Isten nekünk is mondja: Te vagy az én szeretett fiam – Megújult a bökönyi római katolikus templom

A karácsonyi idő örömhíre, hogy velünk az Isten, aki eljött közénk, mert szeret bennünket. A próféták évszázadokon keresztül hirdették eljövetelét – kezdte a szentmise homíliáját a főpásztor. – Amikor az utolsó próféta, Keresztelő Szent János föllépett és meghirdette, hogy aki utána jön, az tűzzel és Szentlélekkel keresztel, egyben az isteni ítélet napjának eljöveteléről is beszélt, hogy féljenek az emberek, mert félelmetes Úr közeledik, aki már közöttünk van.

„A nép feszülten várakozott” (Lk 3,15) – ebben a mondatban benne van a félelem, a rettegés. Az olvasmányban Izajás próféta viszont így fogalmazott: „A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki” (Iz 42,3).

Rettegő félelemben várták az Istent, de ő gyermekként jött el. Ha ránézünk egy csecsemőre, rögtön mosolyogni kezdünk. Isten úgy akart eljönni közénk, hogy senki ne rettegjen tőle.

Amikor Keresztelő Szent János meghirdette Isten ítéletét, azt mondta, a „szórólapátja már a kezében”, „a fejsze már a fák gyökerén van” (ld. Lk 3,9–17). És jött Jézus, aki mindenkit megszólított, meggyógyított, megérintette a tisztátalant. Még Keresztelő Szent János is elbizonytalanodott: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Lk 7,19) – kérdezte. Másra számítottak, olyan Messiásra, aki rendet tesz, felszabadítja a népet a római elnyomás alól. Jézus pedig szelíd szeretettel jött el, beállt a bűnösök közé, és megkeresztelkedett. Ez a bemerítkezés nem olyan volt, mint a mi keresztségünk. János keresztsége a bűnbánatnak a jele volt, hiszen még a megváltás nem történt meg. Jézus keresztsége – amit a keresztáldozatával alapított – eltörli az áteredő bűnt és minden személyes bűnt.

Keresztelő János meghívta az embereket, hogy térjenek meg, tartsanak bűnbánatot, de Jézusnak nem kellett bűnbánatot tartania, mégis beállt a bűnösök közé. Szent Lukács evangéliuma szerint Jézus volt az utolsó, akit Keresztelő János megkeresztelt, a próféta tevékenységének ez volt a csúcspontja.

Jézus jelképesen magára vette a világ bűneit, amit az emberek „belemostak” a vízbe a bűnbánat jeleként, de valóságosan is magára vette, és fölvitte a keresztre.

Mi sokszor megvetjük a bűnöst, és azt mondjuk, nem méltó hozzánk, magunkat persze könnyen fölmentjük, ha bűnt követünk el. Jézus viszont közösséget vállalt a bűnösökkel, beállt közéjük a sorba, hogy fölemelje az emberiséget. Ekkor történt meg az a csodálatos esemény, hogy a Szentháromság kinyilatkoztatása teljessé vált – hangsúlyozta a főpásztor. Itt történt meg először, hogy jelen volt Jézus, a szeretett Fiú, a Szentlélek leszállt rá galamb alakjában, és az Atya hangja hallatszódott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22).

Palánki Ferenc egy rövid kitérőt téve arról szólt, nagyon fontos, hogy milyen lelkülettel indulunk el az életre, hivatásra, a szülők milyen útravalót adnak gyermekeiknek.

Micsoda különbséget jelent, amikor a szülő azt mondja gyermekének: meg fogod tudni csinálni, képes vagy rá, te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik, vagy ha csak annyit mond: vigyázz a ruhádra, nehogy összekoszold.

Amikor az embert megdicsérik, szeretik, a szeretet közvetlenül felemeli.

Jézus megkeresztelkedésekor megjelent a Szentháromság, és ő ebbe a szeretetközösségbe emelte be az emberiséget. Nekünk egyre inkább hasonlítanunk kell Jézusra, mert amikor bennünket megkereszteltek, a mennyei Atya nekünk is azt mondta: „Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.”

Jézus azért jött el erre a világra, hogy megtanítson bennünket élni, szeretni, arra, hogyan gondolkodjunk, viszonyuljunk a másik emberhez. Közösséget vállalt velünk, a konkrét helyzetekben a kicsiny hétköznapi dolgainkban most is meg akar születni.

Azt akarja, hogy rajtunk keresztül megjelenhessen a földön Isten szeretete, és abból merítve induljunk, folytassuk életutunkat, hogy mi a mennyei Atya szeretett gyermekei vagyunk.

Mindegy mi történt, milyen sebeket hordozunk, mindig van újrakezdési lehetőség, mert Isten nem mond le rólunk.

Urunk megkeresztelkedésének ünnepén azt halljuk „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem”. Ezt a mondatot úgy is lehet értelmezni: Te vagy az én szeretett fiam, akinek az áldozatát elfogadom.

A legszentebb áldozatot az oltáron mutatjuk be. A hívő ember idehozhatja, fölajánlhatja az életét, áldozatát, amely Istennek kedves. Ezért mondja a mennyei Atya, hogy az áldozatotokat elfogadom.

Tudjuk, a szeretet áldozattal jár – tette hozzá a főpásztor. – Ezt mutatja Jézus a kereszten, és nekünk, mindannyiunknak, akik komolyan vesszük kereszténységünket, meg kell hoznunk nap mint nap ezeket az áldozatokat szeretteinkért, egyházközségünkért, Egyházunkért, hazánkért, nemzetünkért.

Mindennap áldozatot kell vállalni, ezzel mutatjuk meg szeretetünket, kapcsolatunkat Jézus Krisztussal, aki életünk Megváltója, Ura, s aki megtanít bennünket, hogyan kell élni, akin keresztül meghívást kapunk a Szentháromság szeretetközösségébe.

Az örök élet nem választható. Mindenkinek örök élete lesz, csak nem mindegy, hogy hol. Jézus meghívott bennünket a mennyországba, a szeretetközösségébe,

és a hétköznapi áldozatvállalásunkkal mutatjuk meg, hogy szeretnénk ebbe a szeretetközösségbe tartozni – hangsúlyozta a püspök.

Az áldozatvállaláshoz Jézus Krisztus szent testéből és véréből merítünk erőt, amiből mi is részesedünk a szentmisén, egyesülünk vele, mert ő azért jött el erre a világra, hogy közösséget vállaljon emberi létünkkel és beemeljen minket az isteni létbe, az örök boldogságba – fogalmazott Palánki Ferenc.

A szentmise befejező áldása előtt Kerekes László plébános mondott köszönetet a főpásztornak a szolgálatáért, imájáért és az egyházmegye támogatásaiért. A plébános az egyházközség híveinek önzetlen, nagylelkű támogatását is megköszönte, amelynek köszönhetően megvalósították azt, amit már évek óta terveztek: a templom külső és belső felújítása után a liturgikus berendezéseket is megújíthatták.

Az oltárt, a tabernákulumot, a betlehemben található szobrok állványait, oszlopait Hajdú László geszterédi népi fafaragó művész készítette.

Az ünnepi szentmisén jelen volt Simon Miklós országgyűlési képviselő; Piskolczi Géza, Bököny polgármestere; Ács László, a kivitelező cég képviselője, valamint az egyházközség hívei.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Ari Sándor

Magyar Kurír