Indulásra készen… – Országos Egyetemista Zarándoklatot tartottak a múlt hétvégén

A tanév elején már régi hagyomány zarándokútra kelni és imádkozni egymásért. Nagy lelkesedéssel készült a hallgatók kis csoportja az idei Országos Egyetemista Zarándoklatra (OEZ) – írja beszámolójában Héray András atya, budapesti egyetemi lelkész. A külső körülmények nem alakultak kedvezően, az időjárás is már az ősziesebb arcát mutatta a zarándoklat előtt. Hála Varga András salgótarjáni esperes-plébános atya gondos és vidám kalauzolásának, valamint a résztvevők egymás iránti figyelmének, sokszor megtapasztaltuk, hogy a zarándoklaton úton vagyunk Isten felé – olyan ez, mint a mi életünk. S ha Isten felé meg tudjuk nyitni a szívünket, akkor egymás felé is könnyebb: egymást bátorítjuk, segítjük és odafigyelünk egymásra. Ilyenkor mintegy „megnyílik” az Ég, s valóban így is történt: amikor gyalog útnak indultunk szeptember 26-án, szombaton Salgótarjánból Mátraverebély-Szentkútra, a felülről jövő esős égi áldást felváltották a „felülről” áradó kegyelmi ajándékok.

Mindegyik résztvevő nevében is mondhatom, hogy nagy öröm volt számunkra a közös zarándoklat: Istennek legyen hála! Deo gratias! Sok élménnyel, találkozással, beszélgetéssel és – ami a zarándoklat velejárója – sok kegyelemmel, vagyis isteni segítséggel lettünk gazdagabbak. A zarándoklat segített minket az elindulásban a tanév első félévében, hogy nézzünk szembe az előttünk álló feladatokkal és kihívásokkal ezzel a hívő lelkülettel, amely bízik az isteni Gondviselésben, ha már előtte persze minden tőle telhetőt megtett. 

A másnapi ünnepi szentmisében a szentkúti Szűzanya és Szent Pio atya közbenjárását is kértük a szegedi egyetemisták csoportjával – Köllő Sándor egyetemi lelkész atyával – együtt: imádkoztunk minden egyetemistáért és főiskolásért, akikkel elkezdtük ezt a félévet. Szeretnék mindenkinek személyesen köszönetet mondani a részvételért, a szívbéli derűért, a hűséges kitartásért és a közös útért, amely mélyebben összeköt minket Istennel és egymással is.

„Én csak a Stadion autóbusz-pályaudvaron vettem észre, hogy visszaérkeztünk a mindennapokba. Vágyott vissza a szívem, legszívesebben a következő busszal visszaindultam volna, de nekünk itt van feladatunk. Ahogy András atya mondta, nem csak az élményt, hanem a kegyelmet is hoztuk magunkkal, ez sokkal tovább kitart és sokkal értékesebb. Ezt kell a mindennapokban kamatoztatni” – írta beszámolójában az egyik egyetemista, Jánossy Bálint.

Forrás: Héray András budapesti egyetemi lelkész

Fotó: Salgótarjáni Egyházközségek Oldala

Magyar Kurír