Jótékony célért futott a NEK csapata a budapesti városvédő versenyen

Hazai – 2019. április 18., csütörtök | 18:09

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előkészítő titkársága futócsapatot szervezett az április 13-án és 14-én Budapesten megrendezett Vivicittá futóversenyre. Németh Kinga beszámolóját közöljük a jótékonysági eseményről.

Hatalmas lendülettel és számos bemelegítő kilométerrel a hátunk mögött vágtunk neki április 13-án és 14-én a városvédő futóversenynek Budapest szívében. A NEK csapatának tagjaként száznégyen álltunk rajthoz a különböző hosszúságú távokon.

A futás közösségépítő erején túl jótékony célért is szedtük a lábunkat. Közös elhatározásunk volt, hogy minden lefutott kilométer után egy kilogramm gyümölcsöt ajánlunk fel egy-egy szociális intézmény javára. A célvonalon átlépve örömmel számoltuk össze: 1074 kiló gyümölcs kerül majd rászoruló embertársainkhoz.

A futás nem könnyű dolog, leginkább kitartást és akaraterőt kíván. Megtapasztaltuk, hogy a szokásos „Hajrá!” biztatásokon és a „Mindent bele, ne add fel!” ösztönzésen túl milyen az, amikor oda tudod kiáltani csapattársadnak azt is: „Isten segítsen!”

A meglepően sokfelől érkező „Hajrá, NEK!” kiáltások és a csapatpólónk mellett is tudtuk, hogy nem csupán a név és a futás tart minket össze.

Egyik csapattagunk megosztotta, hogy indulás előtt nagyon fájt a csípője. Sántított, nem tudta, hogyan fogja végigfutni a huszonegy kilométert. Még az is felmerült benne, hogy leveszi az egyenpólót, és nem indul a versenyen. Végül rábízta fizikai állapotát Istenre. A rajtnál megszűnt minden ízületi fájdalma, és el tudott indulni a versenyen.

Köszönjük mindazoknak, akik csatlakoztak a különböző hosszúságú távokon, és azoknak is, akik szurkoltak vagy imáikban kísérték a vállalkozást!

A NEK futócsapata Tóth Márton vízilabdázóval készült a versenyre. A sportolóval interjút készített a NEK Általános Titkársága, amiben Tóth Márton így vallott:

„Abban nagyon hiszek, hogy a nehézségek azért vannak, hogy erősebbek legyünk. Számtalanszor voltam már mélyponton, és utána valami nagyon szuper dolog történt velem. Valami olyan, ami elfeledtette velem az odavezető út kihívásait és nehézségeit. Hiszek abban, hogy a Jóistentől kaptam segítséget az életem során, de tettem is azért, hogy kapjak!”

Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: iec2020.hu

Fotó: Ambrus Marcsi, Zákány Gergely

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria