Konferenciát és évnyitót tartott a Kánonjogi Posztgraduális Intézet és a Magyar Kánonjogi Társaság

A MKT konferenciája – az eddigi szokásoktól eltérően – nem tematikus rendbe szervezett előadásokat tartalmazott. Időszerű kánonjogi kérdések címmel az előadók kutatási területüknek vagy az egyházban betöltött hivatalunknak megfelelően tartottak előadást.

Hortobágyi T. Cirill bencés főapát a Magyar Bencés Kongregáció küldetéséről beszélt, bemutatva a magyarországi bencés rend újkori történetét és kánonjogi arculatának átalakulását. A előadásból kiderült, hogy a 20. század közepéig – részben a rájuk háruló tanítói tevékenységből is fakadóan – a hazai bencések a szerzetesrendekre jellemző centralizált szervezeti berendezkedést követték. Ezt követően a monasztikus hagyományok újbóli előtérbe kerülésének köszönhetően a jogi szervezet is az ennek megfelelő irányba alakult, s ma a hazai bencések decentralizált jellegű monasztikus kongregációba szerveződnek. Az előadó szólt a kommunista diktatúra és a rendszerváltás utáni évekre tehető működési és jogalkalmazási nehézségekről is. Előadásában néhány érdekes nemzetközi összehasonlításra is kitért, érzékeltetve a magyarországi közösség helyét a bencés szerzetesek nagy családjában.

A második elődást Ujházi Lóránd, a KJPI újonnan kinevezett tanszékvezető tanára tartotta A Szentszék nemzetközi jogalanyisághoz kapcsolódó kánonjogi szempontokról címmel. Az előadás fókuszában a szuverenitáselméletek és az Apostoli Szentszék nemzetközi jogalanyiságának összehasonlítása állt. Az előadó rámutatott, hogy a Katolikus Egyház számos közös elemet mutat a nemzetközi szervezetekkel. Ugyanakkor a Szentszék nemzetközi jogalanyisága nem vezethető le a modern államelméletekből, ahogyan a nemzetállamokra vonatkozó szuverenitáselemekből sem. Ujházi Lóránd a Szentszékkel való összehasonlításban kiemelte az európai integráció szervezeteit, tekintve hogy mindkettő a nemzetközi viszonyok sajátos alanya (sui generis). A két entitás nemzetközi közösségben betöltött közös és eltérő elemeire is utalt előadásában.

Völgyesi Levente egyetemi docens igazi transzdiszciplináris témát dolgozott fel, CIC: kodifikáció vagy kompiláció? A kodifikáció jelentésváltozásai a civil jog történetében címmel. Arra a nem egyszerű kérdésre kereste a választ, hogy a kánonjogban és a civil jogrendszerekben is használt fenti kifejezések milyen eltérést és milyen egyezőséget takarnak. A dékánhelyettes rámutatott, hogy az 1917-es és az 1983-as kánonjogi törvénykönyvek jogalkotási folyamatához és arculatához melyik kifejezés milyen értelemben társítható. Hangsúlyozta, hogy a civiljogi kodifikáció fogalom, amely a jogalkotás folyamatában nemcsak szerkezeti, hanem jogdogmatikai kérdéseket is érint; az 1917-es CIC vonatkozásában csak fenntartásokkal alkalmazható. Ehhez jogtörténeti és szerzői véleményeket sorakoztatott fel. Az előadás nyitva hagyta azt a kérdést, hogy a civil jogi fogalommeghatározások tükrében az 1917-es kódex inkább kompilációs vagy kodifikációs jegyeket mutatott-e, de az előadó a kérdésre vonatkozó pro és kontra érvek felsorakoztatásával nem maradt adós. A gondolatmenet összegzéseként rögzítette, hogy elsősorban szövegkritikai elemzések adhatnak érdemi választ arra a dilemmára, hogy a nevezett törvénykönyv civiljogi szemszögből a „kódex” vagy a „kompiláció” fogalom elemeit meríti-e ki inkább, illetve, hogy a modern egyházi jogi normák rendszerének kialakítása mennyiben jelentett jogalakító és jogfejlesztő törvényalkotást. 

A két utolsó előadás rokon témát dolgozott fel. Szép Attila főiskolai tanár az egyházmegyei papi szenátusról, Szabó Péter, a KJPI elnöke pedig a szinodális Egyház 20. századi ortodox trendjeiről beszélt. Szép Attila egy olyan jogintézmény jogi és teológiai hátterét mutatta be, amely egyházmegyéink működő és fontos tanácsadó szerve, de amelyik elméleti megalapozásával keveset foglalkozunk. Az előadás sorra vette a papi szenátus püspökkel fennálló kapcsolatát, működési kereteit és módozatait, illetve azokat a lehetséges félreértéseket is, amelyek a püspök és a szenátus együttműködésében megjelenhetnek. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása nemcsak a papi szenátus helyes működése, hanem a szinodális és hierarchikus elem egymáshoz való viszonya értelmezésében is kulcsszerepet játszik. A papi szenátus szerepének behatóbb vizsgálata egyrészt segíti, hogy a katolikus gyakorlat mentes maradjon az „egyházi parlamentalizmus” teológiailag tarthatatlan jelenségétől, másrészt viszont hozzájárul e szerv valódi korányzati súlyának pontosabb megértéséhez is.

Az utolsó előadó – a „szinodalitás” fogalmát és jelenségét illető néhány előzetes megjegyzést követően – arra a kérdésre kereste a választ, hogy az utóbbi másfél évszázadban hogyan alakult a világiak szerepe az ortodox egyházak irányítását ellátó felsőbb szinodális szervekben. Az ortodoxiában az egyes egyházak szinodális intézményrendszere mind az elméleti megalapozás, mind a tényleges szabályozás szemszögéből figyelemre méltó eltéréseket mutat. A laikusok szinodális szerepének az elmúlt évszázadban zajló átértékelődésében azonban érdekes egységes tendencia mutatkozik. Az érintett egyházak alkotmányjogi berendezkedését leíró „Charták”, Statútumok áttekintése alapján az állapítható meg, hogy a laikusok kormányzati szerepe a 19. századi – jelentős protestáns behatásokat tükröző – állapotokhoz képest az utóbbi bő száz évben visszaszorulóban van. Érdekes módon, ha eltérő mértékben is, ez a jelenség szinte az összes ortodox egyházra jellemző közös trend. Ezen ortodox fejlődési iránynak és a mögötte meghúzódó tapasztalatoknak pedig a katolikus szinodalitás mai értelmezése és gyakorlata szemszögéből is figyelemre méltó üzenete lehet.

A tudományos konferenciát eszmecsere követte, majd állófogadás zárta.

Az eseményt jelenlétével Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a KJPI alapítója és első vezetője is megtisztelte. A KJPI jelenlegi és volt hallgatói, valamint a MKT tagjai mellett a tanulmányi napon többek között jelen volt Kuminetz Géza a PPKE rektora, Schanda Balázs alkotmánybíró, illetve Szabó István a Jog- és Államtudományi Kar dékánja is.

Szöveg: Ujházi Lóránd

Forrás: PPKE

Fotó: PPKE JÁK

Magyar Kurír