Húsz éve avatták boldoggá Apor Vilmost – Emlékkiállítás nyílt Győrben

Hazai – 2017. november 9., csütörtök | 15:11

„Mindenkinek mindene...” címmel rendezett emlékkiállítást a Győri Egyházmegye Apor Vilmos boldoggá avatásának huszadik évfordulójára. Veres András megyéspüspök nyitotta meg a tárlatot a győri Szent László Látogatóközpontban november 8-án.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A kiállítás betekintést ad a vértanú püspök életútjába, kiemelve fontosabb állomásait. Első ízben tár a nagyközönség elé eredeti jegyzőkönyveket, melyek a szemtanúknak közvetlenül a vértanúság után elhangzott tanúvallomásait tartalmazzák. Egyházi dokumentumok ismertetik a boldoggáavatási eljárás megindításának lépéseit, a Papp Kálmán püspök által 1947-ben kezdeményezett bizottság létrejöttét. Megismerhetjük a kommunista hatalom ellenakcióit, majd végigkövethetjük a Pataky Kornél püspök által 1989-ben újraindított és 1991-től Pápai Lajos által folytatott eljárás dokumentumait. Tablók mutatják be Apor Vilmos életútját, kezdve pappá szentelésétől a gyulai plébánosi éveken át a győri püspöki kinevezéséig, középpontba állítva a vértanúsághoz vezető utat, 1945 nagyhetének eseményeit. A boldoggá avatás huszadik évfordulójára rendezett kiállítás tovább árnyalja a vértanú püspökről kialakult képet.

A megnyitó közönségét Cseh Sándor, a Győr Egyházmegyei Vagyonkezelő Központ igazgatója, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának korábbi dékánja köszöntötte. A Győr „szakrális kincsei” – Szent László, a könnyező kegykép és Boldog Apor Vilmos – közti érdekes összefüggésekre hívta fel a figyelmet: Apor Vilmos boldoggá avatása a győri Mária-kép könnyezésének 300. évfordulóján történt, a vértanú püspök születése pedig László szentté avatásának 700. évfordulójával esik egybe.

A tárlatot Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke nyitotta meg. Felelevenítette személyes emlékeit: posztulátorként részt vehetett Apor Vilmos boldoggáavatási eljárásában. Megemlékezett arról is, hogy a Győri Egyházmegye történelmünk nagy vészkorszakaiban egy-egy vértanú püspököt adott a magyar Egyháznak, ezzel meghatározó módon befolyásolva népünk sorsát. Így a tatárdúlás idején Gergely püspök, a török időkben Balázs püspök, a szovjet „felszabadúláskor” pedig Apor Vilmos halt mártírhalált.

A főpásztor arra is felhívta a figyelmet, körbemutatva a boldog püspök életét megidéző képeken, hogy az adott helyzetben kimagasló hősiességgel viselkedni nem egy pillanat műve volt, hanem egy egész élet felkészülésének eredménye, hiszen a vértanú püspök egész életében jelen volt a másokra való odafigyelés. „Apor Vilmos mindvégig kész volt életével szolgálni másokat – hangsúlyozta Veres András. – Erre készítette fel mindaz, amit gyerekkorától kezdve a családban kapott, és ez határozza meg a mi életünkben is társadalmi jelenlétünket.”

Mit kapunk a családban, mit adunk át gyerekeinknek, és mit adnak családjaink a társadalomnak? Ettől függ, hogy társadalmunk örömteli, boldogító közösség vagy szenvedések közege lesz-e – mutatott rá az MKPK elnöke, végül pedig arra figyelmeztetett, akkor van életünknek értelme, ha készek vagyunk minden körülmények között másokért élni, másokra figyelni.

Veres András meghívta az emlékezőket a boldoggá avatás évfordulóján, november 9-én bemutatandó szentmisére a győri kármelita templomba.

A kiállítás rendezői nevében Perger Gyula vezetett tárlatismertetést. Kiemelte azt a rendezői szándékot, melyet Veres András püspök is hangsúlyozott, hogy a szentté válás egy szolgáló életút eredménye, melynek a vértanúság a csúcspontja lett. A kiállításnak köszönhetően a közönség betekinthet abba a folyamatba, hogyan ért célba a boldoggáavatási eljárás. Perger Gyula beszélt Apor Vilmos tiszteletének kezdeti időszakáról is, kiemelve, a vértanúságot követően az egyházközségekből érkezett levelek sokasága tett tanúságot arról a bizonyosságról, hogy az emberek mártíriumként élték meg püspökük halálát, és kérték a boldoggáavatási eljárás megindítását.

Így kezdeményezte Papp Kálmán püspök 1948-ban Apor Vilmos újratemetését, a földi maradványok áthelyezését a kármelita templomból a székesegyházba. A temetési szentmise szónokának Mindszenty József bíborost kérte fel, és meghívta az egész püspöki konferenciát. Az újratemetést azonban a hatalom röviddel a szertartás előtt megakadályozta. Nemcsak szóbeli tiltást mondtak ki, fizikailag is ellehetetlenítették a temetést a két templom közti terület kövezetének felbontásával. Ezzel kezdődött el az a mintegy negyvenéves időszak, amikor beszélni sem lehetett a vértanú püspökről. Majd 1986-ban szűk körben, titokban temethették újra Apor Vilmos testét a székesegyházban akkor már évtizedek óta üresen álló szarkofágba.

A „Mindenkinek mindene...” című kiállítás a győri Szent László Látogatóközpontban 2018. január 7-ig mindennap 10 és 18 óra között tekinthető meg.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria