Kerekasztal-beszélgetést tartottak Newman bíboros szellemi örökségéről

A résztvevőket Kuminetz Géza, a PPKE rektora köszöntötte. Mint elmondta, a katolikus tudós nemcsak kutató és oktató, de nevelő és személyiségfejlesztő is. Feladata, hogy az embert gyarapító igaz ismeretre jusson, emellett az etikai dimenziókra is figyelemmel kell lennie.

Francesco Maceri, a Szárd Pápai Teológiai Kar dékánja előadását követően Török Csaba teológus, egyetemi tanár; Görföl Tibor teológus, főiskolai tanár és Balázs Zoltán politológus kerekasztal-beszélgetése következett Szent John Henry Newman (1801–1890) jelentőségéről és szellemi örökségéről. A diskurzus moderátora Frivaldszky János jogfilozófus, politológus, a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont vezetője volt.

Balázs Zoltán – aki magyar nyelvre fordította Newman Apologia pro vita sua című művét – szerint Newman egyik központi kérdése volt, hogy miként lehet a hitet megmagyarázni, bizonyosságot szerezni arról, hogy amit hiszünk, az tényleg megegyezik a valósággal. Newman szerint a legmeggyőzőbb istenbizonyíték a lelkiismeret, úgy látta, hogy a lelkiismeret elsősorban nem erkölcsi „szervünk”, sokkal inkább egy találkozási pont, mert valakinek el kell számolnunk, valakinek tartozunk önmagunkkal – a lelkiismeret mélyén tehát van valaki. Ezt felismerni nem egy misztikus élmény, erre az is képes, aki nem feltétlenül hisz. Ez a személyesség teszi Newman felfogását modernné és időtállóvá.

„Newman sok kortárs gondolkodó és lelkiségi mozgalom számára volt kiindulási pont. Mi lehetett ennek az oka?” – tette fel a kérdést Frivaldszky János. „A korszak megértéséhez több fontos eseményt is meg kell említeni. Ekkor kezdődött a katolikus emancipáció, Írország egyházmegyéit pedig a londoni parlament agresszív eszközökkel átszervezte” – válaszolt Török Csaba teológus. A lelkiismeret, a vallás és a szabadság is súlyosan sérült e folyamat során. A 19. század derekán Angliában nagyon pezsgő filozófiai élet folyt, emellett a politikai liberalizmus is megerősödött. Newman nem volt jó szónok, de beszédeiben kitért a kor problémáira. Nagy szerepe volt abban, hogy szellemileg, kulturálisan és öntudatát tekintve is emancipálódó közösséggé vált az angliai katolicizmus. Emellett annak ellenére felvállalta az anglikán és a katolikus fél közötti közvetítő szerepet, hogy emiatt mind a két oldal bírálta. Gondolkodásának egyik vezérmotívuma volt az aneszté, az intellektuális és tudományos tisztesség. Ennek súlyát a saját életében is átérezte. Newman öröksége, hogy őszintén tegyük fel a kérdéseket, konzekvensen haladjunk a válasz felé, és ha megtaláltuk az igazságot, akkor képviseljük következetesen.

„Newman alapvető tapasztalata volt, hogy felismerte: ő mindig is katolikus volt. Az ő útjának lényegét a saját maga felfedezése alkotta” – tette hozzá Görföl Tibor. Ő egy szent teológus volt, ami azért érdekes, mert a 14. századtól nem igen akadt a teológusok között olyan, akit szentté avattak. Azt is érdemes kiemelni, hogy Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta (Edith Stein) volt az, aki lefordította az egyetemről szóló beszédeit. Newman angolszász szellem volt, gondolkodását az életszeretet jellemezte. Ide kapcsolódik az is, hogy miért volt számára fontos a keresztény tanfejlődés jelensége. Az élet is egy folyamat, kibontakozás, csakúgy, mint a teológiai okfejtések láncolata. Newman meggyőződése volt, hogy a tudás különböző területei egységet képeznek, a teológia feladata, hogy korrigálja a többi tudományág mozgását. Napjainkban ezt nem így látjuk: Karl Rahner mondta, hogy elveszítettük a tudás egységébe és mindenek átláthatóságába vetett hitünket.

„Newman bíborosi jelmondata az volt, hogy a szív a szívhez szól (Cor ad cor loquitur). Számára az istenfélelem volt a megismerés záloga, emellett a szeretet, a barátság is rendkívül fontos szerepet játszott az életében. Igazi lelkipásztor volt, foglalkozott jómódúakkal ugyanúgy, mint szegényekkel” – egészítette ki az elhangzottakat Frivaldszky János. „Az emberek vágynak az intimitásra, a közelségre. Az Egyháznak rá kell mutatnia arra is, hogy miért fontos a barátság. Newman gondolkodása minta lehet ebben” – emelte ki Balázs Zoltán. „Ha a hit világát nézzük, akkor nem kell felértékelni a barátságot, mert az már ott található benne” – tette hozzá Török Csaba.

Newman felfogásában a szív nem az érzelmi lángolások birodalmát jelöli. A szív bibliai értelméről van szó, melyben helyet kap az akarat és az értelem is.

Newman barátságaiban ott találjuk a konnaturalitást, mely azt jelenti, hogy vannak olyan kapcsolatok, melyek a megismerő alany és a megismert valóság között közös természetűséget hoznak létre, így téve lehetővé egy másfajta, magasabb minőségű megismerést. Ilyen a kegyelem, hiszen Isten nem a filozófia tárgya, vele kapcsolatba lépve és őt megismerve mi fogunk másként látni.

„Newman nem akart püspök lenni, mert szabad szeretett volna maradni az Egyházon belül is. Valamiképp túllépett a klerikusi sáncokon. Emellett a korra jellemző neotomizmuson is túljutott, éppen ezért tudott friss szemmel ránézni a teológiai problémákra” – hangsúlyozta Balázs Zoltán. Newman nyitott a világi, nem klerikusi szellemi elit irányába, ami rámutat arra, hogy az Egyház úgy tud a világgal párbeszédet folytatni, ha megismeri annak problémalátását.

Görföl Tibor szerint fontos, hogy Newmant és körét az igazság iránti szenvedélyes érdeklődés kapcsolta össze.

Newman ugyanakkor arról is beszélt, hogy a keresztény ember soha nincs kevésbé egyedül, mint amikor egyedül van. A keresztény ember természetes állapota ugyanis a magány, amikor Istennel van együtt.

Newman ugyanakkor a kudarcok embere volt, akár a folyóirat-szerkesztést, az egyetemvezetést vagy az oxfordi katolikus lelkészség megszervezését nézzük. Egyik beszédében mondta, hogy a szenvedés útján járó Krisztust erkölcsi, morális lepra borította be, az a visszataszító bűnhalmaz, ami az emberiséget jellemzi, mind Krisztusra hullott. A siker hiányának átélése a saját tapasztalata volt. Emellett a közbenjárás embere volt, mindig másokért imádkozott, kudarcaiból mások iránti részvét fakadt.

Alessandro Caprioli egyetemi lelkész zárszavában arra emlékeztetett, hogy a katolikus tudós mindenekelőtt nevelő. Newman a nevelés mestere volt. Világosan megfogalmazta, hogy ennek a nevelésnek a tárgya az igazság, vagyis Isten. A mi feladatunk is az, hogy tanúságot tegyünk erről az isteni igazságról.

Szerző: Baranyai Béla

Képernyőfotó: (bb)

Magyar Kurír