék őt és hittanosait – az olcsó ateista propaganda nem tudta teljesen kikezdeni az emberekben a hitet: „Dafke is jól éreztük magunkat, miközben tudtuk, hogy a spiclik tették a dolgukat” – idézte fel.

„Más idők jártak, például akkor még a házasság természetes volt, nem kérdőjelezte meg senki; a fiatalok huszonévesen már jegyben jártak, esküvőre készültek. Napjainkban sokan szinte félnek a házasságtól, a gyermekvállalástól, az elköteleződéstől; párkapcsolatokban tengődnek, s ha annak véget vetnek, az a fájdalmasan szomorú mondás járja, hogy „ennyi volt, ebből több nem jön ki”.

Nem véletlen, hogy a prófétai látással megáldott Szent II. János Pál pápa a kommunizmus bukása, a rendszerváltozás után a magyar fiatalokat így figyelmeztette: „Vigyázzatok, nehogy belekerüljetek a Nyugat rabságába!”

A papi hivatásról szólva Bíró László, a Központi Szeminárium egykori rektora rámutatott, „napjainkban divat szidni a papnevelést”, de gondoljuk meg azt is, hogy a kispapok olyan közegből érkeznek a szemináriumba, ahol – jelképesen is szólva – a lakások falán már nincsenek szentképek.

„Valahogy elfelejtettük az egyházi anyanyelvünket, a hagyományainkat, a gesztusainkat, a kultúránkat.” A főpásztor ezután felidézte azt a kort, amikor még a szeminaristák hazulról hozták a hitet, amelyet a szülők, nagyszülők „mély szenvedéllyel” adtak át.

A mai házasságokról szólva Bíró László leszögezte: a kapcsolatainkat ápolni kell.

Anyaszentegyházunkban mindennek keresztstruktúrája van: a horizontális és a vertikális együtt adja ki a valóságot, a megoldást.

Az egyedül vagy közösen végzett ima és a házassági tanácsokat tartalmazó könyv, vagy a pszichológus, vagy pszichiáter szakember tanácsa megfér egymás mellett, olykor szükséges is; az egyiket meg kell tenni, a másikat nem szabad elhagyni.”

A püspök hangsúlyozta, hogy a szentségimádásnak – amelyet országszerte egyre több helyen végeznek – nem szabad felszínessé válnia, hiszen mint XVI. Benedek tanítja, ez a cselekvés az Isten jelenlétében való időzés azért, hogy a Jelenlét betöltsön minket.

„A szerelmesek is örülnek, ha egy szobában tanulhatnak” – mondta Bíró László.

A házaspároknak időt kell szakítaniuk egymásra, „ezt már sok mai fiatal házas tudja”. Nem csupán egymással vagy egymásért, hanem egymásban kell élniük, nehogy „a család felfalja a házasságot”.

A püspök ismét XVI. Benedek pápát idézte, aki azt mondta: minden ember Isten logosza, üzenete, s a házasság alapkérdése nem más, mint hogy miként éri el egymást a két üzenet. „A dialogosz nem lehet luxus a házasságban.”

A házassági évfordulókon éppen azt ünnepeljük, hogy két ember különféle – olykor nehéz – helyzetekben igent mondott egymásra. A szentség pedig nem más, mint az, hogy velünk az Isten.

A jövő feladata, hogy megvalósuljon a házasság szentségében jelen lévő Jézus iránti tisztelet – tette hozzá Bíró László püspök az Osztatlan szívvel című beszélgetőkötet bemutatóján a Stephanus Könyvesházban.

Szerző: Körössy László

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír