Imádság az út során meghalt menekültekért – A testvériségen át ragyog fel a szenvedésben Isten terve

A Sant’Egidio közösségben a világ számos országában minden évben megemlékeznek azokról, akik háború, erőszak, elnyomás, éhezés elől menekülnek, és a béke, az élhető élet felé vezető nehéz útjuk során az életüket vesztik, akik – ahogyan az imádság címében áll –

a remény útján haltak meg.

Megrendítő erővel hat, még mindig milyen sokan vannak az áldozatok: Afrika, Ázsia, Latin-Amerika számos régiójának kálváriája nem ért véget, évről évre tragikus számadatokat hallunk.

Idén még fájdalmasabb volt az emlékezés, a szomszédunkban zajló háború áldozataira gondolva. A Sant’Egidio közösség is gondoskodik ukrajnai menekültekről, Magyarországon is – közülük néhányan jelen voltak a templomban. Három kontinens képviseltette magát, mert a közösség pakisztáni és afrikai barátai is eljöttek. Az imádságon részt vett és könyörgést mondott Fórizs Zsolt baptista lelkész, aki Érden maga is sok menekültet fogadott be.

Jelen volt Roland Schilling, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának közép-európai regionális képviselője és munkatársai, valamint hivatali elődje, Montserrat Feixas Vihé is, aki immár nemcsak hivatali minőségében, hanem barátként is hűséges résztvevője ezeknek a közösségi imádságoknak.

1990 óta becslések szerint 61 ezer ember veszítette életét, miközben háború, terrorizmus, kizsákmányolás, elnyomás vagy egyszerűen a nyomor elől menekült szülőföldjéről, otthonából. Többségük a Földközi-tengerbe veszett, de szedi áldozatait a balkáni útvonal is. Az utóbbi időben pedig 58 menekült halt meg a belarusz–lengyel határon. Az ukrajnai háború miatt milliók kényszerültek elhagyni hazájukat.

Szőke Péter, a budapesti Sant’Egidio közösség vezetője hangsúlyozta, hogy

a tehetetlenség érzése csapda, amelyet a közöny állít szívünknek.

„Imádságunk valóban csak sóhaj, fuvallat a fegyverek dörgéséhez képest. Ábel nevének jelentése is éppen ez: fuvallat, amely nem állhatott ellen Káin erőszakosságának. Isten azonban nagy becsben tartja az Ábelek gyengeségét, és az imádság gyenge erejét is. Káin így felesel az Úrnak: »Talán őrzője vagyok a testvéremnek?«

Ha nem vagyunk egymás őrzői, akkor ez a világ embertelen hellyé válik. Az imádságban őrzői akarunk lenni a menekült testvéreink gyenge életének.

Őrzői akarunk lenni a békének. Az Úr meghallgatja majd, ahogyan meghallgatta Ábel vérének hozzá kiáltó szavát.”

Székely János püspök Pál apostol Zsidóknak írt leveléből olvasott fel egy részletet, amelynek kapcsán emlékeztetett a Bibliában szereplő menekültekre: Ábrahámra, aki Isten hívására az ígéret földje felé indult; Jákobra, aki az éhínség elől Egyiptomba költözött népével, és rabszolgasorba kerültek; Dávidra, aki Saul és Jerobeámra, aki pedig Salamon király elől menekült; Jeremiásra; a babiloniak által elhurcolt zsidókra.

A Szent Családnak is menekülnie kellett Heródes haragja, és az első keresztényeknek is a rettenetes üldöztetés elől. Szétszóródtak, így született meg Antiochiában az első virágzó pogány eredetű keresztény közösség.

Megsebzett ez a világ, sokaknak kellett menekülniük háborúk és éhezés elől, de az Úristen jelen van a megsebzett történelemben, ami gyakran üdvtörténetté válik ezáltal 

– hangsúlyozta a főpásztor. – Az Úr a görbe vonalakon keresztül is tud egyenesen írni, legtöbbször az emberséges testvéreken keresztül, rajtunk keresztül ragyog fel a fájdalmas történetekben újra és újra Isten terve.

Korunk drámája a menekülők tömege: jelenleg 280 millió ember hagyta el hazáját és keres magának békésebb jövőt. Az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke felhívta a figyelmet az Egyház társadalmi tanításának két alapigazságára. Az egyik, hogy az ember kultúrában, kapcsolati hálóban, anyanyelvében tud kibontakozni. Nagy kincs, ha valaki benne tud maradni a saját hagyományában. A másik, hogy a Teremtő a földet minden embernek szánta, közös otthonunk. Ha lehetetlenné válik az emberhez méltó élet, mindenkinek joga van új hazát találni, és az egész emberiség felelőssége segíteni ebben.

Két megrendítő történettel illusztrálta az ukrajnai menekülés tragédiáját. A befogadott ukrajnai asszonyokat egy hajnalon sírva, jajgatva találta a segítőjük, és kiderült, hogy azt a bázist bombázták előző este az oroszok, ahol a férjeik voltak. Hosszú órákon keresztül nem érték el őket, az őket segítő hölgy akkor értette meg igazán, mit jelent háborúból menekülni. Szerencsére a férjeknek sikerült időben, a támadás hangjait hallva a közeli erdőbe futniuk, így megmenekültek. A másik egy fiatal anyuka története, aki nem tudta, hogyan mondja el a kisfiának, hogy a férje, a gyermek apukája meghalt a fronton.

Ferenc pápa és az Átfogó Emberi Fejlődés Dikasztériuma egy másik témát is választott az idei világnaphoz: a népirtásét, a 900 ezer rohingja menekültét, akik közül mintegy 100 ezren táborokban élnek, minden joguktól megfosztva.

Székely János saját életéből vett történetekkel illusztrálta, mit jelent nyitott szívvel élni a világban. Felidézte gimnazista korából lengyelországi utazását, amikor lengyel fiatalok befogadták őket éjszakára a családjukhoz, mert nem volt szállásuk. Szeminaristaként pedig Betlehemben egy kibucban fogadták be, amikor kidurrant a biciklijének gumija. Egy Ukrajnából származó, 1956-ban Magyarországra került, a forradalmat akkoriban lelkesen segítő hölgy családja meghívta vacsorára, éjszakai szállásra. Egy zsidó család befogadott egy idegen katolikus papnövendéket

– szép történet, amikor szertefoszlanak az előítéletek.

Fájdalmas történet az emberi világ, de válhat üdvtörténetté, ha tudunk testvérként fordulni egymás felé – zárta homíliáját Székely János püspök.

A homíliát követően neveket, történeteket olvastak fel, emlékezve arra a 3200 menekültre, akik 2021 januárja óta életüket vesztették a Földközi-tenger hullámai közt vagy szárazföldi utakon, miközben egy jobb jövőt keresve szerettek volna eljutni Európába. Megemlékeztek – mások mellett – az idén május 22-ről 23-ra virradóra tengerbe fulladt hetven fekete-afrikai menekültről; a Maliból származó Muszáról, a gambiai kis Omarról, és több fiatalról, akiknek holttestét 2022. április 3. és 17. között találták meg a Kupa folyóban, Horvátország és Szlovénia határán; 78 szíriai, afgán, pakisztán és más nemzetiségű menekültről, akik az elmúlt egy évben a balkáni útvonalon vesztették életüket; a szomáliai kisbabáról, Khadijáról; két kongói fiatalról, Marcelről és Patrickról, a húszéves kameruni Marináról és Blondine-ről, valamint a szíriai kislányról, Rasháról, akik Ciprushoz közel fulladtak a tengerbe 2022. április 24-én. Felidézték a Belarusz és Lengyelország határán meghalt menekültek sorsát, köztük Zeinabét, a gyermeket váró iraki asszonyét és a szíriai Nasserét, aki foglalkozására nézve cukrász volt; azokét, akik Algéria és Spanyolország között fulladtak a tengerbe.

Imádkoztak azért a 323 gyermekért, aki az ukrajnai háború kezdete óta halt meg, a legtöbben Donyeck, Harkiv, Kijev és Csernyihiv térségében, és velük együtt a február 24-én kezdődött háború minden áldozatáért.

Végül megemlékeztek arról a 62 390 emberről, aki 1990 óta eltűnt vagy életét vesztette, miközben Európába igyekezett eljutni. Ezek közül 21 ezren az utóbbi hét évben haltak meg. Emlékeztek mindazokra, akik más földrészekre menekülve haltak meg, a

nevük fel van írva Isten szívében, még ha az emberek nem is ismerik őket.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír