Katolikus cigány közösségek búcsúját ünnepelték Máriapócson

Hazai – 2018. szeptember 17., hétfő | 17:24

Szeptember 15–16-án tartották a máriapócsi nemzeti kegyhelyen a katolikus cigány közösségek búcsúját.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Több mint hetven éve a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe utáni hétvégén kerül sor Máriapócson a katolikus cigány közösségek zarándoklatára. A búcsú idén is lelki felkészüléssel kezdődött.

A felnőtteknek szombaton délelőtt Orosz Atanáz miskolci püspök a családról, majd délután Szocska Ábel nyíregyházi püspök az Istenszülő tiszteletéről tartott elmélkedést. Mindkét előadást csoportos beszélgetések követték.

Több tanúságtétel is elhangzott a nap folyamán: a Sajópetriből érkezett Rendes házaspár, Balogh Győző rakacai segédlelkész és Lakatos Zsolt papnövendékjelölt beszélt életéről, hitéről és annak megéléséről a hallgatóságnak.

A tinédzserek egy másik helyszínen alkottak kisebb csoportot, nekik Sándor-Lenkei Aida vezetésével cigány származású főiskolások, egyetemisták számoltak be tanulmányaikról, a felmerülő akadályokról, nehézségekről és az elért eredményekről, sikerekről, ezzel adva személyes példát a pályaválasztás, a továbbtanulás előtt állóknak.

Eközben a legkisebbeknek a selyebi Szent Gergely Tagiskola és Óvoda pedagógusai játszóházat szerveztek; majd az Ózdi Görögkatolikus Parókia lelkes amatőrjeinek bábjátékát nézhették meg a gyerekek.

A szombat délután tartott Szent Liturgián homíliájában Makkai László atya, a cigány közösségek zarándoklatának idei szervezője foglalta össze a családról, hitről és szeretetről, valamint a Mária-tiszteletről vallott gondolatait.

Este, a vecsernye után, közös énekléssel folyt a virrasztás a templomban, amit Papp Zoltán és Kondás András parókusok rövid elmélkedésekkel egészítettek ki.

A becslések szerint a vasárnapi Szent Liturgiára, amelyet Orosz Atanáz miskolci püspök vezetett, ötezer zarándok érkezett szerte a metropóliából. A főpásztor tanításában a bűnbánat és megtérés lehetőségét erősítette meg a hívekben.

Mit adhat az ember lelkéért cserébe? Lehet-e az Isten képére alkotott ember életét – akár emberkereskedelemmel, akár prostitúcióval – pénzzé tenni? Az ember becsületét árulással vagy megvesztegetéssel pénzzé lehet-e tenni? – ezekkel az elgondolkodtató kérdéssel kezdte homíliáját a miskolci megyéspüspök.

„Zarándoklatunk első lépese a megbocsátás legyen, hiszen az oltár elé csak úgy léphetünk, ha embertársainkkal kiengesztelődünk” – mondta a főpásztor, majd idézte az evangélista szavait: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen” (Mk 8,34). Régi önmagunk „letétele”, azaz az önmegtagadás szükséges feltétel az Isten felé vezető úton – mondta a püspök. Azon százak példáját is említette, akik Máriapócson fogadták meg sikeresen, hogy megszabadulnak régi szenvedélyeiktől.

A cigány felolvasó által elénekelt apostoli szakasz a Galatákhoz írt levél 2. fejezetéből azzal kezdődött, hogy „elfogadtuk Jézus Krisztus hitét”. Mi is – cigányok, magyarok – már elfogadtuk Jézus Krisztus hitét a keresztség és a bérmálás szentségében. Az ünnepen az ő keresztjére tekintünk, ami számunkra már nem pusztán a „halál jele, hanem a mindent felülmúló szeretet és a győzelem jele. Ragaszkodjunk igaz katolikus hitünkhöz, és semmi áron, senki kedvéért azt soha el ne hagyjuk!” – hangsúlyozta a püspök, majd Szent Pál szavaival folytatta: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett és feláldozta magát értem” (Gal 2,20). Ha Isten személyesen szeret engem, akkor ez alapvetően meg kell hogy változtassa életemet. Aki elfogadta Krisztus hitét, az saját életét is képes megváltoztatni, mert nemcsak egy eszmében hisz, hanem kapcsolatba kerül azzal, aki a mennyből letekintett rá. Jézus meglátogatta a mi szegénységünket, azonosult a mi életünkkel. Aki feláldozta magát értem, az engem is képessé tesz, hogy most már Benne éljek.

Rendezetlen dolgaink egy csapásra nem változnak meg. De bűnbánattal, vezekléssel, Krisztus keresztjének erejével nincs olyan, ami nem megváltoztatható. Legyen ez a zarándoklat a megújulás kezdete. Tegyünk ígéretet Istennek, hogy nem hagyjuk a lelkünket elveszni, az Ő tetszése szerint akarunk élni! Hiszen „akik Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha tehát a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően!” (Gal 5,24–25). Fogadjuk be a Szentlélek ajándékait, hogy a Lélek gyümölcsei, a szeretet, a türelem, az önfegyelem, az önmegtartóztatás, a jóság legyen a mi a szüretünk az idén ősszel – zárta beszédét a püspök.

Kora délután a parókiák, tanodák és közösségek bemutatkozó énekei és zenés-táncos produkciói zárták a kétnapos programot a kegytemplom előtti téren.

* * *

A cigány közösségek máriapócsi zarándoklatának története

Hetvenhét évvel ezelőtt a szabolcsi Hodász község görögkatolikus parókusa nem gondolhatta, missziója milyen eredményeket hoz majd. Célja csupán az volt, hogy elvigye a helyi cigány híveket Máriapócsra, a Szent Kereszt felmagasztalásának búcsúi ünnepére.

Visszatekintve Sója atya, vagyis a „rashaj” – ahogyan a helyiek nevezték – tevékenysége és a hodászi cigány hívőközösség hatalmas változást indított el mind a hazai cigányság, mind a Katolikus Egyház életében.

Mára ez a zarándoklat az ország számos pontjáról vonzza a cigány testvéreket. A liturgia különlegessége, hogy ilyenkor a magyar mellett lovári nyelven is végzik a szertartást. A zenei szolgálatot is a hívek végzik, szintén cigány nyelven.

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Fotó: Miskolci Egyházmegye; Molnár Zoltán/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria