Húsvéti szertartások a püspöki székhelyeken – FRISSÍTVE

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyszombaton a debreceni Szent Anna-székesegyházban Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be az ünnepi liturgiát.

Palánki Ferenc megyéspüspök homíliájában felidézte a Szentírás azon részét, amikor az evangéliumi asszonyok, akiknek fájt, hogy elbántak Jézussal, akik szerették Őt, drága kenetet vásároltak, majd napfelkelte után a sírhoz mentek, hogy bekenjék Jézus halott testét. Talán nem tudtak belenyugodni abba, hogy meghalt.

Azzal a gondolattal mentek, amelyet az Ószövetségben az Énekek énekében találunk: „Keresem azt, akit szeret a lelkem”. Az erőtlen és gyenge asszonyok, akik fájdalommal a szívükben sietve mentek a sírhoz, keresték, akit szerettek, Jézus közelében akartak lenni. Szent Ágoston írja: „Én nem kerestelek volna, ha már Te rég nem találtál volna meg, ha nem lettél volna az én szívemben.” A keresztelésre, bérmálkozásra készülő katekumenek szintén keresték Istent, nyilván azért, mert az Isten már rég szíven találta őket. Ez a szeretet, amellyel Isten szeret bennünket, megtermi a maga csodáját: a sír üres.

A megyéspüspök a papságra készülő fiatalok önfeláldozó életére irányította a figyelmet, akik másokért élve a feltámadt Krisztust akarják szolgálni. Tudják, hogy míg a társaik a világban szabadon élnek, addig ők a szemináriumban élik az igaz szabadságot, a feltámadás igazsága szerint, és az igazság szabaddá tesz. Ha valaki tehát szabadon elkötelezi magát a feltámadt Krisztus mellett, és odaadja az életét mások szolgálatára, a feltámadás hirdetője lesz, és életével, szavaival azt hirdeti: „Ne féljetek!” Ez az igazi szeretet átalakítja az embert, miként a kivégzést irányító századost is, akinek szívét az utolsó pillanatban megérintette, és aki tudta mondani: „Ez valóban Isten Fia volt”.

* * *

Egri Főegyházmegye

Ezen az éjszakán, amikor a mi Urunk a halálból életre támadt, az Isten gyermekei virrasztva emlékeznek áldozatára – mondta Ternyák Csaba egri érsek húsvét vigíliáján az egri bazilikában.

Az érsek szentbeszédében úgy fogalmazott: arra emlékezünk, hogy a fény legyőzte a sötétséget, az irgalom győzött a bűn felett. Az élet minden árnyát bevilágítja a húsvéti gyertya fénye. Krisztus megnyitotta az örök élet kapuját nekünk is. Az olvasmányok bemutatták az üdvtörténet néhány fontos állomását, egészen a feltámadásig. Ebből is láthattuk, Isten mennyire hűséges népéhez, annak engedetlensége ellenére is. Isten új népe, az Egyház is látja, újra és újra felfedezi ezt.

Jézus összeköti a múltat és a jelent, egyesíti a két szövetséget, s kiterjeszti minden emberre. Harmadnap feltámadva győztesként jelent meg, ezt ünnepeljük ezen az éjszakán.

A főpásztor a keresztelendőkhöz fordulva ezt mondta: a bűnöktől megtisztító és megújító szertartásban Krisztust fogadják magukba, eledellé válik számukra. A bérmálás szentségében pedig megkapják a Szentlélek különleges ajándékát, mely a hit bátor megvallására sarkall mindenkit. Ezt követően 14 felnőttet keresztelt meg a főpásztor, s részesítette őket a bérmálás szentségében is.

* * *

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

A világnak Krisztus kell. A világnak kellünk mi, keresztények is, mert Krisztushoz tartozunk – mondta Erdő Péter bíboros, prímás húsvét vigíliáján Budapesten, a zsúfolásig megtelt Szent István-bazilikában.

A bíboros által vezetett húsvéti vigília a bazilika lépcsői előtt a tűzszentelés szertartásával kezdődött. Miután a főpásztor megáldotta a tüzet, az arról vett lánggal meggyújtották a húsvéti gyertyát, amely a halott Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. Az Egyház liturgiája megjeleníti a föltámadás pillanatát, ez történik akkor, amikor a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelzi, feltámadását, mely belevilágít a templom sötétjébe, de egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon.

A mai szertartásban az újonnan kereszteltek égő gyertyát kapnak. Felgyulladt szívükben a hit és kegyelem fénye. Mi is megújítottuk keresztségi fogadalmunkat. A megvilágosodás keresztény értelemben a Szentlélek bennünk lakását, a megszentelő kegyelem állapotát jelenti. Ezért különösen fontos a húsvéti szentgyónás és szentáldozás, mert a lángnak, a Léleknek nem szabad kialudnia sem bennünk, sem körülöttünk a világban. Krisztus fénye kötelez minket. Nem rejthetjük véka alá, hanem meg kell osztanunk mindenki mással. A kereszténység nem csupán a helyes és kellemes életmódról szól. Missziót, küldetést jelent. Örömet, amelyet mindenkivel meg kell osztanunk – hangsúlyozta Erdő Péter. 

A főpásztor homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható el.

Húsvétvasárnap Esztergomban mutatott be ünnepi szentmisét Erdő Péter, aki a feltámadásról szólva így fogalmazott: „Ez az az esemény, amely átszakítja a történelem korlátait. Ez az a pont, ahol a tér és idő feletti örökkévaló és mindenható Isten különösen, személyesen és belső módon találkozik emberi világunkkal, hogy emberségünket is az örökkévaló élet magasságába emelje.”

A bíboros homíliáját ITT olvashatják.

* * *

Győri Egyházmegye

Veres András megyéspüspök vezetésével a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban ünnepelte a hívő közösség húsvét vigíliáját március 31-én, nagyszombaton este.

Jézus utolsó szava – „beteljesedett” – most, kétezer évvel később már kevésbé döbbenetes, mint azon a pénteken, amikor az Úr kilehelte lelkét. Kevésbé döbbenetes, mert mi már tudjuk: nem a halálé az utolsó szó. Mert a nagypénteken elnémuló ajkak hamarosan ismét szólásra nyílnak: „Ne féljetek!” Ha az apostolokban élt volna egy szikrányi remény, nem menekültek volna el a kereszt alól – hangsúlyozta prédikációjában a Győri Egyházmegye főpásztora. – Harmadnapon, húsvét hajnalán történt valami nagyon rendkívüli.

Három kötelességtudó asszony kiment a sírhoz, hogy eleget téve a zsidó hagyománynak, illatszerekkel megkenjék a halott ember testét. Meglepetésükre – hallottuk Márk evangéliumából – a nehéz követ elhengerítve találták: „amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették” (Mk 16,5–6).

Elgondolkodtató, hogy először miért az asszonyok értesültek Jézus feltámadásáról. Egyrészt Isten így akarta megjutalmazni azokat a nőket, akik férfiakat megszégyenítő bátorsággal követték Jézust keresztútján, egészen a Golgotára, és nem szaladtak el, mint az apostolok. Másrészt az asszonyi lélek könnyebben eligazodik az élet titkaiban, élet és halál, földi élet és örök élet vonatkozásában is. A nőkben mélyebben jelen van az örök élet hite is, mert másfajta kapcsolatban állnak az élettel. A nők bátrabban mernek az intuíciójukra hagyatkozni, míg a férfiak megszállottan keresik az ok-okozati összefüggéseket. Az asszonyok az üres sírnál küldetést kaptak: „siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam” (Mt 28,7). Az apostolok az asszonyoktól tudták meg a feltámadás örömhírét. Azoktól az asszonyoktól, akik a korabeli felfogás szerint nem voltak hitelt érdemlőek.

A szentmise főcelebránsa rámutatott arra, hogy Mária Magdolna és a másik Mária példájára minden hívő kötelessége, hogy hírt adjon az örök élet reményéről a hitetlen világban. „Érzékenyítsük embertársaink szívét, hogy rátaláljanak Istenre, találkozzanak a feltámadt Úrral. Ne csak szóval, hanem életünkkel is hirdessük: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!” – buzdította a jelenlévőket Veres András püspök.

A főpásztor a szentmise végén megáldotta az oltár elé helyezett ételeket.

Április 1-jén, húsvétvasárnap Veres András megyéspüspök ünnepi szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A negyvennapos böjti idő után eljött az örvendezés ünnepe. A böjtben lelkileg megújulva tudunk örülni Krisztus feltámadásának – kezdte szentbeszédét a Győri Egyházmegye főpásztora. – Hitünk legnagyobb titkának ünnepét üljük ezekben a napokban. Azért örvendezünk, mert bizonyságot kaptunk arra, hogy van feltámadás, van örök élet. Nem véletlenül írja Pál apostol a korintusiaknak: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is” (1Kor 15,14). A hívő emberben él a vágy, hogy Krisztus feltámadásának örömhírét másokkal is megossza. Alapvetően minden ember, még az is, aki nem vallja magát hívőnek, vágyakozik az örök életre. Minden kor és minden ember számára hirdetjük Krisztus feltámadását és az örök élet ajándékát, akkor is, ha ez látszólag nem sokakat érdekel. Akkor is, ha vannak, akik oktalanságnak tartják, mint az athéniak, amikor Pál hirdette számukra az evangéliumot. Nem akarták őt meghallgatni a feltámadásról. Pál azonban fáradhatatlan, és munkatársát, Timóteust is kitartásra buzdítja: „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással” (2Tim 4,2), Pál apostol is tudta, hogy Isten szava, a hit igazsága előbb-utóbb el fog jutni minden ember szívéhez. Ebből a küldetésből ki kell vennünk a saját részünket is!

Krisztusban új életet kaptunk, új perspektívát nyertünk: van értelme küzdeni a jóért, az igazságért. Az emberi élet értelmet, célt nyert Krisztus által. Életünk minden területével a feltámadt Úrhoz kell kapcsolódnunk. Családi, baráti, munkahelyi kapcsolatainkban, a közéletben egyaránt az evangéliumról kell tanúságot tennünk. Nem követhetünk szellemi divatirányzatokat: „Aki a korszellemmel köt házasságot, hamar megözvegyül” – figyelmeztet Prohászka Ottokár. Krisztus igazsága azonban örök. Csak a Megváltó útja hozhat számunkra a földi életben békét és örömöt, s majd örök üdvösséget – hangsúlyozta Veres András.

Amikor Anne Graham Lotz baptista evangelizátort – a közelmúltban elhunyt Billy Graham prédikátor lányát – egy interjúban megkérdezték arról, Isten miért hagyja a terrorcselekményeket, tragédiákat bekövetkezni, azt válaszolta: miért várunk oltalmat, segítséget Istentől, amikor évtizedeken keresztül azért küzdöttünk, hogy Istent kizárjuk az életünkből? Az iskolákban megszüntettük a Szentírás olvasását, amely azt tanítja: tiszteld apádat és anyádat, ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Aztán valaki az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Egyetértve ezzel a kijelentéssel, elfogadtuk, hogy nem számít, mit tesz valaki – beleértve az ország vezetőit is – a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik. Ha minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy Istent kizárjuk az életünkből, miért vonjuk most kérdőre? Ha Isten akarata, tanítása szerint éltünk volna, akkor elkerülhetők lettek volna ezek a csapások.

II. János Pál pápa úgy fogalmazott, Európa a csöndes aposztázia, a csöndes hittagadás korát éli. Mi nem járhatunk a keresztény önfeladás útján! – hívta fel a figyelmet a püspök. – Nem mondhatunk le a krisztusi tanításról sem a közéletben, sem a magánéletben. Meg kell értenünk, hogy nem élhetünk tudathasadásos állapotban.

Ne csak a templomban, hanem az Úr házából kilépve is legyünk vallásosak! Minden helyzetben maradjunk hűségesek Krisztus evangéliumához! – kérte a főpásztor. – A keresztségben meghaltunk a bűnnek, és feltámadtunk a krisztusi életre. Minden törekvésünkkel azon kell lennünk, hogy ez a krisztusi élet növekedjék bennünk.

De jó lenne, ha minden embertársunkhoz eljutna az örök élet üzenete, Krisztus feltámadásának örömhíre! Ha úgy tudnánk mi, keresztények a mindennapokban élni, hogy nem hívő testvéreink megkérdezzék: vajon miért élünk másként, mint a kor embere, miért vagyunk készebbek az áldozatvállalásra és a megbocsátásra? Adja Isten, hogy Krisztus útján tudjunk járni, mert csak Ő adhatja meg számunkra az igazi boldogságot – zárta húsvéti elmélkedését Veres András püspök.

* * *

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Szent Máté evangéliuma három nyelven hangzott el a debreceni Attila téri főszékesegyházban. Kocsis Fülöp érsek ószlávul, Seszták István főhelynök görögül, Urbán Evariszt pedig magyarul olvasta fel az igét. Mindez azért történt így, hogy „az egész világ hallhassa” – magyarázta el a híveknek a metropolita ünnepi beszédében.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita húsvéti homíliájában kérdéseket tett fel a híveknek: Hogyan tudjuk megtisztítani érzékeinket? S főként, mit tehetünk ennek érdekében ilyenkor, húsvét éjszakáján vagy hajnalán?

Már itt van Krisztus, már föltámadt, már ránk ragyog a megközelíthetetlen fényből, hogyan lehet egyszeriben megtisztítanunk az érzékeinket, hogy megláthassuk őt? Nem félő, hogy ekkor már késő? Nem hamarabb kellett volna szólni, hogy mire ideérünk, már meg legyünk tisztulva, érzékeink már tiszták legyenek?

„(...) a szöveg nem azt énekelteti velünk, hogy örvendezzünk, mert már megtisztultak az érzékeink, s mintegy jutalmul meg is láthatjuk az Urat. Nem, a húsvét éjszakai himnusz egyértelműen jelen időben szólít föl bennünket: most tisztítsuk meg érzékeinket!” – emelte ki Kocsis Fülöp. – A szertartás magával sodró éneke nem csak azokat szólítja meg, akik becsülettel végigküzdötték a nagyböjtöt, hanem azokat is, akik akár csak most, a legutolsó pillanatban csatlakoztak hozzá. Az Aranyszájú szónok szavai is ezt igazolják ezen az éjszakán: „Böjtölők és nem böjtölők, vigadjatok ma!” „Mert bőkezű az Uralkodó, és az utolsót éppen úgy elfogadja, mint az elsőt!”

* * *

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Húsvét vigíliáján, március 31-én a feltámadási szertartást és ünnepi szentmisét Bábel Balázs érsek mutatta be a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban.

Az alleluja visszaadása, s az evangélium felolvasása után a főpásztor a húsvéti öröménekről, és keresztségünkről elmélkedett szentbeszédében. A keresztvíz megáldása után a híveket meghintette a keresztségünkre emlékeztető vízzel, majd az ünnepi szentmisében hálát adott a keresztség kegyelméért. A rossz idő miatt a körmenet csak a templomon belül haladt körbe, de így is sikerült tanúságot tenni a feltámadt Úr nagy szeretetéről.

Húsvétvasárnap délelőtt ünnepi szentmisét mutatott be Bábel Balázs érsek a kalocsai főszékesegyházban. A szentmisét magyar nemzetünkért ajánlotta fel. A főpásztor szentbeszédében a feltámadás tényét elemezte. Kiemelte, hogy Jézus feltámadását sokan sokféleképpen akarták elhomályosítani. Voltak, akik azt állították, hogy ellopták a testet, voltak, akik azt állították, hogy nem halt meg ténylegesen. Mindez azonban csak elkendőzési kísérlete az örök igazságnak. Krisztus feltámadt a halálból, dicsőségében megnyilvánul az ember megdicsőülésének lehetősége.

* * *

Krisztus feltámadt – Valóban feltámadt!

„Békesség Veletek!” – köszöntötte a híveket Varga László megyéspüspök húsvétvasárnap, a délelőtti ünnepi szentmisén, melyet a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban celebrált. Prédikációjában (mely meghallgatható ITT) három kérdést fogalmazott meg: hiszel-e, remélsz-e, szeretsz-e?

Varga László húsvét vigíliáján mondott prédikációját ITT hallgathatják meg. 

* * *

Április 1-jén ünnepi istentiszteletet tartottak a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban. A liturgia végén az egyházmegye kormányzója, Szocska A. Ábel megszentelte a pászkát, a hagyományos húsvéti ételt.

A Szent Liturgia Krisztus feltámadásának örömét dicsőítette énekeivel, fényességével és a liturgiában megjelenő színekkel (a böjti vörös színt a papi paláston és a szakrális textíliákon a fehér váltotta fel).

A sírból a plascsenyica az éjfélkor kezdődő feltámadási szertartás során átkerült az oltárra, ahol mennybemenetel ünnepéig ott is marad. A felolvasott evangéliumi szakasz – hirdetve minden népek számára az örömhírt – a magyaron kívül négy nyelven, ószlávul, görögül, latinul és olaszul is elhangzott.

Szocska A. Ábel személyes vallomással kezdte húsvéti homíliáját. Az elmúlt nagyböjt nehézségeiről beszélt, ahogyan az ember szembenézve önmagával megtapasztalja saját gyöngeségét. De a nagyböjti elkeseredettséget a feltámadási szertartás során békesség váltotta fel szívében. A fáradozó, ügyeskedő ember értéktelennek, kevesebbnek érzi önmagát, ha nem teszi meg feladatát, ha nem teljesít valamit, s negatív tapasztalatként azt veszi észre, amit még nem ért el, ami nem sikerült.

Pedig keresztényként Krisztus feltámadásán keresztül kell szemlélni a dolgokat. A szemléletváltás lényegét egy tanmesével mutatta be. Nem könnyű önmagunkat leküzdeni, nem könnyű más szemmel körültekinteni, hiszen „az ember nem tud csak úgy keresztény lenni, kereszténnyé fáradságos munka és tudatos életvezetés által kell válni”.

A Szent Liturgia végén megtörtént a hagyományos pászkaszentelés is, melynek során a kosarakban hozott tojást, sárgatúrót, sonkát, bort és egyéb húsvéti ünnepi eledelt szentelt vízzel hintette meg a kormányzó.

* * *

Pécsi Egyházmegye

Nagyszombaton este 8 órakor kezdődött a pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban húsvét vigíliája. A szertartás a tűzszenteléssel és a húsvéti gyertya megáldásával kezdődött, ennek lángját adták tovább a hívek egymásnak. Az Exultet eléneklését követő hét ószövetségi szentírási részlet után ismét felcsendültek a harangok és az orgona, a Glória hangja betöltötte a templomot.

Udvardy György a szentbeszédben buzdította a híveket, hogy vállalják a krisztusi identitást, hiszen ez hordozza a reményt, ez az élet forrása. „Szeretnénk újjászületni, ez az éjszaka, húsvét öröme ezzel ajándékoz meg minket. Krisztus felvitte a keresztre a bűneinket, így lett mindannyiunk megváltója. Ezáltal minden új értelmet nyer – Krisztusban.”

Húsvétvasárnap a délelőtti ünnepi szentmisét is Udvardy György megyéspüspök celebrálta. Az egyházmegye főpásztora homíliájában rámutatott, ezen a napon a történelem legnagyobb eseményére emlékezünk, amely nemcsak az emberi méltóság alapját adja, de minden keresztény ember cselekvésének irányát is meghatározza. Ahogy Szent Pál írja a kolosszeieknek: aki feltámad Krisztussal, az odafönt valókat keresi (vö. Kol 3,1). Az odafönt valók keresése nyilvánul meg abban, ahogy a mindennapokban felelősséget vállalunk magunkért és egymásért kapcsolatainkban, döntéseinkben, vagy ahogy a művészeteken keresztül és a teremtett világ javainak megóvásával átörökítjük értékeinket az utánunk következő nemzedékeknek.

A szentmisén emlékeztették a híveket, hogy az egy évvel korábban alakult Boldogasszony Imaszövetség tagjai egy újabb évre meghosszabbíthatják szándékukat, de új tagok jelentkezését is várják.

* * *

Székesfehérvári Egyházmegye

Székesfehérváron az eső miatt a székesegyház előterében zajlott a tűzszentelés, majd a megáldott húsvéti gyertya lángjáról a hívek meggyújtották saját gyertyáikat, és a templomban egyre nagyobb teret hódított a fény.

A húsvéti öröméneket diakónus énekelte, az olvasmányok fölolvasását zsoltár és könyörgés követte. Az ószövetségi olvasmányok után meggyújtották az oltárgyertyákat, a Dicsőség eléneklése közben fölzúgtak a templom harangjai és csengői. A szentlecke felolvasása után ünnepélyesen fölvezették és meghirdették az evangéliumot.

Ezután következett a keresztség liturgiája, mely során három fiatal részesült a keresztség és bérmálás szentségében, akik a templomi közösség elé álltak. Spányi Antal megyéspüspök a hitükről kérdezte őket, majd homlokukat megkente a nagycsütörtökön szentelt olajjal és a frissen szentelt keresztvízzel megkeresztelte őket. Miután megkapták hitük és küldetésük jeleként a fehér ruhát jelképező sálat és a húsvéti gyertyáról gyújtott gyertyákat, a püspök kiszolgáltatta számukra a bérmálás szentségét is.

Ekkor a hívek is közös hitvallással megújították keresztségi fogadalmukat, a főpásztor körbejárva meghintette őket a szentelt vízzel. A könyörgésekkel folytatódott a szentmise. Az áldozás előtt felhozták az Oltáriszentséget őrzési helyéről, az altemplomból. Elsőként a három újonnan keresztelt járult, elsőáldozóként, az áldozáshoz.

Az eső miatt a körmenet elmaradt. A szentségimádás után, a hívek elbocsátása előtt Spányi Antal jókívánságát fejezte ki. Elmondta, hogy végigéltük a nagyhét eseményeit, a bevonulás örömét, majd a szomorúságot. Jézus magára vette bűneinket, meghalt értünk, hogy örök életünk lehessen. Meghalt, eltemették, de feltámadt. Ma este az Egyház gyermekei szerte a világon ünneplik Krisztus feltámadását, az Élet győzelmét a halál felett. Ez az új Élet a mienk. Engedjük a hit örömét szívünkbe, hogy az rajtunk keresztül a világba áradhasson. Legyünk részesei a világ jobbá tételének a szentek és magyar szentjeink nyomában. Napjaink teljenek örömben, békében és a megújuló életben.

Húsvétvasárnap, Urunk feltámadásának ünnepén a székesegyházban Spányi Antal mutatott be ünnepi szentmisét. 

Homíliájában elmondta, hogy a húsvét szép és gazdag ünnep, ha megtartjuk mindazt, amit a keresztény kultúra, melyet fontos megőriznünk és védenünk, kétezer év alatt az ünnep köré szervezett. Húsvét lényege csak a hit szemén keresztül érthető meg, ahogy Jézus feltámadásának jelei is csak a hit fényében váltak világossá és reménnyé. A mostani evangéliumi szakasz szereplői így lettek első tanúivá a megváltás beteljesedésének: látták valóra válni Isten ígéreteit. Szívüket betöltötte a hit öröme: feltámadt az Úr, valóban feltámadt!

Nem az számít, ki milyen volt korábban, hanem az fontos, hogy ki milyen most és milyenné válik. Újjászülettünk! A föltámadás Isten ajándéka, szeretetének kézzel fogható és örök jele: én veletek vagyok a világ végéig. Ezt az ajándékot nem magunknak kaptuk, hanem azért, hogy menjünk el az egész világra és tegyünk tanúságot róla. A világ nem érti meg ezt a tanúságtételt, azonban mindig akadnak, akik hallván megváltoztatják életüket és Isten felé fordulnak. A Katolikus Egyház és hitünk ma is Isten felé segít minket.

Engedjük, hogy a liturgia során átlényegüljön lelkünk, mint ahogy most a nagyhét és a húsvét során ez történt és történik. Értsük meg, hogy ez nem „magánügy”, a világ, a többi ember a Krisztust követő emberekre vannak bízva. Feladatunk, hogy szeretetben, ugyanakkor határozottan és egyértelműen ismertessük meg annak az életnek az örömét, melynek alapja Isten szeretete – hangsúlyozta Spányi Antal.

A főpásztor a szentmise végén ünnepi áldással bocsátotta el a híveket.

* * *

Szombathelyi Egyházmegye

Szombathelyen, a székesegyházban Székely János megyéspüspök vezetésével ünnepelték húsvét vigíliáját.

A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a 4. századra vezethető vissza.

Szentbeszédében Székely János emlékeztetett, a feltámadt Krisztusban az Isten örök, végtelen, elpusztíthatatlan élete jelent meg ebben a világban. Nem múltbeli eseményt ünneplünk, hanem az élő Krisztust, aki itt van közöttünk most is – ahogy ígérte: a világ nem lát majd engem, de ti láttok, mert én élek és ti is éltek általam. Húsvétkor azt ünnepeljük, hogy Isten élő Isten, aki közel jött ehhez a világhoz. Átölelte a világot és az embert: egy akart velünk lenni. Megajándékozott minket az ő életével, benne élhetünk, benne élhetjük a fájdalmainkat, örömeinket, minden percünket. Isten kitágítja a szívünket, beenged az ő tágas világába.

A szertartás keretében a főpásztor kiszolgáltatta a keresztség és a bérmálás szentségét. A katekumeneket arra kérte, óvják a hitüket, hirdessék azt, amivel most tele van a szívük, és gyakorolják a szeretet tetteit.

A szentmise körmenettel zárult a székesegyház előtt és a Berzsenyi téren.

Április 1-jén, húsvét napján Székely János megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét a szombathelyi székesegyházban.

Szentbeszédében kiemelte: húsvét megtanít minket másként látni. Megtanít látni a világmindenség okát és célját, az Isten szívét, amely feltárult a kereszten és a feltámadásban. És megtanít látni a saját életünk okát, célját, beteljesedését. A főpásztor hangsúlyozta, csak Krisztus, az ő békéje és fénye tudja teljesen, túlcsorduló mértékkel betölteni az emberek szívét.

* * *

Váci Egyházmegye

A húsvéti vigília liturgiája Vácott a székesegyház főbejárata előtt kezdődött. Beer Miklós püspök megszentelte a tűzet, majd elindult a fénnyel, szétosztva Krisztus világosságát a híveknek, akik a húsvéti gyertyáról gyújtották meg saját gyertyáikat.

Az igeliturgia részeként a diakónus elénekelte a húsvéti öröméneket. Az ezt követően elhangzó ószövetségi olvasmányok végigvezettek az „előképeken”, melyekben megnyilvánult Isten szabadító ereje; majd felcsendült a Glória, és újra megszólaltak a nagycsütörtökön elnémult harangok, Krisztus győzelmének ünneplésére híva.

Homíliájában a megyéspüspök a keresztségről beszélt, amelyben „újra és újra hitet teszünk a Szentháromság egy Istenről, és hittel valljuk, hogy Jézus útján vezet minket az élethez, ami a szeretet, a jóság és a megbocsátás útja.”

Pál apostol összekapcsolja Jézus halálának és feltámadásának misztériumát a mi emberi sorsunkkal: a keresztségben mi is meghalunk az önzés, az önfejűség, a szűklátókörűség számára, és Jézus Krisztusban életre kelünk. Húsvét éjszakáján Jézus feltámadását hittel valljuk meg, és ezzel a hittel vállaljuk az életet; e hit fényénél értjük meg a világot, a történelmet, emberi létünket. Az emberiség legfontosabb kérdése: a halálból az életbe, a sötétségből a reményt adó fénybe való átlépés, az Istennel való találkozás: erre adja meg hitünk a választ. A mindent teremtő Isten Jézus Krisztus által legyőzi a gonoszságot, és felragyogtatja a halhatatlan életet. Jézus által ad minden embernek értelmet és célt – hangsúlyozta a főpásztor.

A mindenszentek litániája után Beer Miklós püspök megszentelte a vizet, majd megkeresztelt egy felnőttet, és két felnőttnek kiszolgáltatta a bérmálás szentségét.

Húsvétvasárnap a váci székesegyházban bemutatott ünnepi szentmisén a püspök a keresztények küldetéséről és feladatáról szólt homíliájában. Kiemelte: több mint kétezer éve ünnepeljük Krisztus feltámadásának ünnepét, jóllehet a körülöttünk lévő világ és a körülmények mindig mások, korszakról korszakra változnak.

A tavalyi hitünk ma már nem elég, a mostani helyzetben kell tanúságot tenni hitünkről. A feltámadás ünnepe minden korban megvilágosítást és új értéket ad az emberiségnek; a jelen körülmények között kell kapaszkodókat keresnünk, egységben lennünk és megújulnunk – mondta a főpásztor.

Beer Miklós megemlékezett a példaértékű tanúságtevőkről, akik megtalálták a választ a hiteles keresztény élet kérdésére, végül azért imádkozott, hogy a feltámadás öröme adjon erőt mindenkinek mások megsegítésére, a segítő szeretetre.

* * *

Veszprémi Főegyházmegye

Veszprémben, a Szent Mihály-bazilikában Márfi Gyula érsek vezetésével kezdődött a húsvéti vigília szertartása nagyszombaton este. E szertartás négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából.

Homíliájában Márfi Gyula az evangélium kapcsán a nők szerepéről beszélt Jézus korának férfijogú társadalmában. Majd az elhangzott húsvéti öröménekből idézett:

Most kérünk tehát, Urunk, téged, hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng, melyet néked áldozunk, és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől az éj minden árnyát. Mint jó illatú áldozatot, fogadd el tőlünk, és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe!

Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag, az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt: a te Fiad, Jézus Krisztus, ki visszatérve a sírból,az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét, él és uralkodik mindörökkön örökké.

Az égő húsvéti gyertya magát Jézust szimbolizálja. Krisztus volt az, aki azt mondta a legnagyobb erény a szeretet. A szeretet az, amely elvezet bennünket az örök üdvösségre. Krisztusnak ez a szeretete kiáradt minden emberre. Kérjük a halálból feltámadt Jézust, tanítson meg minket az igaz szeretetre – buzdított a főpásztor, majd vizet szentelt és két fiatal felnőttet megkeresztelt. A szentmise végén a feltámadási körmenet után – melyet a szakadó eső miatt a bazilikában tartottak – az ételek megáldásával zárult a szertartás.

