Itt nagyobb van, mint Jónás – Hollai Antalra emlékeztek Budapesten

A szentmise homíliájában Kránitz Mihály a nap szentjéről, Szent Mártáról és testvéréről, Máriáról elmélkedett. Kiemelte: senkit sem szabad beskatulyázni, mert bár az evangéliumi történetben Mária a jobbik részt választotta, Márta sem szív nélkül készítette a finom ebédet a valószínűleg váratlanul betoppanó Jézusnak. „Bátyjuk, Lázár halála után Márta futott ki Jézushoz a falu szélére, és beszélgetni kezdett vele, abban a helyzetben tehát ő volt Mária. Mi is így vagyunk most itt” – fogalmazott a szónok.

„Tóni atya számunkra túl korán ment el, bár jól tudjuk, hogy Isten előtt ezer év annyi, mint egy nap, és egy nap annyi, mint ezer év” – mondta Kránitz Mihály. Szentbeszédében felidézett néhány személyes élményt, „mozaikokat” a plébánosról. Első és meghatározó élménye vele kapcsolatban az 1982-es felvételije volt az esztergomi szemináriumba. A társai által akkor megválasztott főduktor (a kispapok képviselője), a frissen diakónussá szentelt Hollai Antal fogadta őt és vezette körbe társaival együtt a szemináriumban.

Hollai Antal személye és szolgálata aztán végigkísérte papi életét. Kránitz Mihály örömmel említette találkozásait az érsekségen dolgozó fiatal pappal, illetve a szintén szemináriumi elöljáróként folytatott tartalmas beszélgetéseit az esztergomi spirituálissal, majd albertfalvai plébánossal. „Amikor Albertfalván miséztem, kereszteltem, akkor Tóni atya asszisztált, ministrált nekem nagy alázattal.”

„Lelkisége hivatásoknak adott életet, sokan tekintették őt lelki atyjuknak és papi barátjuknak” – hangsúlyozta Kránitz Mihály, majd hozzátette, halála óta megjelent könyvei révén Hollai Antal gondolatai, elmélkedései sok ember számára jelentenek segítséget a lelki életben. A szónok felidézte a ministránsok 1995-ös római zarándoklatát, amikor az általa kísért busz minstráns lányai a Szent Kereszt-bazilikában megpillantották Hollai Antalt, „elszaladtak” kísérőjük mellől, és kitörő lelkesedéssel üdvözölték a plébánost. „Azt éreztem, itt valaki nagyobb van, mint Jónás, nagyobb van, mint Salamon.”

Egy életnek nem az évek számában van a teljessége, hanem az Isten által adott idő megszentelésében. Ebben Antal atya jeleskedett, ezt teljesítette. Mind káplánként, mind szemináriumi elöljáróként, mind plébánosként megszólítás volt az élete. Hollai Antal sokat segített a fiataloknak hivatásuk felismerésében. Ebben kérjük most is a segítségét – de már onnan, föntről – hangzott el a prédikációban.

A szentmisén zenei szolgálattal közreműködött a templom énekkara. Idén is sokan voltak jelen a megemlékezésen az egykori plébános korábbi szolgálati helyeiről: Farkasrétről, Felső-Krisztinavárosból, de más plébániákról is; most is képviseltették magukat a Szatmári Irgalmas Nővérek, akiknek éves lelkigyakorlatát Esztergomban hosszú éveken keresztül Hollai Antal vezette.

Az emlékmisét követően az albertfalvai templomban mutatták be a Hollai Antal elmélkedéseiből készült újabb, a Szent István Társulat kiadásában megjelent könyvet.

A kötet egyik szerkesztője elmondta, hogy a Lelkigyakorlatok a 2011-ben és 2014-ben a  Karitász munkatársainak Máriabesnyőn tartott alkalmak komplett anyagát tartalmazza. Az első témája: Krisztus arca a torinói lepel alapján, a másodiké: a hit a Lumen fidei kezdetű, XVI. Benedek pápa által elkezdett, Ferenc pápa által befejezett enciklika szempontjai szerint. A könyvbemutatón Écsy Gábor, az egykori kispaptárs és barát, a Katolikus Karitász országos igazgatója felolvasta a könyv általa írt, személyes hangvételű előszavát.

Az eseményen zenei szolgálatot teljesített Ludmány Emil brácsaművész és felesége, valamint Bene Balázs, a templom kántora. A könyvbemutató után a jelenlevők koszorúkat helyeztek el Hollai Antal emléktáblájánál. A megemlékezés agapéval zárult a templomkertben.

Szöveg: Mihályi György

Fotó: Kocsis Csobánka

Magyar Kurír