Jézus nem akart test nélküli megváltást – Nyéky Kálmán tartott előadást a pálferis lelkinapon

Nyéky Kálmán már a szentmise prédikációjában is több gondolattal megelőlegezte a nap témáját: beszélt arról, hogy Isten azért adott nekünk testet, hogy abban lehetőségünk legyen találkozni vele. Ennek egyik kiemelt módja az Eucharisztia, amikor a testünkbe belépve egyesülésre hív minket.

Isten a saját képére teremtett minket – ebből a bibliai tanításból fejtette ki mondanivalóját a szentmisét követő előadásában a teológus. Hozzátette: valami Istenhez hasonlatosságot, valami tökéletest hordozunk, ami úgy van elrejtve bennünk, hogy sokszor éppen a saját magunk számára nem látható.

A Bibliában nagyon fontos a testről szóló tanítása, mégsem beszélünk róla eleget. Hogy mennyire lényeges, mutatja a János evangéliumának kezdetén (Jn 1,2) szereplő igerész: „Az Ige testté lett és miköztünk lakozott.” Isten a mi testünket öltötte magára, és

Jézus a feltámadást követően is  testben, húsban és csontban, a feltámadott testben jelent meg a tanítványoknak, nem szellemalakban.

Jellegzetesen ábrázolja ezt Caravaggio képe, amelyiken Szent Tamás, hogy meggyőződjék, valóban Jézus van velük, mélyen belenyúl Jézus sebébe.

Ám nemcsak Szent Tamás számára kapcsolódott össze a Jézussal való találkozás a testi valósággal,

az Egyház is nagyon fontosnak tartotta, tartja, hogy a szentségekhez mindig testi érintést is kössön.

Ilyen a kis kereszt a kereszteléskor a gyermek homlokán, ilyen az, amikor bérmáláskor fölénk teszi a kezét a szentelő püspök, vagy amikor a pap a betegek szentségének kiszolgáltatásakor megken az olajos kezével. A házasságkötéskor a kézfogás a szentségi jel, a protestánsok esküjükben úgy is fogalmaznak: „kinek a kezén vagyok”. Gyónásnál is a gyónó fölé teszi a kezét a pap, többek között éppen e külső, testi jel miatt sem lehet még most, a járvány idején sem telefonon gyónni. A szentáldozáskor pedig a szájunkkal érintjük Krisztus testét.

Nyéky Kálmán arra is rámutatott, hogy a testünk teszi lehetővé, hogy jót tegyünk a másikkal. Az előadásnak helyet adó angyalföldi Szent Mihály-templomba nemrég érkezett meg Timothy Schmalz Hajléktalan Krisztus című szobrának másolata. A hajléktalan egy padon fekszik, mellé is lehet ülni, de mintha arctalan lenne. Nyéky Kálmán arra buzdította az online lelkigyakorlatozókat, hogy adjanak arcot a hajléktalanoknak.

Milyen jó lenne, ha mindenkinek lenne egy hajléktalanja, akit név szerint köszönt: Szia, Józsi! Szia, Rita!, s amikor a névnapjuk van, akár még egy kis figyelmességgel is meglep.”

Ám bőségesen tudunk a testünkkel rosszat is tenni egymásnak, elszakadni egymástól, leginkább akkor, ha csak tárgyként kezeljük a másik testét. Megbocsátani is ilyen esetben a legnehezebb a másiknak – világított rá az előadó. – Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a testünk szent, hiszen hasonlóak vagyunk ahhoz, akitől az életet kaptuk, nemcsak a szüleinkhez, hanem Istenhez is. Mennyivel is másabban néznénk a tükörbe, ha arra gondolnánk: Te is olyan szép vagy, mint az Isten.

A férfi és a nő testi valóságába beleírta Isten a boldogságot, ezért mindannyiunkban benne van a vágy a boldog házaséletre, igen, a papokban is, erősítette meg Kálmán atya. Amikor Rómában tanult, Stanisław Grigel házas teológus mondta a többségében lelkipásztor hallgatóknak, hogy ha ő lenne a szeminárium rektora, megkérdezné a kispapokat, van-e házas hivatásuk, és ha azt felelnék, nincs, akkor kirúgná őket.

Nyéky Kálmán azon is elgondolkodtatta a résztvevőket, hogy miért nem akart Jézus test nélküli megváltást.

Hiszen levelet is írhatott volna, hogy meg vagytok váltva, ő mégis vállalta a szenvedést, az elmúlást, a nagypénteki keresztet, hogy ne mondhassuk: Neked könnyű volt a test nélkül!

Az előadó egy istenélményét is megosztotta, amikor szinte fizikailag érezte maga körül Isten jelenlétét. Egy nagyon jól sikerült, átimádkozott lelkigyakorlatról tartott haza, amikor – talán a nem túl jó közlekedés miatt is – úgy döntött, hogy stoppol. Allelujás zene szólt a magnóból, és amikor ezt meghallotta, nagyon örült, megbeszélte a két elöl ülővel, hogy ő is keresztény, és egy nagyon oldott beszélgetés alakult ki közöttük. Nem vitték hazáig, de annyira jó élmény volt számára az út, hogy úgy döntött: újra megpróbál valakit leinteni. S valószínűleg az egész nap hatására, amikor a második autós felvette, egyszerűen csak kicsúszott a száján a kérdés, pedig ő sem így szokott beszélgetésbe elegyedni: Te hiszel Jézusban? Intenzív párbeszéd alakult ki ennek hatására, és a vezető, aki különben nem arra ment, amerre ő, végül hazavitte. Ahogy utaztak, mondta is az akkor még nem pap Nyéky Kálmán: „Olyan, mintha Jézus itt ülne a hátsó ülésen.” Valamit a másik is érezhetett, mert kétszer is hátranézett...

Ahogy Jézus maga jött el, úgy minket, a tanítványait is testben küld, hogy a testünkkel vigyük el az örömhírt, az járja át minden tagunkat – folytatta gondolatait a teológus. Hogy ez mennyire érzékelhető, arra Szent II. János Pál pápa, Teréz anya és Roger testvér példáját hozta fel: amikor egy térben tölthetett velük bármilyen rövid időt is, erősen érezte, hogy Isten ott van velük.

Ha nagy fájdalmat, szenvedéseket élünk meg, jusson eszünkbe, hogy a gyémántot is gyémánttal csiszolják, és lehet, hogy éppen ezek révén csiszol minket csillogóvá a Jóisten! – figyelmeztetett a szónok.

Nyéky Kálmán arról is beszélt, hogy amikor az emberek meghalnak, akkor egy ölelő mozdulat jellemző rájuk, akárcsak a születéskor, ezt lehet az Isten átöleléseként is érteni. S ahogy a halálnak, a feltámadásnak is jele a test, az Anasztaszosz-ikonon például az látszik, ahogy Jézus nem a kezüknél, de a karjuknál fogva kihúzza a sírból Évát és Ádámot. Az előadó ismét hangsúlyozta, hogy

test nélkül az emberek között nincs kapcsolat, a szeretet teszi széppé a testet.

Erre a friss szerelmesek a jó példa, ahogy kivirulnak, de az is, ahogy Kálmán atya egyik ismerőse, Erzsi néni kiápolta nemrégiben a koronavírus-betegségből a férjét, úgy, hogy közben ő maga is kisebb mértékben beteg lett. Az Istennel való kapcsolatnál is ugyanez a helyzet. Czakó Gábor mondja, hogy a nő akkor szép, ha simogatjuk, ugyanígy tesz széppé bennünket a Jóisten is, ahogy a lelkünket és a testünket simogatja.

Kálmán atya visszaemlékezett, mennyit számított a lelkének is az, hogy ott tudott lenni nagymamája mellett az utolsó útján. Ott virraszthatott a kórházban éjszaka, s bár pont elment egy picit pihenni, amikor a nagymama meghalt, a kórházi ravatalozóban még fizikailag is el tudott tőle búcsúzni: megcsókolta a homlokát. A testtől elbúcsúzni fájdalmas valóság, de a testben már látni a feltámadást is – tette hozzá.

Az előadó az imádsággal kapcsolatban is szólt a test fontosságáról: egy hús-vér test kezd el imádkozni, ezért is fontos, hogy találjuk meg, melyik testhelyzetben, térdelve, ülve, állva tudunk a legjobban imádkozni. Most, hogy testileg el vagyunk szakítva a templomoktól, ami a szertartásokat illeti, az otthonainknak kell Isten házaivá válniuk, s ahogy egykor a zsidóknál, úgy nálunk is a húsvét családi ünnep lehet. Ahhoz, hogy a lelkünk békében lehessen, a testünknek is csendben kell lennie.

Ha nem egészen hiteles a keresztény ember, akkor többnyire pont az az oka, hogy nem fedeztük fel, hogy a csend forrásaivá kell válnunk.

Füleink legyenek Isten csendjének a hangkürtjei, biztatott a teológus. Tartsunk napi negyed óra-húsz perc csendet, amikor kimondjuk: most Istenért vagyok csendben; akkor meg fog változni minden. Jézus is harminc évet volt csendben, és három évig volt aktív, és ez alatt az idő alatt is mennyiszer vonult vissza a csendbe. Jézus a betlehemi csendbe született bele, és a nagypéntek csendjében halt meg, hogy vele találkozni tudjunk, be kell lépnünk a csendbe egész valónkkal. Kálmán atya arról is beszélt, hogy a csendre, a rejtett, erőszakmentes szeretetre Szűz Mária tud igazán megtanítani minket.

Az előadás utolsó része II. János Pál pápának a test teológiájáról szóló gondolataira épült. A szent pápa azt tanítja,

Krisztus testünknek menyegzős értéket ad, Isten szentségének valami olyan jelét, ami sokkal több, mint ami látható.

Ez is hozzájárul az emberi méltósághoz. II. János Pál pápa azt mondja, az ember sokkal többre van hivatva, mint bármilyen emberi kívánság. Isten a teremtés örömével kapcsolja össze a szexualitást, ezt akkor lehet megélni, ha a vágyat pozitív mederben tartja az ember. Ha az emberi szív tisztaságával tudjuk a vágyainkat kezelni, akkor a testiség egy olyan autó lesz, amelyben a vágy a motor, és a vágy késleltetése a kormánykerék.

Nyéky Kálmán beszélt arról is, hogy Jézus sebei a feltámadáskor a dicsőségévé váltak, és arra az evangéliumi képre is kitért, hogy az Egyház Krisztus teste. Ez nemcsak egy szimbólum, hangsúlyozta, a személyek közössége kinek-kinek a testi jelenlétében valósulhat meg.

*

A Pálferis közösség Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember tizennyolc éven keresztül tartott keddi előadásainak közönségéből szerveződött. Az idők során lelki, metálhigiénés és társas programok sokaságát szervezte egy lelkes, de folyamatosan megújuló mag. Miután Pál Feri úgy döntött, befejezi az előadásait, és lelkipásztori és mentálhigiénés szolgálatát 2019 elejétől másképpen viszi tovább, a közösség, amelyben nemcsak katolikus, de más keresztény felekezethez tartozó és sok kereső ember is otthonra lelt, megmaradt. Továbbra is – a pandémia idején is – igyekeznek lelki-szellemi feltöltődést és minőségi közösséget adni a szorosabban és kevésbé szorosan kapcsolódó érdeklődőknek.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: képernyőfotó (asz), Ivády Zsuzsa, Szűcs Veronika

Magyar Kurír