Növekedjetek a szeretetben – Bátára zarándokoltak a Kaposvári Egyházmegye hívei

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A Klastrom-dombon, a bátai templom előtti téren már álltak a sátrak, az ostorfák és gesztenyefák alatt pedig padok, asztalok sorakoztak. A Kaposvári Egyházmegye zarándokközösségeit várták ide ezen a késő őszi napon, akik napsütésben, de már hideg, viharos szélben gyülekeztek a szentmisére. Eközben sokan szentgyónásra vártak, mások Sümegi József kegyhelyismertető vetített képes előadását hallgatták.

Első ízben keltek útra az egyházmegye egész területéről a plébániák közösségei, akik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülnek azt a kegyhelyet felkeresve, ahol az 1938-as kongresszus után építettek újra templomot a török hódítást követő teljes pusztítás után. Ma Báta az egyetlen, ámde évszázados múltra visszatekintő eucharisztikus kegyhelyünk. Egykor a királyok tették naggyá, és hívek sokasága imádkozott itt Jézus Szent Vérének tiszteletét éltetve. Ma, a kegyhelygazda Pécsi Egyházmegye fáradozik a megújításán, hogy újra erőforrás lehessen a magyar egyház számára. A templom fehérre festett falainak díszítésében meg-megjelenő piros szín a lényegre irányítja a figyelmet: az Eucharisztiában jelen lévő Krisztusra.

A szentmise kezdetén a Bátaszéken és Bátán szolgáló diakónus, Sümegi József köszöntötte a Kaposvári Egyházmegye közösségét. A köszöntő szavakra válaszként Varga László megyéspüspök örömének adott hangot, hogy egyházmegyéjében ilyen sokan elfogadták a hívást, és együtt ünnepelhetnek. „Azért ajánlom fel a szentmisét, hogy mindenki növekedjék a szeretetben” – mondta el a főpásztor. Hozzátette, 2020-ig minden évben szerveznek majd az egyházmegye közösségeit hívó zarándoklatot, és felkeresnek egy-egy eucharisztikus kegyhelyet.

Az ember azzal a vággyal megy zarándokolni, hogy másképp menjen haza, mint ahogy jött. Ha engedjük, hogy Krisztus megérintse szívünket, be is következik ez a változás. Tekintsünk a kereszten átszúrt Krisztusra – irányította a figyelmet szentbeszédében Varga László a szenvedő Jézusra. – Mit kezdünk Krisztus szenvedésével, mit jelent számunkra a szenvedés és maga a szenvedő ember? Látjuk-e bennük a szenvedő Krisztust?

A főpásztor arra figyelmeztetett, nem mehetünk el a szenvedő ember mellett, fontos, hogy szíven találjon minket a fájdalma. Megismételte: „Azért ajánlom fel a szentmisét, hogy növekedjünk a szeretetben. Mértéke Krisztus szeretete, aki önmagát adta értünk, emberekért. Nekünk, keresztényeknek ehhez kell felnövekednünk, és az a feladatunk, hogy tanúságot tegyünk erről a szeretetről, amire oly nagy szüksége van a világnak.”

A püspök szavai útmutatást jelentettek arra vonatkozóan, hogyan mélyülhetünk el a szívünket átalakító szeretetben; és az Eucharisztia szemlélésére buzdítottak: „Kapcsolódjunk be, legyünk részesei Krisztus szeretetének, fogadjuk be, és adjuk át neki az irányítást nemcsak tetteinkben, de gondolatainkban is. Legyen minden vágyunk ez a szeretet, és meg fogjuk élni mindennapjainkban a békét, derűt. Így az a kérdés vezet majd bennünket, hogyan tudunk itt és most jobban szeretni. Konfliktusainkban pedig nem győzni, hanem szeretni vágyunk majd mindenáron.”

A püspök egy történettel mutatta meg, hogy ez lehetséges: Egy asszonynak Dél-Amerikában először a férjét, majd a fiát kínozták, majd ölték meg. Megbukott a hatalom, a gyilkosok bíróság elé kerültek. Az asszony a vádat képviselte, szavától függött fia és férje gyilkosa sorsa. És akkor így szólt ez az asszony: „Egyetlen kérésem van. Légy fiam, a fiam helyett. Költözz hozzám, úgy szeretlek majd téged, mint a fiamat.” A férfi elájult a lábai előtt.

Ez az asszony felnőtt ahhoz a szeretethez, amit a kereszten szemlélünk – mutatott rá Varga László. – Ha engedjük, hogy Isten szeretete megérintsen, mi is képessé válunk a növekedésre.

A megyés főpásztor azt a bizonyosságot fogalmazta meg, hogy mindebben nem vagyunk a magunk erejére utalva, hiszen Isten Lelke bennünk lakik, és a Lélek erejével fogunk tudni növekedni.

A zarándoklat imádságos együttléttel folytatódott. A hívek végigimádkozták a fájdalmas rózsafüzért, keresztutat jártak, és a „királyok útján” ismerkedtek a kegyhely történetével. Báta történetében számos magyar uralkodó, Szent István, Szent László, Nagy Lajos, Mária királyné (Nagy Lajos lánya), Zsigmond, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos, Szapolyai János játszott szerepet, az ő emlékükre létesült a királyok útja.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír