Közösségek közösségben – Lelkigyakorlat a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom szervezésében Pannonhalmán

Idén Magyarország lesz a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) házigazdája, ahol az egész Egyház megmutathatja magát. Olyan lehetőség lesz ez, amivel élnie kell a lelkiségi mozgalmaknak, közösségeknek is. Ez volt a lelkigyakorlat, az együtt gondolkozás egyik apropója: hogy jelenik meg az Eucharisztia az életünkben, és mi a NEK üzenete a társadalom számára? Milyen kihívásokkal néz szembe az actio catholica (a hívők közreműködése a papság apostoli munkájában) Magyarországon?

Hogyan tudjuk megmutatni magunkat és hallatni a hangunkat? E kérdésre az egyik válasz az, hogy természetesen közösen, közösségben. 

A résztvevőket Hortobágyi Cirill főapát fogadta. A lelkigyakorlaton az alábbi közösségek, lelkiségi mozgalmak, egyházi intézmények vezetői, képviselői vettek részt: Antióchia, Ars Sacra Alapítvány, Cursillo, Emmánuel Közösség, Fokoláre Mozgalom, Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület, Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága, Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület, Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, Keresztény Értékmegőrző Egyesület, Magyar Schönstatt Mozgalom, MÉCS Családközösségek, Regnum Marianum és a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom.

Akik szerettek volna ott lenni, de programütközés vagy valamely egyéb szolgálat miatt csak lélekben voltak jelen: Házas Hétvége, Katolikus Ifjúsági Mozgalom, NEK Titkársága, Családok Jézusban Közösség, Szent Egyed Közösség, Chemin Neuf Közösség, Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája.

A lelkigyakorlat egyik alapgondolata volt, hogy az Egyház szükségszerűen közösségi kell hogy legyen. Már hitünk egyik alapja, a Szentháromság is közösség. Azt pedig fel kell ismernünk, hogy az Egyház ma fogyatkozik, nincs már keresztény Európa és keresztény Magyarország sem – kisebb-nagyobb szigetek vannak egy alapvetően nem keresztényi világban. Ezt el kell fogadnunk, viszont olyan befogadó, nyitott közösségeket kell létrehozni, amelyek képesek megérinteni, bevonzani másokat.

Ahogy Székely János fogalmazott: tanítvánnyá kell lenni, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon a munkahelyünkön, hétköznapjaink során tudunk-e olyan példát mutatni, ami a kereszténységet vonzóvá teszi mások számára. Hiszen a keresztséggel erre van hivatásunk. Ha a plébániára betéved valaki, feltűnik-e bárkinek? Megszólítja-e valaki? Kap-e egy jó szót, köszöntést, meghívást?

Egy jó plébánia körül közösségek születnek, ahol a szolgálat természetes. Legyen az bármily apróság – például a betérők köszöntése az ajtóban, vagy segítség a takarításban.

Ha nem így lesz, előbb fognak elfogyni papjaink, mint hogy leszokhatnánk a szolgáltató egyház gondolatáról.

Az ókeresztény közösségek egyik fontos szolgálata volt a szegények felkarolása. Ha a közösség nem tudott egy héten adakozni, akkor következő héten böjtöltek, hogy magukon spórolják meg a segítséget. Milyen messze vagyunk ma ettől a gondolattól! Túlfogyasztó nyugati társadalmunkban felismerjük-e a „gazdagok hivatását”? Tudunk-e jól segíteni? Meglátjuk-e a hajléktalanban, a cigányban, a migránsban Krisztust?

A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom 2019 áprilisa óta rendez találkozókat katolikus mozgalmak számára, hogy a különböző közösségek vezetői, tagjai egy-egy hétvégén, lelkigyakorlaton közösen gondolkodjanak a tennivalókról, lehetőségekről. A karizmák sokszínűsége kétségkívül érték, de ugyanilyen fontos megtalálni a szinergiákat is. Együttműködni. Együtt dolgozni. Együtt szólni. Ha saját, keresztény értékeinket szeretnénk megmutatni, akkor az összes hazai lelkiségi mozgalom és szerzetesrend együtt sokkal hangosabban szólalhat meg, mint külön-külön. Hogy ne csak egy tükörbe beszéljünk önmagunknak, ahhoz összefogás kell. A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom hivatása éppen ez: megkeresni a közös pontokat, a közös értékeket, megfogalmazni egy keresztény választ világi kérdésekre. Közösségekkel közösségben.

Forrás: Puchard Balázs/Hetvenkét Tanítvány Mozgalom

Fotó: Hetvenkét Tanítvány Mozgalom

Magyar Kurír