Húsvét vasárnapján Márfi Gyula érsek mutatott be szentmisét a Szent Mihály-bazilikában Nagy Károly apát kanonokkal, a bazilika plébánosával, Ebele Ferenc nyugalmazott plébánossal és Felker Zsolt káplánnal, a Boldog Gizella Szeminárium növendék papságának asszisztenciájával.

Az érsek homíliájában emlékeztetett, hogy a húsvéti gyertya magát Jézust szimbolizálja, akit a II. vatikáni zsinat a népek világosságának nevez. János apostol evangéliumának kezdetén írja: A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel” (Jn 1,5).

Márfi Gyula felhívta a figyelmet arra is, hogy korunknak megvannak a „sötétségei” – ma is létezik egyfajta ateizmus, amely nem ismeri fel a rendből a rendezőt, műből a művészt; ma is kultusza van az erőszaknak, érvényben van a szabad verseny, amely azt eredményezi, hogy az erősebb legyőzi a gyengébbet; még érvényben van az abortusztörvény, amely a leggyengébbeket pusztítja el; van egyfajta túlzott másság kultusz, ami nem tesz különbséget pozitív és negatív másság között.

A mondanivaló nélküliség korának kultuszában élünk – fogalmazott a főpásztor, majd Radnóti Miklóst idézte: „Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, / s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek.”

Az érsek példaként hozta fel továbbá a keresztényellenességet, a szélsőséges ideológiák terjedését, mint a házasság elévülését, a magának élő, senki mellett nem elköteleződő ember népszerűsítését. Beszélt a Kalergi-tervről, melyben a fajokat és a nemzeteket felszámolják. Mint rámutatott, ezzel egy olyan közös „masszát” hoznak létre, amelynek nincsenek hagyományai, nincs nemzetisége, nincs egyháza, ennek következtében nagyon könnyel kezelhető.

Összekeverik az egyenlőséget az egyformasággal, a mi elvünk azonban a testvéri szeretet a sokféleségben – hangsúlyozta Márfi Gyula. – Sokféle diktatúrában volt már részünk, és most vár ránk az iszlám diktatúra. A diktatúrákban megvonják a szabadságot, az ellenkező végletben, az ultraliberális gondolkodással pedig túladagolják a szabadságot. Az eredmény mindkét esetben egyfajta rabszolgaság. Hirdetjük a multikulturalizmust, és egy totális monokultúrát akarunk Európába behívni. Hirdetjük a toleranciát, és helyébe behívnánk a totális intoleranciát. Hirdetjük a nyitottságot, és egy olyan rendszert támogatunk, amely magát öröknek, tökéletesnek és megváltoztathatatlannak tartja. Hirdetjük az egyenlőséget, és egy olyan rendszert hívunk be, amelyben még él a rabszolga-kereskedelem és szó sincs női egyenjogúságról.

Végezetül arra hívott a főpásztor, hogy imádkozzunk az Úr Jézushoz azért, amit a vak ember kért tőle: „Mester, hogy újra lássak” (Mk 10,51). Add Uram, hogy lássak, de ne csak a szemeimmel, hanem a lelkemmel is. Add Urunk, hogy mi is olyan gyertyák lehessünk, amelyet a húsvéti gyertyáról gyújtottak meg. Világítani tudjunk a körülöttünk elő embereknek, és fényt hagyjunk magunk után, ha majd meghalunk.

A szentmise során a Szent Mihály-főplébánia katekumenjei először járultak szentáldozáshoz.

A szentmisén közreműködött a Szent Mihály kórus, vezényelt Zsilinszky Cecília.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Egri Főegyházmegye, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, Győri Egyházmegye, Hajdúdorogi Főegyházmegye, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, Kaposvári Egyházmegye, Nyíregyházi Egyházmegye, Pécsi Egyházmegye, Székesfehérvári Egyházmegye, Szombathelyi Egyházmegye, Váci Egyházmegye, Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Egri Főegyházmegye, Lambert Attila, Ács Tamás, Hajdúdorogi Főegyházmegye, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, Kaposvári Egyházmegye, Polyákné Tóth Nóra, Loósz Róbert, Lugosi Balázs, Szombathelyi Egyházmegye, Bölönyi Gabriella, Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír