Járja át a Szentlélek tüze közösségeinket – Bemutatták az Egyház-felújítás című könyvet

A könyv eddig tíz nyelven jelent meg; magyarra Nényei László fordította. A kötet bemutatójára szeptember 30-án este került sor a városmajori Jézus Szíve-templomban. Fábry Kornél, a jövő évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Általános Titkárságának főtitkára mutatott be koncelebrált szentmisét, amit dicsőítés követett. Ezután a könyv szerzője tartott előadást.

James Mallon atya közvetlen fellépésével rögtön megnyerte a hallgatóság szimpátiáját. Azzal kezdte, hogy lefotózta a megjelenteket, majd elmesélte, hogy Skóciában született, szüleivel később Kanadába költöztek. Mivel családfakutató, kinyomozta, hogy az egyik távoli őse Skóciai Szent Margit, akinek az édesanyja, Árpád-házi Ágota államalapító királyunk, Szent István király lánya vagy nővére volt. Így magyar ősökkel is dicsekedhetem – mondta a kanadai pap. Arra is kitért, hogy a papi szemináriumban Miklósházi Attila SJ, az emigrációban élő magyar katolikusok egykori püspöke volt a lelkivezetője, akire egészen kiváló emberként emlékszik vissza.

Előadásában Mallon atya felidézte: tizenhat éves korában, egy hétvégi lelkinapon – amire csak szülei kényszerítésére ment el – találkozott először az élő Istennel, megtapasztalva feltétlen szeretetét. Addig is járt templomba, de behatárolt területen élt, ezen a hétvégén viszont áthatolt a falon, végtelen tér nyílt meg előtte, és tanítvány lett. Ettől kezdve csillapíthatatlan éhség és szomjúság élt benne, hogy megismerje a Szentháromságos Istent, és azt akarta, hogy a barátai is ismerjék meg.

Amikor visszament a plébániára, boldogan számolt be arról, hogy megtapasztalta Istent, de legnagyobb csodálkozására a plébániaközösség tagjainak többségében nyomát sem látta a lelkesedésnek. Ekkor döbbent rá, hogy a templomba járók közül nagyon sokan úgy élnek, éreznek, mint ő a megtérése előtt: imádkoznak, szentségekhez járulnak, majd hazamennek, és élik tovább az életüket, nem járja át őket Krisztus szeretete.

Képzeljük el, hogy milyenek lennének a plébániai közösségeink, ha nemcsak a hívők öt százalékát jellemezné a karizmatikus mozgalmak dinamizmusa, lelkesedése, hanem ez lenne a jellemző, a rendszeresen templomba járók komolyan vennék Jézus felhívását: „Menjetek és hirdessétek az evangéliumot, legyetek emberhalászok!” Milyen lenne az, ha a plébániák közössége olyan élő lenne, hogy nem lenne szükség karizmatikus mozgalmakra?!

James Mallon pappá szentelése óta, huszonhárom éve törekszik a Krisztusban élő plébániaközösségek létrehozására. Visszaemlékezett az első plébániájára, ami egy kisvárosban volt. Amikor először lépett be a templomba, boldogan énekelt, de a hívők közül senki nem követte, úgy érezte magát, mintha „zombik közé került volna”. Rádöbbent: arra van szükség, hogy a Szentlélek tüze átjárja az embereket. Ekkor kezdte el az Alpha-módszert alkalmazni, amely nagyszerű eszköz az evangelizálásra. Hitüket az Úr kegyelmébe vetették, és így erőfeszítéseik gyümölcsei hamar láthatókká váltak: az emberek megváltoztak, hitük megújult, felfedezték a szentségek szépségét és erejét, és Isten Igéje életre kelt.

Mallon atya előadásából kiderült: a megtérésnek három szakasza van: megtérés Krisztushoz, az Egyházhoz és Krisztus ügyéhez. A megtérés Krisztushoz azt jelenti, hogy személyesen is megismerjük őt, átadjuk neki az életünket. Ahogyan Pál apostol írja: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” Az Egyházhoz akkor térünk meg, amikor a rendszeresen templomba járók valódi közösséget alkotnak, ismerik, szeretik egymást, felelősséget éreznek egymás iránt, és megélik az elhívást a misszióra. Krisztus ügyéhez pedig akkor jutunk el, amikor misszionálunk, vagyis megszólítjuk az Egyházon, a templomon kívülieket is. Az előadó nyomatékosította, hogy ez nemcsak a pap dolga, hanem minden megkeresztelt hívőé is. Nagyon fontos, hogy a pasztorálás és a misszió együtt járjon.

Magyarul most megjelent könyvének írása közben a pap szerző sokat gondolkozott plébániai tapasztalatain, és rájött, hogy a megújulásnak három kulcsa van: az evangelizáció, a legjobb vezetés és a Szentlélek ereje. Ennek nyomán az Alpha Alapítvány logójának három kulcsát az Eucharisztia szimbóluma öleli körbe.

Az evangelizáció olyan, mint egy kölcsönös szerelmen alapuló házasság. Szerelmesek leszünk Krisztusba, és ez a tüzes szenvedély mozgat bennünket minden tettünkben. Nemcsak beszélünk Jézus szeretetéről, hanem cselekszünk is, és ha elvész egy juhunk a kilencvenkilencből, utána megyünk, hogy megmentsük, és visszahozzuk a nyájhoz. Az Alpha legutóbbi találkozóján a megjelentek hatvanöt százaléka távol állt a kereszténységtől, de ezt követően igent mondtak Krisztusra, és alapvetően megváltozott az életük.

A legjobb vezetés azt jelenti, hogy a papoknak egyszerre kell királyként és prófétaként szolgálniuk, mert a világ megváltozott – ez Észak-Amerikában mindennapi tapasztalat –, ezért a plébániai vezetőknek is új irányba kell elindulniuk.

A harmadik kulcs a Szentlélek ereje. Az Egyház nem húsvétkor született, hanem pünkösdkor, amikor Jézus elküldte a Szentlelket tanítványaihoz. Az Egyháznak minden korban újjá kell születnie, felkiáltania Istenhez, szem előtt tartva Jézus utolsó vacsorán elmondott szavait: ne cselekedjetek semmit az én erőm nélkül, mert amikor elküldöm majd nektek „az igazság lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam; de ti is tanúságot tesztek majd, mert kezdettől fogva velem vagytok” (Jn 15,26–27). Szükségünk van a Szentlélek erejére, mert a Lélek ébreszt bennünk vágyat arra, hogy ne csak Jézus közelébe, hanem a lábához menjünk, ahogyan a béna embert vitték a barátai erős hittel Jézushoz, áthatolva a tömegen, lebontva Péter házának fedelét, hogy gyógyítsa meg  (vö. Mk 2,1–12).

Mallon atya előadását szentségimádás követte. Ezután a szerző dedikálta művét: több száz könyvet írt alá.

A kötethez Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek írt ajánlást: „James Mallon atya írása bátorít és lelkesít minden megkeresztelt embert arra, hogy az Egyház tagjaként be tudja tölteni hivatását, és Jézus lelkes, cselekvő tanítványává váljék. Saját tapasztalatából kiindulva gyakorlati példákkal és humorral vezet minket azon az úton, amelyen járva plébániánk a jelen állapot megőrzésén túl az evangelizációra nyitott, növekvő közösséggé formálódhat. Különösen ajánlom azoknak a lelkipásztoroknak és világi híveknek, akiknek szívügye, hogy egyházközségük igazi missziós lelkületű tanítványok meghívó és befogadó közösségévé váljék.”

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír