Imádságos lelkülettel, hálatelt szívvel – Hetvenéves a Katolikus Szeretetszolgálat

Hazai – 2020. szeptember 18., péntek | 19:15

A járványhelyzet miatt a máriaremetei kegytemplomban mutatták be az ünnepi szentmisét, melynek főcelebránsa Burányi Roland, a szeretetszolgálat lelkipásztora volt, koncelebrált Esterházy László, a kegyhely plébánosa.

A Katolikus Szeretetszolgálat a hagyományoknak megfelelően idén is szerette volna megtartani a Mátraverebély-Szentkútra tervezett zarándoklatát. Kiemelkedő jelentőségűnek ígérkezett ez az esemény, hiszen a szolgálat 2020-ban ünnepli alapításának hetvenedik évfordulóját. Mostanra világossá vált, hogy az idősek, betegek, rászorulók a járványügyi helyzet miatt ezen nem vehettek volna részt. Védelmük érdekében még a szociális intézmények kapui is zárva vannak. A szervezet munkatársai azonban mindenképp szerettek volna valamilyen formában megemlékezni az évfordulóról, így végül a máriaremetei kegytemplomba „helyezték át” a szentmisét, amiről felvétel készült, hogy legalább utóbb mindenki részese lehessen az ünnepnek. A zártkörűen megtartott szentmisén a főcelebráns Burányi Roland, a szeretetszolgálat lelkipásztora mellett koncelebrált Esterházy László, a kegyhely plébánosa. Mivel személyesen csupán néhányan lehettek jelen a szertartáson, így személyes imáikat, Istenhez forduló kéréseiket nem tudták a kegytemplomban elmondani, a szertartás kiegészült a betegekért, illetve a gyermekáldást kérő párokért mondott imákkal.

Burányi Roland a szentmise kezdetén megköszönte Esterházy László plébánosnak, hogy befogadta az ünneplőket a kegytemplomba, s hogy így az imádság és a hála megtalálja az utat az égbe. Köszöntötte a szeretetszolgálat jelen lévő főigazgatóját, Vajda Norbertet, munkatársait és a megjelent híveket, illetve a zenei szolgálatot végző Csiszér Lászlót és társait. Hangsúlyozta, hogy a szentmisében az elmúlt hetven évért is hálát adnak, valamint kérik az előttük álló feladatok megoldásához az erőt és a kitartást.

Homíliájában a főcelebráns arról beszélt, hogy a teremtmény, az ember, aki sokszor nagyon erősnek érzi magát, szembesülni kénytelen azzal, hogy mennyire törékeny. Ez is arra az igazságra ébreszt rá bennünket, hogy mennyire rászorulunk Istenre. Isten soha nem változik. Ő ugyanaz ma, tegnap és mindörökké, mi, emberek és minden emberi közösség változik. Van múltunk, jelenünk, és remélhetőleg van jövőnk is.

A Katolikus Szeretetszolgálat múltja hetven esztendőt tesz ki. A karitatív munka azonban egyidős az Egyházzal. Régebben hazánkban is szerzetesek ápolták a betegeket, kórházakat tartottak fenn, ám az ország kommunista vezetői 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásával ezt ellehetetlenítették. Megszűnt az a vigasz, melyet a szerzetesek és a nővérek adhattak a betegeknek, de a legalább tizenegyezer utcára kerülő között is voltak idősek, betegek, ápolásra szorulók. Az ő támogatásukra alakulhatott meg a Katolikus Szeretetszolgálat. A Gondviselés azonban működik. A traumából született szervezet ma is él, tevékeny, míg az elnyomó hatalom harminc éve megszűnt.

A Katolikus Szeretetszolgálat nem csupán a gondoskodást, az orvosi felügyeletet adja az időseknek, a demenciában szenvedőknek, hanem még valami mást is: a hit erejét, mely gyógyító és vigasztaló. Ezt pedig pénzért nem lehet megvenni – ez Isten ajándéka.

A jelenről szólva Burányi Roland szólt a mindenkit próbára tévő pandémiáról, mely a civil élet mellett a szociális intézményeket, az egész ellátórendszert komoly próbatétel elé állítja. A hitből fakadó reménnyel pillanthatunk azonban a jövőbe, hiszen senki sem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől. Nincs tehát az a járvány, mely meggátolhatná a szeretetszolgálat dolgozóit, munkatársait, hogy tudásuk, szeretetük legjavát adják a rájuk bízott közel ezerkétszáz embertársuknak.

A jövőbe Mária mutat utat, ad reményt számukra. Ő mindig látta a fényt, ő maga is hordozta azt, és sosem vesztette el a reményt. Így tehát ha hálát adhatunk a múltért, erőt kérhetünk a jelenben, akkor bizakodó reménnyel nézhetünk a jövőbe – zárta szentbeszédét Burányi Roland.

Ezt követően kérő, könyörgő imákat mondott Roland atya a betegekért, a szenvedőkért, a gyógyulásban reménykedőkért és a haldoklókért. Csiszér László zenekara a muzsika hangjával fordult az Istenhez, végül a jelenlévők a betegek nevének és betegségének felsorolásával könyörögtek az Úrhoz, hogy akarata szerint csökkenjen a szenvedésük, tudják viselni földi kínjaikat.

A hívek könyörgésében Vajda Norbert főigazgató sorolta fel minden intézményüket, kérve rájuk és az ott dolgozókra Isten áldását.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával 2018. január 1-jén indult el a Katolikus Szeretetszolgálat „Természetes gyermekáldás” projektje, amelyet Vajda Norbert mutatott be röviden. E program célja, hogy a magyar társadalom, a szakemberek és a laikusok egyaránt megismerhessenek olyan módszereket, melyek orvosszakmailag és az Egyház tanítása szerint is teljes mértékben elfogadhatók, és sem az orvosnak, sem a pácienseknek nem okoznak egészségügyi vagy lelkiismereti problémát. A záróáldás előtt a programban részt vevő házaspárok nevét sorolták fel a jelenlévők, könyörgéseket mondtak, hogy Isten hallja meg kérésüket: költözzön új kis élet ezeknek a fiataloknak az otthonába.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria