Keresztúti ájtatosságot tartottak Veres András püspök vezetésével Győr-Nádorvárosban

Veres András püspök szentbeszédében Isten akaratát állította a figyelem középpontjába. Életünk próbatételeit, félelmeit egy magasztos cél érdekében cselekedve és a rendkívüli szeretet által vagyunk képesek legyőzni. Példának a nemzeti hősöket, illetve a vértanúkat említette a főpásztor, akik hitük által, meggyőződésüket követve készek voltak a halállal is szembenézni. De szülők, s gyermekek is készek szembenézni bizonyos élethelyzetben akár a halállal is. Azonban előfordul, hogy a félelem győz. Az evangélium írja: „Jézus ezután bejárta Galileát. Júdeába nem akart menni, mert a zsidók az életére törtek.” (Jn 7,1)

Vajon mi késztette Jézust arra, hogy elmeneküljön üldözői látóköréből? János evangéliumában olvashatjuk: „De azután, hogy testvérei fölmentek az ünnepre, ő maga is fölment, csak nem nyilvánosan, hanem titokban.” (Jn 7,10) Jézus azt mondja: „Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról.” (Jn 18,37) Azért született, hogy teremtő Atya akaratát teljesítse.

Jézus tudta, mi vár rá. Isten fia volt, nemcsak tökéletes Isten, hanem tökéletes ember is. A Getszemáni kertben emberi félelem lett úrrá rajta, de még ekkor is győzedelmeskedik: „Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!«” (Mt 26,39).

Jézus nem a félelem miatt kerüli a zsidó nép vezetőit; annak tudatában teszi mindezt, hogy halál vár rá. Ha teljesen bizonyosak vagyunk igazunkban, küldetésünkben, akkor minden körülmény ellenére ki merünk állni az igazságért. „Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.” (Jn 7,30) Ahogy az evangélium is írja: „Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt.” (Préd 3,1) Minden, ami a világban zajlik, Isten tudtával történik.

Felvetődhet a kérdés – folytatta a püspök –, hogy az a végtelen sok rossz, ami a világban történik, az is Isten tudtával folyik-e környezetünkben? A válasz igen, de nem Isten akaratából. Mert Isten nem akarja a rosszat. Isten még a legrosszabb helyzetből, a legszörnyűbb tragédiából is jót tud teremteni.

Az evangélium is írja: „Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő.” (Mk 13,33) Ez szükségszerűen mindenkiben azt a gondolatot veti fel, hogy készen kell lenni a halálra, de fontos üzenet az is, hogy legyünk készek mindig az igazság megvallására. Jézus arra kér mindnyájunkat, hogy ne csak tétlen várakozással nézzünk a jövő felé, hanem készüljünk fel a tenni akarásra. Amikor itt az óra, hogy cselekedni kell az ő igazságát képviselve, legyünk készek a tanúságtételre, legyünk készek a jó megtételére.

Jézus tudta, hogy a Golgota tetején teljesül be mindaz, amiért a világra jött. Ekkor sem tétovázik, nem kételkedik, hanem bátran szembe néz a sorssal, amit az Atyától kapott. Kell, hogy elgondolkoztasson bennünket – folytatta a megyéspüspök –, hogy vajon mi is várjuk-e azt az órát, és készülünk-e arra az órára, amire Jézus készült?

Jézus azért jött a világra, hogy az Atya akaratát teljesítse. A kánai menyegzőn még nem jött el az ő órája, de az utolsó vacsorán már elérkezett. Jézus mindig kész arra, hogy az Atya akaratát teljesítse, hogy az Atya órájában éljen. Vajon mi készek vagyunk-e mindig Isten akaratát teljesíteni? Minden, ami történik, akkor történik, amikor arra szükség van, amikor az az üdvösség beteljesedését szolgálja. Az egész életünk legyen az Atya órája, minden körülmény között, tudatosan az ő akaratát teljesítve.

Isten megerősít bennünket az igazságban, a szeretetben. Ha az Atya akaratát teljesítjük, egészen biztosan legyőzzük a félelmeinket, az aggodalmakat – zárta szentbeszédét a Győri Egyházmegye főpásztora.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír