Krisztus szomjazik rátok – Szentségimádás iskolája indult a Lehel téri templomban

Hazai – 2018. február 9., péntek | 16:44

A budapesti Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-templomban február 8-án a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is készülve „Szentségimádás iskolája” címmel tizenkét részes képzés indult, melynek minden alkalma szentmiséből, énektanulásból, előadásból és szentségimádásból áll.

KÉPGALÉRIA – klikk  a képre!

A képzés első alkalmán a szentmisét Monostori László plébániai kormányzó mutatta be. Elmondta: a Szentségimádás iskolája jó alkalom arra, hogy jobban megismerjük Jézus Krisztust, és így közelebb kerüljünk hozzá, merjük magunkat teljesen rábízni.

A képzésre csütörtökönként kerül sor, mert ez az Oltáriszentség alapításának emléknapja; nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán hangzott el Jézus Krisztus szájából: „Ez az én testem…, ez az én vérem…”. Monostori László megemlítette, hogy templomukban januártól kezdődően minden csütörtökön imádkoznak a papi és szerzetesi hivatásokért, és figyelmeztetett: papok nélkül nincs Eucharisztia.

A szentmise utáni énektanulást követően Monostori László elmélkedésében kifejtette: az Eucharisztia görög szó, eredeti jelentése hálaadás, de jelenti az áldozatot is, amit Jézus hozott értünk. Utal a lakomára, amikor a szentmisén magunkhoz vesszük Krisztus testét, valamint a szent jelenlétre, hiszen Jézus jelen van benne. A plébániai kormányzó leszögezte: ezt az imaiskolát nem ő tartja, hanem maga Jézus Krisztus. Ő fog szólni az Oltáriszentségben, és ha kinyitjuk a szívünket, akkor meghalljuk a hangját.

Az Eucharisztiában Jézus valóságosan van jelen – mondta László atya, és idézte Kalkuttai Szent Teréz anyát: „Jézus azt szeretné, hogy még egyszer mondjam el nektek, milyen nagy szeretettel van mindegyiktek iránt, sokkal nagyobbal, mint el tudjátok képzelni. Aggódom, hogy némelyek közületek még nem találkozott valójában Jézussal – négyszemközt… Persze, elidőzhetünk a kápolnában, de tényleg felfogtátok a lélek szemével, hogy micsoda szeretettel néz Ő reátok? Megismerkedtetek igazán az élő Jézussal, nem könyvekből, hanem azáltal, hogy befogadtátok Őt a szívetekbe? Hallottátok szeretetének szavait? Kérjétek ezt a kegyelmet: Ő lángoló vágyakozással várja, hogy megadhassa. Nemcsak szeret benneteket, hanem ennél többről van szó, emészti a vágyakozás utánatok. Hiányoztok neki, ha nem közeledtek Hozzá. Szomjazik rátok.”

Az előadó felidézte, hogy nagycsütörtökön, mielőtt Jézus megalapította az Oltáriszentséget, megmosta tanítványai lábát. Azt cselekedte, amit a rabszolgák szoktak. Tette ezt alázatból, barátságból, szeretetből. Az utolsó vacsorán arról is beszélt tanítványainak, hogy „nincs nagyobb szeretete senkinek annál, mint annak, aki életét adja barátaiért”. Az Eucharisztiát ebben az összefüggésben szemlélve állíthatjuk, Jézus értünk hozott áldozata teljes volt. Az Eucharisztia ennek a végtelen szeretetnek bizonyítéka. Jézus szenvedése, halála és feltámadása is ott van az Oltáriszentségben, valóságosan is megjelenik benne. Mi az időben élünk, de Isten az idő fölött áll, nála mindig jelen idő van. Így Jézus kereszthalála egyszeri esemény, de a szentmisén a szemünk előtt megy végbe, amikor a pap bemutatja az áldozatot. Ha nyitott szívvel figyelünk, mi is részt vehetünk ebben az áldozatban.

A plébániai kormányzó nyomatékosan figyelmeztette a híveket: az Eucharisztia nem jelkép, nem szimbólum, Jézus a maga valóságában van jelen benne. Jézus nem azt mondta, hogy vegyétek és egyétek, mert olyan, mintha az én testem lenne, vegyétek és igyátok, mert olyan, mintha az én vérem lenne, hanem egyértelműen fogalmazott: ez az én testem… ez az én vérem. Amikor Jézus ezt kinyilatkoztatta, még a tanítványai is megdöbbentek. Ma is sokan vannak, akik nem fogadják el, hogy Jézus maga van jelen az Oltáriszentségben. Az átlényegülés természetfeletti valóság, csoda, aminek megértéséhez a hitünkre és az értelmünkre is szükségünk van – mondta Monostori László.

Majd néhány gyakorlati tanácsot adott a híveknek a szentségimádáshoz. Idézte Szent II. János Pált: „Az imádás által a keresztény ember titokzatos módon hozzájárul a világ radikális megváltozásához és az evangéliumi vetés beéréséhez. Minden ember, aki az Úrhoz imádkozik, az egész világot magához vonzza és felemeli Istenhez.” 

Isten az, aki cselekszik, aki hatni szeretne a szentségimádásban – tett hozzá László atya. – Nem az a cél, hogy teljesítsünk valamit, hanem nyitott szívre van szükségünk, hogy meghalljuk Isten szavát, hogy befogadjuk, hogy higgyünk abban: az Eucharisztia ajándék, maga az Isten. Jézus kiszolgáltatja nekünk magát az Oltáriszentségben, hiszen a szánkba vehetjük. Ez kicsit hasonlít a keresztútra. A szentségimádásban a szívünk találkozik Jézus szívével. A szentségimádás bizonyos értelemben a szentmise meghosszabbítása. Míg áldozni nem mindenki áldozhat, a szentségimádáson mindenki részt vehet, még katolikusnak sem kell lennie. Az egyetlen feltétel, hogy higgyen abban, hogy Jézus valóságosan ott van.

Monostori László szerint nem baj, ha a szentségimádás közben el-elkalandoznak a gondolataink. Előfordulhat, hogy unatkozunk közben, és nem érezzük Isten jelenlétét. Nem szabad azonban, hogy mindez elkedvetlenítsen bennünket, térjünk vissza mindig Jézushoz. Segíthet az elmélyülésben, ha tudatos, lassú keresztvetéssel kezdjük az imádkozást, ha csöndben, összeszedett mozdulatokkal térdelünk, ülünk le, tekintetünket az Oltáriszentségre szögezzük. Rövid mondatokkal tudatosan helyezkedhetünk Isten jelenlétébe: „Jézus, te valóban itt vagy”; „Jézus, a szemem ugyan csak az ostyát látja, de hiszem, hogy Te vagy itt”; „Jézus, Te azt mondtad: »ez az én testem«, hiszek a szavaidnak”; „Jézus, Te szomjazol az én szeretetemre”.

Az előadó végezetül felidézte, hogy Jézus így szólt a 17. században élt francia apácához, Alacoque Szent Margithoz: „Szomjazom arra, hogy az emberek a legszentebb Oltáriszentségben szeressenek, és olyan égető a szomjúságom, hogy elemészt, és senkit nem lelek, aki igyekezne szomjamat oltani.” Két vágy – Jézus végtelen szeretete irántunk és a mi szeretünk iránta – találkozik össze a szentségimádásban. A döntő az, hogy itt vagyunk Jézussal, s az imádság gyümölcsei biztos, hogy nem maradnak el.

Az este rövid szentségimádással fejeződött be. A tizenkét részes kurzus első alkalmán a hívők megkapták A szentségimádás iskolája című lelkigyakorlatos füzetet és a 10 gondolat a szentségimádáshoz prospektust. Az előbbi kiadványt az Emmanuel Közösség, az utóbbit a Központi Oltáregyesület gondozta.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Kapcsolódó fotógaléria