Kívül-belül megújult a budai Szent Flórián-templom

Ritka kincs művészettörténeti szempontból: az 1760-ban felépült templom a 18. század legnevesebb budai művészeinek munkája. Igazi kincses szelence, amelyet 1920-tól használnak a Budán élő görögkatolikusok.

1924-ben restaurálták és jelentősen átalakították az akkor már meglehetősen rossz állapotban lévő templomot, majd 1937 februárjában – hogy megmentsék a víz okozta enyészettől – az épületet 140 centiméterrel felemelték, belső terét feltöltötték. Akkoriban ez a mérnöki tervezés és kivitelezés világszenzációnak számított.

A templom kisebb sérülésekkel vészelte át a két világháborút; utoljára 1994-ben esett át külső felújításon.

Az elmúlt tíz évben átgondolt tervek szerint sikerült teljes mértékben felújítani a következő munkák elvégzésével: teljes belső festés, padfűtés korszerűsítése, tetőszerkezet faanyagának felújítása és konzerválása, galambtüskés védekezés kiépítése, homlokzati szobrok restaurálása, teljes külső felújítás, új színes üvegablakok elhelyezése a templomhajóban, karzat rendbetétele, két új harang a toronyban, kihangosítás, online közvetítés kiépítése és korszerűsítése, külső zászlók elhelyezése, mosdó felújítása, végül a sekrestye alatti pince vízzáró injektálása.

Szent Flórián templomához nagyon sokan kötődtek és kötődnek ma is. Budapesten a görögkatolikusok fontos találkozóhelye, ami érezhető volt a felújítás során is. Mágnesként vonzza az embereket az egész országból és a határon túlról is, hogy itt szervezzenek kereszteléseket, esküvőket.

A templom a Hajdúdorogi Főegyházmegye, a II. kerületi önkormányzat támogatásával, valamint a budapesti görögkatolikus egyházi ingatlanok felújítására nyújtott kormánytámogatás segítségével, illetve a hívők összefogásával újult meg. Külön köszönet illeti Fabók Balázst, aki a képviselő-testület restaurátor művész tagjaként minden munkában részt vett, a munkálatokat jó gazda módjára felügyelte.

A templomról, annak megemeléséről, a szobrokról már több írás megjelent; ITT találja a teljes cikket és benne a hivatkozásokat.

Szerző: Makláry Ákos

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír