Kenyérközösségi hálót építünk – Elkezdődött az Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok Egerben

Január végén Egerben találkoznak papok, szerzetesek és világi munkatársak, hogy előadásokon, lelkiségi programokon, műhelymunkában és közösségi eseményeken készüljenek, tanuljanak, gyűjtsenek erőt szolgálatuk folytatására. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében Élet, megújulás, küldetés az Eucharisztiából címmel, Eucharisztia és személyes életünk, Eucharisztia és a közösség, Eucharisztia és misszió ívén haladva együtt gondolkodnak.

Meghívó erejű az oltár fölé akasztott kép, rajta a napok mottójával: „Szerette övéit, a végsőkig szerette őket.” Udvardi Erzsébet Utolsó vacsora című, a badacsonytomaji Szent Imre-bazalttemplomban található oltárképe ez, ahol Jézus asztaltársaságába hív. Ahogy ez a négy nap is. Találkozni Krisztussal, egymással, odaülni mellé, és megmelegedni a szeretetben, majd hazavinni a tüzet.

Közel kétszáz résztvevő, szerte az országból és külhonból, nyolcvan pap- és szerzetestestvér és mintegy százhúsz világi hívő. Gáspár István, a szervező Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója  köszönti őket: „A nap csúcsához és forrásához érkeztünk. Az Eucharisztia ünneplésével kezdjük ezt a néhány napot.”

A találkozó nyitószentmiséjét ezúttal is Ternyák Csaba érsek mint vendéglátó mutatta be. „Belzebub szállta meg” – híresztelték az írástudók Jézusról. Ternyák Csaba szerint ez az evangéliumi részlet az, amit ma „fakenews”-nak nevezünk. És Jézus arra mutat példát, hogy ezt „tűéles logikával” meg kell cáfolni. Ma sokszorosan ilyen a világ. Látjuk, ahogy álhírek járatnak le, hiteltelenítenek el karizmatikus vezetőket, legyenek azok politikusok, alaptalanul megvádolt pápák, bíborosok, püspökök, papok, világi hívő személyek. A hitelrontás mételye és mentalitása minket is megkörnyékezhet, mert az álhír kívül és belül egyaránt rombol – figyelmeztetett a főpásztor. „Egyházon belül is meg kell tanulnunk egy irányba húzni. Ha fontos fórumon döntés született, amellett mindannyiunknak ki kell állni. Ez az egyik legnagyobb erősségünk. Mi büszkék vagyunk arra, hogy pápisták vagyunk. Ne engedjük, hogy az álhírek lerombolják az Egyház tekintélyét. Hogy ki a pápa, akihez mi tudatosan igazodni akarunk, azt nem vonhatja senki kétségbe.”

„A célegyenesben vagyunk. Itt van a nyakunkon az eucharisztikus kongresszus” – mutatott rá a szónok, mennyire fontos, hogy idén minden rendezvény arra készítsen fel minket, hogy a kongresszus a szívünkben legyen. Ez a kongresszus esély Egyházunknak, s ha emberileg, imádságosan mindent megteszünk, akkor nem elszalasztott lehetőség lesz, hanem igazi ünnep. „Élet van tebenned, erő van tebenned, remény van tebenned” – énekelte az egri érsek az egyik ifjúsági dalunk kezdősorait, visszaadva a szívében élő lelkesedést, hogy ez az élet az örökélet, ez az erő gonoszt tud kiűzni, és ez a remény átsegít a történelem viharain. Ezt találtuk meg Jézus Krisztusban, és az efelett érzett lelkesedés indít el minket a küldetésben, hogy Krisztus keze, lába, ajka legyünk. „Szüksége van ránk, hogy az embereket Isten útjára vezesse” – buzdított a főpásztor.

Az Egyház az Eucharisztiából él – Eucharisztikus módon újra gondolkodni az Egyházról címmel indította el az Eucharisztiáról való közös gondolkodást Török Csaba teológiai tanár. Elgondolkodtató kérdéssel kezdte előadását: Mit jelent számunkra hinni, mit jelent egy valláshoz tartozni? Ha azért tartjuk magunkat katolikusnak, mert katolikus hittételek rögzültek a fejünkben, melyeket igaznak tartunk, akkor mindössze elvont igazságok vannak elméleti tudásként a fejünkben. De még az is kevés, ha elvégzünk vallásgyakorlási elemeket, amik valóban fontosak, mert a tartóvázát adhatják egy egész organizmusnak. De a hitnek a teljes ember teljes életét kell modelleznie.

Török Csaba a Szentháromságról szóló tanítás példáján mutatta be, mit jelent, hogy a hittétel az életünkről szól. Hittételként valljuk, hogy egy Isten van, és ebben az Istenben három személy, és ez az Isten éppen emiatt a szeretet. A Szentháromság modell, hogyan kell közösségben léteznünk, és annak az átgondolására hív, mit jelent ez a mi életünkben. „Személy vagyok, aki viszonyokra van meghívva, amely viszonyokban szeretnie kell. Életünk elsődleges feladata, hogy a szeretet olyan tapasztalattá váljon, melyben az egység feltárul” – fogalmazta meg eme hittételünk tartalmát a teológus.

Ebben a szellemben folytatva bontotta ki az Eucharisztiáról való gondolkodást: Az Eucharisztia Krisztus emberszeretetének misztériuma, a megtestesült Isten jelenléte, aki megtestesülése révén minden emberrel egyesült, és megtestesülésében Isten szeretete kézzelfogható módon kiáradt a világra. Ez a Krisztus, aki egy lett közülünk, az Eucharisztiában maradt közöttünk. A szentáldozás pillanatában, teste és vére vételekor a függőleges és vízszintes szeretet találkozik: az én viszonyom Istennel és az én viszonyom a másik emberrel, aki az Eucharisztia vételében ugyanúgy Istennel lép kapcsolatba. „Nem lehet Istenhez tartoznom anélkül, hogy közösségre lépnék a másik emberrel. Mivel az Isten egy és három, mivel az Isten szeretet, mivel az Isten közösség, az üdvösség műve is közösségi úton fog beteljesülni. Az élet szentsége, forrása, a keresztény létezésünk csúcsa az Eucharisztia, ami elválaszthatatlanul közösségi természetű.”

Török Csaba láttatta a másik, az emberi oldalt: A 20. századi ember egyedül van, individuális, önmagában imádkozik, és privát istenkapcsolatot tart fenn. Az egyik oldalról a túlzott objektivitásba téved, amikor a hit egy lehetséges -izmus számára, és a vallásgyakorlás kimerül a formalitásokban. A másik oldalon pedig ott a szubjektivitás csapdája, amikor a hitet érzelmi, belső lelkiállapot függvényének tekinti.

Török Csaba szerint elvétjük a lényeget, ha nem tudatosítjuk: A szentáldozás révén létrejön az Eucharisztia kenyerének közössége, de ennek a hétköznapi élet kenyerének közösségét is meg kell teremtenie. Az Eucharisztia és a szeretetvendégség elválaszthatatlan – hangsúlyozta az előadó. Pál apostolt idézte, hova vezet, amikor „az egyik dőzsöl, a másik éhezik”, és arra figyelmeztet, hogy a vasárnapi megosztásnak ki kell terjednie a hét többi napjára is. „Kenyérközösségi hálót kell építenünk, erre tanít Jézus az Eucharisztiában. Ebben tudjuk felfogni és megtartani a szegényt, az özvegyet, a kitaszítottat és az árvát. Nem lehet közösségem Krisztussal, ha nincs közösségem a másik emberrel” – ez jelenti az eucharisztikus gondolkodást, és az ebben való megújulásra buzdított az előadó.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír