Jézus az egyetlen útja a boldogságnak – Újévi szentmise Győrben

A főpásztorral koncelebrált Németh László általános püspöki helynök, Böcskei Győző, a székesegyház plébánosa, valamint a Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet elöljárói, Reisner Ferenc rektor és Kálmán Imre prefektus.

Alapvető emberi tulajdonság a jövő eseményeire irányuló kíváncsiság és a boldogság iránti vágy – kezdte szentbeszédét a Győri Egyházmegye püspöke. Ez a kíváncsiság – milyen lesz a jövő – bennünk, hívő emberekben is ott él, mert mi sem vonhatjuk ki magunkat e világ történéseiből. Ezért nekünk is ugyanúgy fel kell vennünk a küzdelmet korunk nehézségeivel szemben, mint bárki másnak. Fontos látnunk, hogy milyen cél felé haladunk. Pál apostoltól nagyon egyértelmű útmutatást kapunk: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes” (Róm 12,2). A hívő ember ezért nem fordul babonás praktikákhoz, jövendőmondókhoz, mert tudja, hogy mindnyájunk sorsa, az egész világ sorsa Isten kezében van.

Az ember olykor, mint egy makacs tinédzser, aki nem akar a szüleinek szót fogadni, lázad Isten ellen, Isten akarata ellen próbálja alakítani, formálni a világot. Isten országa – olvashatjuk az evangéliumban – ma is erőszakot szenved (vö. Mt 11,12). Sokan próbálnak Isten akarata ellen mást megvalósítani, mint ami az ember, az emberiség javát szolgálná. Környezetünkben többet kell tennünk Isten országáért, hogy megőrizzük a krisztusi értékrendet – hangsúlyozta Veres András püspök. – Mi Krisztusban keressük a boldogságot. Isten a történelem ura, aki még azt is jóvá tudja tenni, amit az ember elront. Ezért fordulunk hozzá fokozott bizalommal, még nagyobb szeretettel és reménységgel, hiszen hallhattuk: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

Jézus mindnyájunkat bátorít, hogy bízzuk életünket a teremtő és gondviselő Istenre: „Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök!” (Mt 6,25) – bátorság kell ahhoz, hogy az ember ilyen bizalommal tudjon a jövő felé tekinteni. Mindenben Isten akaratát kell keresnünk és nem szabad aggodalmaskodnunk a mindennapi megélhetésért. Ez nem henyélésre, felelőtlenségre való bátorítás, hanem abban való hit, hogy ha Isten útján járunk, Isten gondoskodni fog rólunk. Pál apostol komolyan megfeddi azokat, akik nem akarnak dolgozni (vö. 2Tesz 3,10). Az Istenre való ráhagyatkozás annak a szeretetnek, bizalomnak a kifejeződése, amellyel a teremtmény joggal fordulhat Teremtőjéhez.

Jézus ma is biztosan mutatja nekünk az utat az örökkévalóság és Isten országa felé. Hiszen „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8). Ő az egyetlen útja a boldogságnak és a békének. Egyedül a krisztusi úton találjuk meg az örömöt, a békét és azt a jóságot, amire mindnyájan vágyakozunk. Minden megkeresztelt ember feladata hirdetni ezt az evangéliumot. Miközben másoknak hirdetjük, másoknak beszélünk Jézusról, az általa hozott örömhírről, mi magunk is erősödünk az ő értékrendjében. Így fogunk igazi fiakként szeretetből hozzá csatlakozni, az Ő országát építeni.

A főpásztor homíliája végén Szűz Máriáról, Isten anyjáról beszélt: Az Egyház a kétezer éven át megtapasztalt bizalommal fordul anyja, az Istenszülő felé, akinek gondja van minden megkeresztelt emberre. Ennek a gondoskodásnak, ennek a törődésnek kifejeződései a világban előforduló Mária-jelenések, amelyek buzdítások, hogy még vallásosabbak, még buzgóbbak legyünk, szakítsunk a bűnnel, kezdjünk új életet, újítsuk meg a saját életünket és a világ életét, amelyben élünk.

Mária szívébe véste a pásztorok szavait, és gyakran elgondolkodott rajtuk (vö. Lk 2,19). Az elkövetkezendő esztendőben éljünk mi is a Szűzanyához hasonlóan! Jézus evangéliumán gondolkodjunk el nap mint nap, újra és újra. Így nem fogjuk eltéveszteni az örömnek, a békének, a szeretetnek az útját, a krisztusi utat. Jézus nevében, a Szűzanya oltalmában kezdjük el az új évet! Ehhez kérem mindnyájukra Isten áldását, a Szűzanya segítségét, hogy az év minden napján megtapasztalhassuk Isten irgalmas szeretetét, és képesek legyünk ezt a szeretetet mások felé is közvetíteni – zárta szentbeszédét Veres András megyéspüspök.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír