Kerekasztal-beszélgetésen emlékeztek a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye alapítására

Hazai – 2018. május 30., szerda | 19:50

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 25. születésnapját ünneplő programsorozatban az egyházmegye megalakulásának körülményeiről beszélgettek május 28-án a debreceni Szent József Gimnázium dísztermében.

A beszélgetők Seregély István nyugalmazott egri érsek, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök és Fodor András debrecen-nyíregyházi püspöki helynök voltak. Az eseményen részt vett  Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Felföldi László általános püspöki helynök és Krakomperger Zoltán plébános. A kerekasztal-beszélgetés moderátora Vojtkó Ferenc televíziós szerkesztő, műsorvezető volt.

A beszélgetés indító gondolata egészen a II. vatikáni zsinat (1962–65) idejéig nyúlt vissza. A zsinatnak kifejezett szándéka volt az egyházkormányzati egységek alkalmasabb felosztása. Seregély István érsek akkor találkozott a magyar helyzet lelkipásztorilag nehezen megoldható állapotával, amikor 1987-ben Szent II. János Pál pápa kinevezte őt egri érsekké. Ebben az évben négyen kerültek az egyházmegyék élére, és először történt meg, hogy állami hozzájárulás nélkül kerülhetett erre sor.

Az egri érsekség területéhez abban az időben Magyarország negyede, vagyis 24 ezer négyzetkilométer tartozott. Ez a trianoni békediktátum után alakult így, hiszen az elcsatolt magyar egyházmegyék – a Rozsnyói, a Kassai és a Szatmári Egyházmegyék – Magyarországon maradt plébániáit Egerhez csatolták. Ez a terület nagyon heterogén és Egerből áttekinthetetlen volt, ezért külön helynökség jött létre az északi részek kormányzására, lelkipásztori irányítására.

Seregély István már akkor jelezte a helyzet nehézségét a püspöki konferencián. Éppen ezért is jelentett számára nagy örömet 1987-ben élete első ad limina látogatása, amikor a Szentatya fejcsóválva vizsgálta át az egyházmegyék, köztük az egri érsekség akkori területét. A kialakult helyzet abszurditását mutatta, hogy például a győri Püspökvár ablakából az esztergomi érsekség területeire lehetett látni, a szegediből pedig a váci területekre. Ugyanakkor az is elmondható volt, hogy míg az Esztergomi Főgyházmegye központja egy harmincezer lakosú kisváros volt, a kétmillió lakosú Budapestnek nem volt saját püspöke, területén három egyházmegye is osztozott. A magyar püspökök nem zárkóztak el a magyar Egyház területi átszervezése elől.

A tervek elkészítésére Dékány Vilmos esztergomi segédpüspököt bízta meg a püspöki konferencia, a terv a mai képet mutatja. Ennek része lett a két új, a Kaposvári és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megalakulása is. Ez utóbbi központjának kijelöléséről – hogy Nyíregyháza vagy Debrecen legyen-e –, még akkor nem született döntés. Debrecen mellett szólt, hogy Nyíregyháza már püspöki székhely volt, a görögkatolikus Hajdúdorogi Egyházmegye központjaként.

Seregély István egri érsek meglátogatta Bosák Nándor akkori szemináriumi rektorral Kocsis Elemér debreceni református püspököt, hogy tájékozódjanak hozzáállásáról, mit szólna a város, ha Debrecenbe római katolikus püspökség költözne. Ő akkor teljes nyitottságáról biztosította a katolikusokat. Köszönhető volt e befogadó készség annak is, hogy II. János Pál pápa 1991-es debreceni látogatásakor programon kívül megkoszorúzta a gályarabok emlékművét.

A magyarországi egyházmegyei határok kiigazításának előzményéhez az 1993-as ad limina látogatás is hozzátartozik, amelynek utolsó mozzanataként a püspökök elmondhatták véleményüket az egyházmegyék új területi átrendezéséről. Seregély István elmondta: a területi változásokat elrendelő, Hungarorum gens című pápai dekrétum minden nehézség nélkül átment, kedvező fogadtatást nyert. Egy kivételével valamennyi egyházmegye határa megváltozott, két új egyházmegye jött létre, és az addigi három érseki tartomány (Esztergom, Kalocsa, Eger) mellett érseki rangra emelkedett a Veszprémi Püspökség. Seregély István hozzátette: egy olyan szentszéki döntésről volt szó, amelynél jobban megalapozottal nem találkozott egész püspökkari elnökségi ideje (1990–2005) alatt.

Nemcsak az Egri Főegyházmegyét, hanem a Szeged-Csanádi Egyházmegyét is érintette a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye magalakulása. Ehhez fűzte gondolatait Gyulay Endre nyugalmazott püspök, aki bevezetőjében elmondta: Trianon után a Váradi Egyházmegye itt maradt plébániáinak külön helynöke volt, aki a szeged-csanádi megyéspüspökkel egyeztetve kormányozta az egyházmegye itt maradt részét. 1987-ben a püspökké szentelésekor már ez az egyházkormányzati megoldás fogadta. Gyulay Endre hangsúlyozta, hogy a II. vatikáni zsinat nem tudományos, teológiai elveket akart megvalósítani, hanem elsősorban pasztorális zsinat volt, így érthető, hogy komolyan vette a területi nehézségek felülvizsgálatát is.

A változások után nehézséget jelentett a papok történelmi folytonosságból fakadó egyházmegyei öntudata. A változásnak nem mindenki örült. Gyulay Endre mint megyéspüspök igyekezett személyes találkozásokkal enyhíteni e nehézségeket. A püspöki konferencia megállapodása szerint a lelkipásztorok maradtak az addigi plébániájukon. Néhány kivétellel ez így is történt. Nehézséget jelentett a testvéri kapcsolatok kialakítása a paptársak között. Ezt az is igazolja, hogy még a későbbi években is kérték papok a Nagyváradi Egyházmegyéhez való áthelyezésüket.

Miért volt fontos az átrendezés? Gyulay Endre is megtapasztalta a területi aránytalanságokat, aminek következtében például hamarabb eljutott Budapestre, mint a saját egyházmegyéjéhez tartozó Debrecenbe. A nyugalmazott püspök elmondta: évtizedekig arra számítottak, hogy a trianoni határok megszűnnek, és minden visszaáll a helyére. A 80-as években már látható volt, hogy mindez már nem történik meg. Hozzátette, hogy az új egyházmegye központjában a város felekezeti összetétele addigra már megváltozott, a római és görögkatolikusok a keresztények 50 százalékát tették ki. Ezen adatok is nyomatékosították, hogy Debrecent válasszák püspöki székhelynek.

1991-ben II. János Pál pápát magyarországi látogatása során a debreceni református nagytemplomban is fogadták. A debreceniek élményéről, különösen a református hívek hozzáállásáról Fodor András püspöki helynök, a Svetits-iskola akkori hittanára és a Szent Anna-templom lelkipásztora beszélt, aki Gyulay Endre felkérésére vett részt a pápalátogatás helyi szervezésében.

Fodor András először azt fejtette ki, mennyire nehézkesen indult a városban az ökumené gyakorlata, amely fontos volt ahhoz, hogy nyitottan fogadják a reformátusok a debreceni központú katolikus egyházmegyét. 1980-ban Debrecenben a katolikusok még nem vehettek részt ökumenikus alkalmon, de két év múlva, a kitartó párbeszédnek köszönhetően, ezt is sikerült elérni. Majd a pápalátogatás egyértelműen erősítette a két felekezet közötti kapcsolatot. Igaz, 1991-ben a pápának a református templomba való belépése miatt tiltakozásul egyik református atyafi lefeküdt a templom küszöbére – tehát nyilvánvalóan voltak ellenérzések –, de mára már mindezek teljesen megszűntek. 

Fodor András atya visszaemlékezésében beszámolt a pápalátogatás előtti intézkedésekről. Az úttesten még az aknafedőket is lehegesztették, nehogy valami incidens történjék. Mindezek ellenére II. János Pál pápa tartogatott néhány meglepetést a biztonságiaknak: amikor megállította a pápamobilt, és elvegyült a hívek között; de sokan megdöbbentek a gályarabok emlékművének programon kívüli megkoszorúzásakor is.

A püspöki helynök azt is elmondta, hogy amikor még nem dőlt el, melyik város legyen a püspöki székhely, meghívták Angelo Acerbi apostoli nunciust az 1984-től évente rendezett debreceni ifjúsági találkozóra, amelyen közel hatszázan vettek részt. A nuncius megjegyezte: a fiatalokkal teli templom olyan, mint egy katedrális. Talán a fiatalok is segítettek a döntésben.

II. János Pál pápa az egyházmegye megalapításával egyidejűleg, 1993. május 31-én püspökké nevezte ki Bosák Nándort, az Egri Hittudományi Főiskola rektorát. A püspökszentelést 1993. június 15-én tartották a székesegyházi rangra emelkedő debreceni Szent Anna-templomban.

A kerekasztal-beszélgetésen Bosák Nándor püspök azokat a benyomásokat mondta el, amivel az alapításkor találkozott. Az egyházmegyék területi átszervezéséről nem volt tudomása. Amikor Seregély István érsek meghívta, hogy látogassák meg Debrecenben Kocsis Elemér református püspököt, még akkor sem gondolta, minek az előzménye e látogatás.

Az egyházmegye felépítésének első évében Debrecenben nem állt rendelkezésükre semmilyen infrastruktúra, éppen ezért az első időkben a nyíregyházi papi szociális otthonban alakították ki az egyházmegye központját. A jelenlegi püspöki hivatal épületébe egy évig tartó felújítási munkálatok után költöztek be. Arról, hogyan érintette e változás a papokat, elmondta, az egyházmegyében nem nagyon tapasztalt ellenállást. A nagy egri érsekség területén a szabolcsi rész szegény területnek számított: éppen ezért, amikor ebből a papságból alakították ki az új egyházmegyét, megbecsülésnek, fölemelkedésnek érezték. A papok magukénak érezték e kihívást, lehetőséget, feladatot.

A kerekasztal-beszélgetésen közreműködött Varga Anna, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának hallgatója.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria