Konferenciát rendeztek az embermentő vatikáni diplomata, Gennaro Verolino emlékére

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Öt éve viseli a Gennaro Verolino Általános Iskola, Készségfejlesztő Szakiskola és Kollégium annak a szentszéki diplomatának a nevét, aki a holokauszt idején Budapesten a nunciatúra titkáraként számos magyar zsidó életét mentette meg. A gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény általános iskolai részében autizmussal élő értelmi fogyatékos gyermekek tanulnak, a készségfejlesztő szakiskolában középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő fiatalok szakképzése folyik. Az iskola elevenen őrzi névadója emlékét, a bejárat előtt a Gennaro Verolinóról készült szobor fogadja a belépőt, a diákok gondoskodnak az alkotás környezetének gondozásáról.

Gennaro Verolino 1941-ben lett a budapesti nunciatúra első titkára. Angelo Rotta apostoli nuncius mellett ő volt az, aki 1944-45-ben megszervezte a magyar zsidók mentését, menlevelek kiadását, koordinálta a semleges országok nagykövetségeinek tevékenységét. Ma már mindkettőjüket a Világ Igazai között tartja számon a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet. Védett házakban bújtatták az üldözötteket. Verolino utánament az elhurcoltaknak, a Hegyeshalom felé induló halálmenetekből több ezer embert mentett ki helyben aláírt oltalomlevelekkel. Mindezt csendben, szerényen tette – olyannyira, hogy Verolino érsek kilencvenhét éves koráig még rokonai sem tudtak arról, milyen hőstetteket hajtott végre a náci megszállás alatt álló magyar fővárosban. Nem véletlenül, hiszen ő maga nem tartotta hőstettnek: azt tette, amit kellett – vallotta.

Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes köszöntötte a konferencia résztvevőit. Megköszönte az iskolának, hogy őrzik a második világháború idején több ezer családot megmentő nunciusi titkár emlékét és továbbadják a diákoknak az általa képviselt keresztény értékeket, mások megsegítésének értékét.

Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy hetvenedik évfordulójára emlékezünk annak a szörnyűségnek, amelyet Európa és Magyarország átélt, miután Hitler parancsot adott a „végső megoldásra”. Akik szembeszegültek az őrült öldökléssel, azok ezreket mentettek meg, akár saját életük árán is.  XII. Piusz pápa kifejezett akaratának engedelmeskedve a budapesti apostoli nunciatúra a kezdeményezések és beavatkozások központja lett: Angelo Rotta apostoli nuncius és közvetlen munkatársa, Verolino is a Világ Igazai. Fontos emlékezni alakjukra, példaként idézni fel őket. Az apostoli nuncius hangsúlyozta, hogy a Szentszék diplomáciai szolgálata a szeretet szolgálata, munkatársai nem a dicsőséget keresik, hanem egészen hűségesek kívánnak maradni Jézus szavaihoz és példájához.

Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes közvetítette a főpolgármester üdvözletét annak az intézménynek a konferenciáján, amely hazánkban elsőként és egyedüliként vette fel Verolino nevét és állított emléket neki. Kiemelte, hogy a fogyatékkal élő gyerekekkel végzett munkát éppen azzal az alázattal, önfeláldozással lehet csak végezni, ahogyan Verolino végezte tevékenységét.

Rosalba Verolino – Gennaro Verolino fivérének a lánya – Egyszerűség és hősiesség című előadásában részletesen bemutatta nagybátyja életét. Az érsek soha nem hivalkodott hősies tetteivel, Isten szeretetét közvetítette, mert hitte, hogy keresztényi kötelesség megsegíteni azokat, akik bajban vannak. „A jó egy csendes dolog, amit a szívünkben őrzünk” – vallotta.

Az előadó fényképeken mutatta be Gennaro Verolino életének különböző szakaszait, többek között a VI. Pál pápával, illetve a Szent II. János Pál pápával való találkozását, akihez mély barátság fűzte. Beszélt a megtiszteltetésekről, díjakról, amelyeket még életében, illetve halála után kapott: a Per Anger-díjról, a Világ Igaza-kitüntetésről, a budapesti Dohány utcai zsinagógában lévő kőről, amely az embermentő hősöknek állít emléket, és a nevét viselő budapesti iskoláról.

Bemutatott egy kisfilmet, amelyben Gennaro Verolino kilencvenöt éves korában beszél a világháborús eseményekről, a nunciatúra tevékenységéről. Ebben elmondta, hogy először szóban, később már írásban is tiltakoztak a deportálások ellen, majd megszervezték az önkéntesek segítő munkáját. Felfüggesztettek minden más tevékenységet, egész nap oltalomleveleket írtak a nunciatúra előtt hosszú sorokban várakozó üldözötteknek. Nem kérdeztek semmit, mindenki kapott segítséget, legalább 25 ezer oltalomlevelet adtak ki havonta.

Rosalba hozzátette, hogy a kamerák előtt Gennaro Verolino nem mondta el, milyen sok embert mentett meg a menlevelekkel a halálmenetből. Úgy gondolta, nem volt ebben semmi különleges, ezt kellett tennie – fűzte hozzá. A Szentszék épületeiben bújtatták az üldözötteket, és amikor ennek ellenére elhurcolták őket, a diplomaták utánuk mentek, szembeszállva a náci tisztekkel. Teherautókat küldtek az emberek megmentésére, biankó okmányokat vittek magukkal, amelyeket helyben töltötték ki: 4700 oltalomlevelet adtak ki ily módon.

Rosalba Verolino megosztotta hallgatóságával, hogy őt és családját erős érzelmi szálak szövik a túlélőkhöz, akiket gyermekkorukban mentettek meg a vatikáni és svéd diplomaták. Közülük Frank Vajda nyolcéves volt, amikor Verolino szembeszállt a náci katonákkal, akik készültek elhurcolni a házban bújtatott gyermekeket. A nyilasok végül ott hagyták őket, amikor a vatikáni diplomata azt mondta nekik: „Gyerekeket ölni súlyos bűn, engem öljetek meg előbb.”

A Svédországban élő Wacz Katalin, a holokauszt túlélője elkísérte Rosalba Verolinót a konferenciára. Felolvasta azt a levelet, amelyet a Raoul Wallenberg alapítvány elnökének írt 2004-ben, és amelyben kérte, ismerjék el az akkor kilencvenöt éves vatikáni diplomata embermentő tevékenységét. Felhívta a figyelmét arra, hogy Verolino az egyetlen, aki él még a budapesti embermentő diplomaták közül. Wacz Katalin közvetítő tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy még életében elismerték Verolino embermentő tevékenységét, később pedig a Világ Igazai közé sorolták.

Ammerné Nagymihály Emília iskolaigazgató, a rendezvény szervezője a konferenciát záró beszédében figyelmeztetett arra, hogy napról napra emlékeznünk kell erre a fájdalmas korszakra, ápolnunk kell azok emlékét, akik életük kockáztatásával felemelték hangjukat, és meg kell ismertetnünk a fiatalokkal ezeket a történeteket, hogy soha többé ne történhessenek meg. 

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír