Kovács Gergely Szent István ünnepén: Mindannyiunk keze kapaszkodjon egymásba

Hazai – 2020. augusztus 20., csütörtök | 20:45

A koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében nem a bazilika előtti téren, hanem zárt körben magában a budapesti Szent István-bazilikában mutattak be ünnepi szentmisét augusztus 20-án, amelyen Kovács Gergely gyulafehérvári érsek mondott homíliát. A szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros volt, aki a magyar nemzetért könyörgő liturgiát követően a Szent Jobb-ereklyével áldást adott.

A szentmisén koncelebrált Michael August Blume, hazánk apostoli nunciusa, valamint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia számos tagja. A liturgián részt vett Áder János köztársasági elnök; Orbán Viktor miniszterelnök; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes; Darák Péter, a Kúria elnöke; az állami, társadalmi és kulturális élet képviselői, valamint a diplomácia testület sok tagja. A hívek és az érdeklődők a Duna Televízió és a Magyar Katolikus Rádió élő közvetítésén keresztül kapcsolódhattak be a szertartásba.

„Amikor Szent István királyt ünnepeljük, nem csupán a múltra emlékezünk. Hálát adunk Istennek azért, hogy megmaradt István király népe, és kérjük, hogy megújult erővel és reménnyel folytathassuk utunkat. Mert nem céltalanul bolyongunk a történelem útjain. Istennek terve van minden egyes ember életével, de a népek sorsával is” – fogalmazott a szentmise elején mondott köszöntőjében Erdő Péter bíboros, prímás.

Az esztergom-budapesti érsek hangsúlyozta, hogy első szent királyunk sziklára építette országát és életét. Ez a szikla pedig maga Krisztus. 

Krisztus ma is itt jár velün minden elfordulás, minden szétszórtság, érdektelenség és csüggedés ellenére – biztatott a főpásztor, aki szerint ha lelkünket megöntözi a remény és az isteni kegyelem, akkor csodálatos dolgokra leszünk képesek, akkor áldás lehetünk a többi emberek, de még a körülöttünk lévő természet számára is.

Köszöntője után Erdő Péter megáldotta az új kenyeret, amelyet két, népviseletbe öltözött fiatal leány hozott az oltárhoz.

A szentmise szónoka Kovács Gergely gyulafehérvári érsek volt. (Az esztergomi egyházmegyéhez hasonlóan az erdélyi egyházmegyét is Szent István alapította egykor. A Szent II. János Pál pápa nevéhez köthető reform óta az egyházmegye elnevezése Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye.)

Kovács Gergely érsek beszédét teljes egészében közöljük.

 „Ó dicsőséges szent Jobbkéz, melyet magyar óhajtva néz:
Drága kincse népünknek, nagy öröme szívünknek.
Kérünk, áldd meg országunkat, ős hazánkat s mindnyájunkat.”

Krisztusban szeretett ünneplő testvéreim! Illő és méltó, hogy itt, Szent István királyunk kézereklyéjének közelében régi ünnepi énekünknek e szavaival kezdjem gondolataimat.

„Ó dicsőséges szent Jobbkéz (…) áldd meg országunkat, ős hazánkat s mindnyájunkat.”

A Szentírásban a jobb a tekintély, a hatalom és a tisztelet jelképe: a király Isten jobbján ül (Zsolt 110,1; Mt 26,64; Mk 16,19), az igazak Krisztus jobbján állnak (Mt 25,33). Jobbról áll az is, aki oltalmaz és segít (Zsolt 16,8; 110,5). Az ítéletkor Krisztus baljára kerülnek, akik elkárhoznak (Mt 25,33).

A jobb az áldó kéz, a bal a büntető kéz. Szent Istvánnak a jobb keze maradt meg.

A Szent Jobbról méltán állíthatjuk, hogy áldó kéz, szoros és tág értelemben, szó szerint és szimbolikusan is.

Az Újszövetség azt tanítja, hogy Jézus maga az áldás. Megáldani, áldást adni csak azzal a belső lelki meggyőződéssel lehet, ha az áldó bizalmas, baráti kapcsolati párbeszédben áll Istennel.

Minden bizonnyal gyakran kulcsolta kezeit imára Szent István királyunk. Nem véletlenül került a fiához, Szent Imre herceghez írt Intelmeibe első helyre a hit megőrzéséről szóló tanítás. A hit, az Istennel való élő kapcsolat teszi képessé a kezet, hogy bármit tesz is, az áldás legyen, áldássá váljon.

Az áldó kéz. Az áldás szó mindjárt a Szentírás elején megjelenik, a Teremtés könyvében, az állatok megteremtése után: „Isten megáldotta őket és így szólt: »Legyetek termékenyek, szaporodjatok«” (1Móz 1,22a). Utána az emberpárral is ezt teszi: “Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: »Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet«” (1Móz 1,28a).

Az Úr áldását elsősorban az közvetítheti, akit kiválaszt, és aki tőle küldetést kap, mint Mózes (MTörv 33), Józsue (Józs 14,13; 22,6), Dávid (2Sám 6,18) vagy Salamon (1Kir 8,14.55). Később csak az Áron törzséből való papokat illette meg az áldásosztás; a zsinagógákban is csak pap mondhatta el az ároni áldást.

De nemcsak Isten szolgái, a felszentelt személyek adnak áldást. Számos családban ma is szokás, hogy este lefekvéskor, vagy reggel,a mikor aházból kilépnek, akkor a gyerekük homlokára keresztet rajzolnak a szülők. A kéz, mely áldást oszt.

„Ó dicsőséges szent Jobbkéz (…) áldd meg országunkat, ős hazánkat s mindnyájunkat.”

Mire használjuk továbbá leginkább a kezünket? Munkára, alkotásra. A munkás kéz. A teremtéskor Isten a munkát áldásnak szánta az ember számára. Fejlődést, boldogságot jelentett. A bűn következtében ma a munka fáradsággal, arcunk verejtékével jár, de ma is az előrehaladás forrása. Imádkozz, hogy Isten a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled – inti szent királyunk Imre herceget (vö. Intelmek, IX.). Bárcsak dolgos, alkotó, értékteremtő nemzetnek bizonyulnánk és méltó utódai lennénk országalapító szent királyunknak!

Imára kulcsolom kezeimet: istenszeretetem. Dolgozó kezeim: megélhetésem, előbbrejutásom. Mit tehetek még a kezemmel? Odanyújthatom, oda kell nyújtanom a másik embernek.

A segítő kéz. Ez is Szent István-i intelem: „mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz” – írja Intelmei befejező, tizedik pontjában.

Napjainkban, a koronavírus-járvány következtében, amikor mindenféle fizikai érintéstől, érintkezéstől tartunk, még inkább érezhetjük egy baráti kézfogás jelentőséget,a jóleső, a jóízű baráti kézfogást.

Ferenc szentatyánk a szegények világnapjára írt és június 13-án közzétett üzenetében hangsúlyozza: a kéznyújtás egy jel, mely azonnal közelségre, szolidaritásra és szeretetre utal. Ezekben a hónapokban, amikor mintha az egész világot legyőzte volna a vírus, hány kinyújtott kezet is láthattunk – írja a pápa, és felsorolja a kinyújtott kezek fajtáit: a betegeiért aggódó orvos, a túlórázva is a betegekre figyelő ápoló, az orvosságot nyújtó gyógyszerész, az áldást osztó pap, az utcán a hajléktalanokhoz siető önkéntes keze, ahogy ellátják szolgálatukat. Ezek a kezek szálltak szembe a vírussal és a félelemmel, mondja szentatyánk.

Krisztusban szeretett testvéreim! Embertársunknak odanyújtott kezünk számtalan lehetőséget kínál. Gondoljunk egy simogatásra. Egy bátorító vállveregetésre. Segítő kezünket különösen oda kell nyújtanunk azoknak, akik a leginkább rászorulnak: a védtelen gyereknek, az erőtlen idősnek, a magatehetetlen betegnek, mindenkinek.

És milyen szép, amikor két kéz találkozik, egymásba fogódzik, fonódik. A családban a férj és a feleség, majd a gyerekeik. Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre keresztény értékekre épülő családja ma is példa.

De valamennyi, minden kéz kapaszkodjon egymásba, az élet és a társadalom minden területén!

Isten szolgája Márton Áron erdélyi püspök így figyelmeztet: „A kezek, amelyek az elmúlt években egymásba fonódtak, ne eresszék el egymást! Aki szerencsésebb, ne hagyja az útfélen társát, akivel eddig együtt menetelt. Ne higgyétek, hogy most akkor boldogultok, ha mindenki külön fut a saját célja felé. Az egymásba kulcsolódott kezek szorítsák egymást.”

Krisztusban szeretett ünneplő testvéreim! Kulcsoljuk ma mi is imára kezeinket. Mindennap dolgozzunk, cselekedjünk önmagunkért, egymásért, nemzetünkért. Tegyük hittel és akkor áldás lesz belőle.

„Ó dicsőséges szent Jobbkéz (…) áldd meg országunkat, ős hazánkat s mindnyájunkat.”

*

A hagyományos Szent Jobb-körmenetet a járvány miatti elővigyázatosságból ezúttal nem tartották meg a szentmise végén, helyette a magyar nemzetért könyörgő liturgiát tartottak a főoltárra emelt Szent Jobb jelenlétében. Ennek részeként Erdő Péter bíboros Szent István-litániát vezetett, majd több részlet hangzott fel Szent István Intelmeiből. Ezt követően a bíboros főpásztor vezetésével a jelenlévők megújították Esterházy Pál nádor egykori országfelajánlását a Szűzanyának.

Végül Erdő Péter a Szent Jobb-ereklyével áldást adott a templomban lévőkre és mindazokra, akik a médián keresztül kapcsolódtak be az ünnepbe. A bíboros előbb a főoltárnál adott áldást, majd a Szent Jobb-ereklyével a kezében kilépett a bazilika főkapuján, és az ott lévőket is megáldotta, illetve mindenkit, „akik szent királyunkat szeretik és tisztelik szerte a világban”.

Az ünnepi szentmisén a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola vegyeskara énekelt, vezényelt Sapszon Ferenc, orgonán közreműködött a Szent István-bazilika orgonaművész-kántora, Virágh András Gábor.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI, Duna TV

Magyar Kurír
(asz)

Kapcsolódó fotógaléria