Istennek nincs bankszámlája, az én bankszámlám az övé – Keresztény vállalkozók konferenciája

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Sipos Zoltán, a rendezvény főszervezője a 2000-es évek végén tért meg, vagy ahogy jobb szereti mondani, ekkor adott Jézus Krisztusra igenlő választ. Mivel az életével együtt marketinges vállalkozását is át kívánta alakítani, oda is beengedni Istent, számtalan kérdése vetődött fel a vállalkozás és a kereszténység témájában. Azonban azok a papok és hívők, akikhez fordult, mivel nem voltak gazdasági szakértők, nem igazán tudtak részletekbe menően segíteni. Ennek révén fogalmazódott meg benne, hogy konferenciát szervez, mert biztosan más keresztény vállalkozókat is foglalkoztatnak e témák. A tavaly első alkalommal megszervezett rendezvény telt háza mutatta, hogy jól sejtette. Több százan gyűltek össze akkor többek között Gájer László morálteológus atyát, Dabóczi Kálmánt, a BKK vezérigazgatóját vagy Somody Imrét, a 90-ev évek emblematikus vállalkozóját meghallgatni.

A II. Országos Keresztény Vállalkozói Konferenciára sem lankadt az érdeklődés, ezúttal is telt ház fogadta a konferencia tizenegy előadóját. Varró Szilvia és Simándi Szelim, az Aeffect Communications ügyvezetője és kommunikációs igazgatója arról beszéltek, hogyan lehet korszerűen megszólítania egy egyházi szervezetnek a Facebook segítségével azt a korosztályt, akiknek jó része csak osztálykiránduláson találkozik belülről templomokkal. A bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor pár hónapos, húsvétkor lezárult kampányán keresztül bemutatták, hogy a hiteles emberi szó, a történetmesélés révén a mai fiatalokat is elérheti az Egyház.

Létezhet-e pénzügyi tanácsadás Istent szolgálva? – tette fel a kérdést tanúságtételnek beillő előadásában Deák Ferenc István, a magát etikus pénzügyi tanácsadócégként definiáló Grantis Zrt. társalapítója és marketingvezetője. Ferenc, miután elvégezte a főiskolát, 25 évesen saját vállalkozásba kezdett, s mivel mindig is szeretett írni, úgy döntött, blogot indít, hogy annak révén az emberek megkapják azt a korrekt tájékoztatást, amivel többnyire a pénzintézetek adósak maradnak. Jöttek is ennek révén az ügyfelek, de nem olyan mértékben, hogy el tudott volna költözni a panelből szüleitől. Erre még több munka volt a válasza, amivel azonban eljutott egészen a kiégésig, majd 2010 augusztusában kórházba is ideg-összeroppanás és alkoholmérgezés keverékével. A kórházban a nővérek ugyanolyan kedvesen bántak vele, mint előtte ő magával, az egy szem Edit nővért kivéve, ezért is csak neki akart pénzt adni, amikor felépült. Megdöbbenésre a nővér nem fogadta el a felajánlott összeget, mondván: ezt Jézus Krisztusért teszi.

„Az Úr eddig is kopogtatott az ajtómon, de most már be is engedtem.” Felnőtt hittanra, szentmisére kezdett járni, lelkiatyát keresett, és egy terapeuta segítségével a pánikbetegségből is kikecmergett fél év alatt. Pár évre rá, 2013-ban ismerte meg Sebestyén Andrást, aki a hitben is testvére, a cégvezetésben társa és a legjobb barátja lett. A jó munkamegosztásnak hála, és annak, hogy Istent beengedték a cégükbe is, már az első évben megötszörözték az árbevételt. Deák Ferenc úgy véli, hogy Istent üzleti tevékenységgel is lehet szolgálni, hiszen ezt is lehet az Ő dicsőségére cselekedni, akár az evést vagy az ivást vagy majdnem bármilyen tevékenységet, ahogy Szent Pál is tanítja a korintusiakhoz írt első levélben. Ráadásul ácsként Jézus is egyéni vállalkozó lenne ma – mondta. Nagyon fontos, hogy adok vagy csak eladok, hogy az ügyfél a középpont, vagy a termék – vallja.

Isten és a pénztárcánk viszonyát taglalta Hodász András atya is, de hangsúlyozottan nem gazdasági, hanem teológiai megközelítésből. Haladunk az életünk autójában, de hol van benne Jézus? – kérdezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem segédlelkésze. Hátul a csomagtartóban, és csak a vasárnapi szentmise idejére engedjük ki onnan? Vagy beültetjük az anyósülésre, mert azért mégiscsak mi döntünk az életünkről? Vagy a vezetőülésben ül? Ha még így is van, akkor is könnyen belekotyogunk a vezetésbe – tette hozzá. Egész életünket, így a pénzügyeinket is úgy oda kell adnunk az Istennek, mint ahogy Ábrahám tette azt, amikor lemondott a nagy nehezen világra jött Izsákról, amikor az Úr azt kérte tőle. Vannak, akiktől azt kéri, hogy mondjanak le teljesen a pénzről, de maga Jézus sem kérte ezt minden körülötte jelenlévőtől. A gazdag ifjútól igen, de azoktól nem, akik tanítványaiként segítették őt és az apostolokat – ám azt kérte a gazdagoktól, hogy gondoljanak a szegényekre.

Istennek nincs bankszámlája, az én bankszámlám az övé; Istennek nincs keze, az én kezem az övé – hangsúlyozta Hodász András. „Boldogok a lelki szegények” – amikor ezt mondta Jézus, nem arra gondolt, hogy legyünk együgyűek, hanem hogy ne kötődjünk a pénzünkhöz, bármennyi is van nekünk. Hogy a pénz ne cél legyen, hanem eszköz. Ebben az értelemben ugyanis egy szegény is lehet „lélekben gazdag”, ha minden a pénzhez kötődik az életében. A vállalkozóknak három irányban van kötelezettségük a pénz terén: a dolgozóik felé, hogy megkapják az őket megillető bért, az állam felé és a szegények felé – mondta a lelkipásztor.

Pál Ferenc, az angyalföldi Szent Mihály-templom plébánoshelyettese mentálhigiénés szempontból beszélt arról, hogy a vállalkozói életben szinte egyöntetűen pozitívnak tekintett változást, fejlődést, innovációt miért kíséri annyi negatív érzelem. Sokszor olyanok vagyunk, mint Józsi atya, aki 27-28 éven keresztül mindig ugyanazt a prédikációt mondta vasárnapról vasárnapra. Amikor a hívek ezt már végképp megelégelték, befizették egy háromnapos lelkigyakorlatra, ami hétfőtől szerdáig tartott. Vasárnap feltűnően sokan voltak a templomban, mindenki várta a hatást. S elhangzott újra ugyanaz a prédikáció. Aztán, amikor a hívek követei megkeresték, hogy milyen volt a lelkigyakorlat, azt mondta nekik: „Jó volt, jó volt, de három napig tartott, míg visszatértem a régi kerékvágásba!”

Sokszor azokkal a változásokkal sem tudunk mit kezdeni, amit magunk is szeretnénk: férj és feleség is egyaránt akarja a gyermeket, amikor azonban ott van, azt szeretnék, ha minden változatlan lenne, plusz egy gyerek. Az emberi természet kidolgozott az evolúció során két fő alapelvet: 1. Ami megszokott, az biztonságos, 2. A jóhoz ragaszkodj! – ahhoz, hogy a szükséges változás létrejöjjön, ezt a két, alapvetően a fennmaradásunkat elősegítő jó stratégiát el kell engednünk. A többség akkor szokott változni, amikor a változatlansággal járó szenvedés már sokkal nagyobb, mint ami a változással jár – tette hozzá.

Hogy miként, arra azonban nincs egységes modell. Edward de Bono hatféle gondolkozási modellje alapján mondott példákat az előadó. Az 1944-ben Auschwitzba hurcolt Edith Eva Eger és nővére történetén keresztül foglalta össze, hogy mennyire összetett lehet ez a változás. Miután a koncentrációs táborba érkezve megborotválták őket, a 16 éves Edith-et 18 éves nővére, aki mindig a család szépe volt, megkérdezte: „Hugi, hogy nézek ki?” Edith agyában elsőre átfutott, hogy ez szörnyű, de arra gondolt, hogy Auschwitzban olyat kell mondani, ami nemcsak igaz, de segíti is az életet, ezért azt mondta: „Milyen szikrázóan gyönyörűek a szemeid, eddig nem is vettem észre a hullámzó hajadtól!” Edith rájött, hogy azt mondhatta a nővérének, amit akart, vagyis szabad volt, és elhatározta, hogy ebből a szabadságból fog élni, túlélni. Ez mentette meg aztán mindkettejüket. Ahhoz, hogy az a változás létrejöjjön, amire vágyok, nekem kell megváltoznom – tette hozzá Pál Feri atya.

