Legjobban a bennünk ragadt szeretet mérgez meg minket – Pécsen is lezárult az ökumenikus imahét

Az istentiszteleten Szép Attila püspöki helynök, székesegyházi plébános köszöntötte a híveket és a keresztény felekezeteket képviselő lelkészeket: Hajduch-Szmola Patrik evangélikus lelkészt; Nagy Zoltán Csaba kertvárosi református lelkészt; Kisóvári-Németh Norbertet és Kisóvári-Németh Mártát, a Debrecen-Belvárosi Református Gyülekezet lelkészeit; Macher Tivadar baptista lelkészt; Lettner Gábort, a Pünkösdi Reménység Gyülekezet lelkipásztorát; Kovács Józsefet, a Pünkösdi Sion Gyülekezet lelkipásztorát; Zajácz Gábor görögkatolikus parókust; Berecz Tibor székesegyházi káplánt, Kvanduk Frigyes helynök plébánost; Nyúl Viktor kórházlelkészt és templomigazgatót, Kövesi Ferenc kertvárosi plébánost, kerületi esperest és Felföldi László pécsi megyéspüspököt.

A Pécsi Egyházmegye főpásztora a napkeleti bölcsek látogatásáról szóló szentírási szakaszhoz (Mt 2,1–12) kapcsolódóan három gondolatot emelt ki igehirdetésében.

Az első ez volt: „A bölcsek más úton tértek vissza hazájukba, nem mentek vissza Heródeshez.” A heródesek ma sem tétlenkednek, és ha sikerül, óriási pusztítást fognak véghez vinni – mutatott rá Felföldi László püspök. – A heródesek ma is megölik a gyermekeket és a családokat. Az okostelefonon, interneten keresztül beszivárognak a gyermekek, családok, közösségek, egyházak életébe, és gyilkolnak. Az Isten teremtette emberi méltóságnak, emberré válásnak gyönyörű egységét, a családot támadják. Az egyházak, a mi felelősségünk, hogy egy más, egy új, védett utat mutassunk az embereknek, családoknak, ami valóban az Isten, az ember útja. Mert amikor az ember az Úrral találkozik és befogadja szívébe, többé már nem lesz olyan, mint azelőtt, nem mehet tovább Heródes útján.

„Elővették kincseiket s ajándékot adtak.” A második gondolat kapcsán a püspök rámutatott: életünket legjobban nem a rossz, nem a gonosz mérgezi, hanem a bennünk ragadt szeretet és jóság, amit át kellett volna adni, ki kellett volna osztani, el kellett volna pazarolni. De mi azt gondoltuk, nem érdemli meg a másik, talán majd később, majd máskor… és egyszer csak elkezd fojtogatni, ránk telepedni, és agyonnyom, megsemmisíti a reményünket, az örömünket, a biztonságunkat.

Egy gyermek életét az határozza meg, hogy milyen és mennyi szeretetet kap. A felnőttnél ez megváltozik, meg kell hogy változzon, már nem arról szól az élet, hogy én mit kapok, hanem hogy mit tudok adni. Mert amíg nem adtam át, ami a kezemben van, nem kapok.

Ajándékot csak abba a kézbe, abba a szívbe lehet tenni, amelyik nem szorongat semmit, amelyik már elengedte azt, ami az övé.

„Bölcsek jöttek napkeletről” – hangzott a harmadik evangéliumi gondolat. – Bölcsek, emberek jöttek, akik együtt jöttek és együtt mentek tovább. Nem ugyanazt gondolták és élték meg, mert két ember sohasem éli meg ugyanazt, de útközben megosztották egymással azt a kincset, amit ott, az Üdvözítő mellett kaptak, magukkal hoztak és beszéltek róla. Erről szólnak az ökumenikus imahét estéi is – hangsúlyozta a főpásztor. – Ugyanabban a hajóban vagyunk, ugyanabba a bárkába hívtak meg bennünket. Másképp éljük meg, másképp látjuk, de csak együtt lehet jól megélni. Jézusnak ez volt a legfontosabb, ezért imádkozott, könyörgött és aggódott. A bölcsek velünk vannak, velünk jönnek ezen az úton, segítenek fölemelni a tekintetünket a csillagra, hogy lássuk, hová tartunk. Elvezetnek a szegények, a kétségbeesettek, az istenkeresők jászlához, hogy melléjük állva, rájuk mosolyogva a találkozás kincseiből mi is átadjuk, amit kaptunk.

Végül Felföldi László püspök rámutatott, hogy az új úton, melyre Isten hív, a keresztények együtt mennek, együtt zarándokolnak. Az új út megtalálása tisztánlátást, alázatot és bátorságot követel. Az egyházaknak a történelem folyamán soha nem kellett olyan bölcsnek, határozottnak és bátornak lenniük, mint most. Óriási a felelősségünk. Az új utat, a más utat vagy mi mutatjuk meg a népnek, családoknak, a nemzetnek, vagy nem lesznek családok, elveszítjük őket útközben.

Elveszítjük a leborulásnak, a szeretetnek biztonságát és örömét. De mindig lesznek csillagok, az Isten személyre szóló jelei.

Menjünk, hogy átadjuk ajándékainkat, hogy aztán sokkalta bőségesebb ajándékokkal tudjunk továbbmenni, élni, segíteni, vezetni és gazdagítani másokat! – fogalmazott a főpásztor.

Az ökumenikus imahét idei utolsó istentiszteleti alkalma a lelkipásztorok közös áldásával zárult a pécsi székesegyházban.

A zenei szolgálatban közreműködött a Pécsi Evangélikus Kórus, a Pécs-Somogyi Baptista Gyülekezet Kórusa, valamint a pécsi bazilika Bárdos Kórusa és Mozart Kórusa.

Az idei pécsi ökumenikus istentiszteleteken a koronavírus-járványban elhunyt szülők gyermekeit támogathatták a hívek a Regőczi István Alapítványon keresztül.

Az ökumenikus imahét záró istentisztelete a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján tekinthető meg.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír