Kanonokokat iktattak be Vácon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A kanonoki testület három éve fogyatkozott meg Tarnai Imre és Zavecz József halálával. A káptalan teljességét tizenkét tag adja. A kanonokok kinevezése a megyéspüspök kizárólagos joga a testület véleményének meghallgatása után.

Miután a káptalan tagjai elfoglalták stallumaikat, Beer Miklós megyéspüspök a katedráját, Varga Lajos segédpüspök pedig a karosszékét, a beiktatást végző éneklőkanonok, Sánta János bevezette a szentélybe a két új kinevezettet a főoltár előtt elkészített helyükre. Kocsis Imre nagyprépost köszöntötte a jelenlévőket, megköszönve a megyéspüspöknek, hogy a káptalant Czombos József rimóci plébános és Tóth András kerületi esperes, nagykátai plébános személyével kiegészítette. A szertartásra sok hívő érkezett a két új kanonok plébániájáról.

A szertartás elején Sánta János felolvasta a kinevezési okiratokat. Ezután Pálos Frigyes őrkanonok méltatta a beiktatandókat. Czombos József idén ünnepli aranymiséjét; Tóth András már hosszú évek óta kerületi esperesként biztosítja a Tápió-vidék lelkipásztori rendjét. Mindketten a lelkes és áldozatos szolgálat és helytállás példaképei.

Az őrkanonok ezután összefoglalta a káptalan intézményének történetét. A lelkipásztori tevékenység az apostoli időktől kezdve a Szentlélek irányításával, az apostolutód püspökök és a mellettük tevékenykedő segítőtársaik: diakónusok, szerpapok, áldozópapok által történt – mondta el Pálos Frigyes. Az első három század üldözései elmúltával aztán Szent Ágoston közösségének példáját követve alakultak ki azok a szabályok, amelyek meghatározták a közösségek életét, imádságaikat, a Szentírás közös olvasását, tanításainak megismerését, de az asztalközösséget is. A közös élet szabályokat kívánt, és mivel a görög eredetű kánon szó jelentése: szabály, mérték,  a szabályok, kánonok szerint élőket canonicinek nevezték, vagyis kanonokoknak; egy-egy ilyen közösséget pedig káptalannak.

Létrejöttek a káptalani iskolák, illetve minden püspök és temploma körül a székesegyházi iskolák. Akik papi hivatást is kaptak, továbbtanultak, egyesek kiváló teológusok lettek. Ők lettek később a püspökök, akik a kiváló tanulókból választották ki közvetlen munkatársaikat, belőlük álltak a székesegyházi kanonoki testületek, a székeskáptalanok, melyeknek tagjai egyben a káptalani iskolák elöljárói is lettek.

Amikor a magyarság a 9. században a Kárpát-medencében otthonra lelt, Európa már közel hat évszázada keresztény volt; kiépült püspökségekkel és káptalanokkal rendelkezett. Szent Istvánnak ezek szolgáltak példaként a magyar Egyház tíz püspökségének, köztük két érsekség (Esztergom és Kalocsa) megszervezésében. Így alakult ki a „világi” egyházmegyei lelkipásztorkodó papság.

A káptalani iskolák élén a nagyprépost állt. Esetenként ő lehetett a püspök helynöke, a kanonokok sorában övé volt az első stallum. A kanonokok munkakörét, helyét és sorát az üléshelyeik, a stallumok is meghatározták. A nagyprépostot a lektor, vagyis az olvasókanonok követte, ő volt az iskola legfőbb irányítója. Aztán a kántor, az éneklőkanonok következett, aki nemcsak az ének- és zenei kultúra felelőse, hanem az ünnepek, ünnepélyes rendek és az istentiszteleti rend irányítója, ellenőre is volt. A következő a custos, az őrkanonok a káptalan eszközeinek, vagyonának, a kincstárnak, a pecsétnek őre, őrzője volt. Ők négyen voltak a káptalani iskola elöljárói, méltóságai. Az ötödik helyen állt a székesegyház főesperese: az archidiakónus. Ő nem a székesegyházi, illetve káptalani iskola elöljárója, hanem a püspök segítőtársa volt az egyházmegye kormányzati, szervezési feladataiban, posztja a mai irodaigazgatóénak felelt meg. A káptalan további tagjai a mesterkanonokok, akik elvégzett tanulmányaik, ismereteik továbbadásával oktatták a fiatalabbakat, a papságra készülőket. Ez inkább általános címet jelentett, hasonló szakmai elismerést, mint manapság az egyetemi docensi cím.

A papi utánképzést egészen a 16. századig ezek a káptalani, székesegyházi iskolák látták el. Tudós tanáraik révén egyesek kitűnő fokozatra, főiskolai vagy egyetemi hírre tettek szert. Vácon Báthori Miklós püspök főiskolája, Pécsett egyetem működött így. Ezt a folyamatot azonban Nyugat-Európában a nagy egyházszakadás, a protestantizmus, nálunk a másfél évszázados török megszállás is megakasztotta – mutatott rá Pálos Frigyes.

A laudáció befejeztével Sánta János éneklőkanonok az újonnan kinevezett kanonokokkal letétette a nicea-konstantinnápolyi hitvallást, majd térden állva, a szent evangéliumoskönyvre tett kézzel a kanonoki hűségesküt. Ezután megkapták a kanonokok kitüntető ruhadarabját, a mozettát (mucétumot, mely püspöklila, elöl gombolt, könyökig érő körgallér), majd a zöld-fehér-zöld színű szőtt szalagra függesztett díszjelvényt.

Ezt követően az újonnan kinevezett kanonokok elfoglalták helyüket a tizenegyedik, illetve a tizenkettedik stallumban, és Sánta János áldás kíséretében fejükre helyezte a lila kanonoki birétumot. A szertartás végén, a Te Deumot követően  – nemzeti ünnep lévén – a jelenlévők a magyar szentek közbenjárását kérték, és elénekelték a magyar himnuszt is. A beiktatási ünnepséget Beer Miklós megyéspüspök áldása zárta.

Forrás és fotó: Bölönyi Gabriella/Váci Egyházmegye

Magyar Kurír