Böjte Csaba ferences testvér nagyszalontai otthonának lakóival érkezett a konferenciára. A hétfős gyermekcsoport Petőfi Sándor szerelmes költészetéből adott elő egy csokorra valót. Magam is vállalkozást vezetek 83 telephelyen – mondta a tőle megszokott oldott hangvétellel a ferences szerzetes. Jézus nagy vállalkozásáról beszélve rámutatott, hogy mennyire nyitott, bátor, lendületes, életerős volt az ő jelenléte. Így beszélt munkatársaival, az apostolokkal vagy mondjuk Zakeussal is. Az Egyháznak és nekünk is ilyen szeretettelinek kell lennünk, nem kioktatónak – mutatott rá Böjte Csaba. Ahogy az akácfából sem lehet láncfűrésszel, erőszakkal kinyerni az akácmézet, csak a nap sugaraival meg az öntöző esővel, ugyanígy az emberekből is csak szeretettel lehet előcsalogatni, ami bennük van.

Hogy mennyire türelmesnek kell lenni a szeretettel, arra a Zsögödről származó Guszti példáját hozta fel: Guszti finoman szólva nem volt mindig a helyzet magaslatán, kidobta egy méregdrága kocsival érkező látogató autójának ablakát, hatására egy lakóházban a ballagó diákok síléccel elütöttek egy öreg nénit. Így vagy úgy mégis elvégezte az iskolát, s egyszer csak öt-hat év múlva visszatért, hogy nevelő akar lenni. Csaba testvérnek főtt a feje, de rábízta a becsületét, és felfogadta hét-nyolc gyermek velük lakó nevelőjének. Pont akkoriban balesetben meghalt egy vőlegény, akit épp akkor adott volna össze a menyasszonyával. A menyasszonyt odahozták Csaba testvérhez, hogy beszéljen vele, vigasztalja meg. Úgy gondolta, hogy inkább gyermekek közé viszi, az ő szeretetük többet segít bármilyen beszédnél. Mivel Gusztiék fiúcsaládja közelében lakott a lány, Gusztira bízta a lányt, hogy látogassák meg a gyerekekkel, figyeljenek rá. Guszti aztán olyan komolyan vette ezt a feladatot, hogy a szerzetes tavaly eskette őket, s ma már a petrozsényi százfős gyermekotthont vezetik a feleségével. Ennek a kápolnáját is kitakarította Guszti, és felújították: most szombaton lesz a megáldása. Nem legyőzni kell a másikat, hanem meggyőzni, hogy együtt jobb, mint külön-külön – tette hozzá a szerzetes.

A konferencia legmeghatóbb pillanatait Ganyi Károly, az üvegfiú szolgáltatta. A fokozottan törékeny csontokkal rendelkező 34 éves fiatalembernek mindössze két hónapot jósoltak az orvosok, szülei azonban arra tették fel az életüket, hogy ő túléljen. Károly webfejlesztővé fejlesztette magát, és egy jótékonysági alapítványt épít, amely nehéz sorsú, főként rákos gyermekeknek segít. Honlapjukon keresztül közvetlenül a gyermekekhez jutattják el a pénzt, így azt a rászorulók kapják meg száz százalékban.

A konferenciát Eszter Elemér zárta, aki társadalmi hasznossági kockázati tőkebefektetőként arra mutatott rá, hogy létezik olyan befektetési forma, amely a társadalmi-környezeti értékek termelését és a profitábilis befektetést egyformán fontosnak tartja. Magyarországon jó példa erre az a szekszárdi étterem, amely száz százalékban fogyatékkal élőket foglalkoztat. Egy-egy ilyen cég az állam válláról is levesz terheket, hiszen nem neki kell gondoskodnia ezekről az emberekről. Ugyanakkor az egyes ember életében is sokat jelenthet, hogy már nem tolókocsis Marikaként, hanem ízlelős Marikaként emlegetik…

A rendezvényen Kásler Miklós professzor, az Országos Onkológiai intézet főigazgatója adott rövid történeti áttekintést a hit és a tudomány kapcsolatának alakulásáról. Incze Nikoletta, a Politikai Iszlám Tanulmányok Központja kutatója az iszlám politikai oldaláról tartott előadást; Martí Zoltán, a 777 főszerkesztője abba nyújtott betekintést, hogyan lehet önkéntes alapon professzionális keresztény blogot működtetni. Szalai András valláskutató, a protestáns hitvédelmi Apológia Kutatóközpont vezetője a vallási szinkretizmusról és relativizmusról értekezve arra kereste a választ, hogy vajon tényleg minden vallás útja ugyanoda vezet-e.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír