Legyünk bátrak, és vigasztaljunk másokat – A Szent Miklós-székesegyház búcsúját ünnepelték

Hazai – 2020. december 9., szerda | 13:05

„Vegyük észre életünkben az Isten gondoskodó szeretetét, hogy milyen sokszor küld hozzánk segítséget, vigasztalást” – mondta Szocska A. Ábel megyéspüspök a Nyíregyházi Egyházmegye védőszentje és a püspöki székesegyház oltalmazója, Szent Miklós ünnepén, december 6-án, vasárnap.

A templom névadójának ünnepnapján mind az öt istentiszteleti alkalmat megtartották: a padokban így megfelelő távolságot tartva szentelhette meg mindenki ezt a kiemelkedő vasárnapot.

A hagyományos „Szent Miklós udvara” esemény idén elmaradt, de a figyelem így is a görögkatolikus egyháznak a Szűzanya után a legnagyobb tiszteletet kiváltó szentjére, Szent Miklósra irányult. Sokan ismerik és szeretik őt, aki a bajban lévőkön, az úton lévőkön, a fáradozókon, a szolgálatot teljesítőkön, a házaspárokon is segít. Ereklyéit és virágokkal ékesített ikonját már az előesti virrasztás során kihelyezték az ambon elé.

A szombat esti Szent Liturgia után vecsernyével, lítiával és utrenyével: virrasztással készültek lélekben elő a másnapi fényes ünnepre a hívek és lelkipásztorok; a szertartásokon az egyházmegye főpásztora, Szocska Ábel mellett Kruppa Tamás parókus, Dobos András, a szeminárium rektora, valamint Gánicz Tamás diakónus, a püspöki hivatal irodavezetője végzett szolgálatot; a papnövendékek a kántorizálásban és asszisztenciában váltották egymást az éjszakába nyúló virrasztás során.

Vasárnap az ünnepi Szent Liturgia szolgálattevői voltak főpásztoruk mellett Papp Tibor főhelynök, Szabó Tamás pasztorális helynök és Horváth Tamás bírósági helynök, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet spirituálisa, Kruppa Tamás parókus, valamint Polgári Bence prefektus.

A koncelebráló papok között ott volt Zolcsák István nyírcsászári parókus is, akit idén Ábel püspök kiemelt paptestvérei közül az egyházmegyéért végzett szolgálatának jutalmaként. Zolcsák Istvánt 42 éves hűséges, alázatos papi tevékenysége, lelki és fizikai értelemben vett építkezése és a cigánypasztorációban való kiemelkedő szerepe (laudációja teljes terjedelemben ITT olvasható) tette méltóvá az egyházmegye legrangosabb elismerésének, a Szent Miklós-díjnak az elnyerésére, s vele a díszes papi mellkereszt viselésére.

A civilek közül a kitüntetést özvegy Sivadó Jánosnénak ítélték oda posztumusz (laudációja ITT olvasható).

A myrai püspök különösen kedves szentje Ábel püspöknek, derült ki a főpásztor prédikációjából: Szent Miklós is fiatalon árva lett, sok nehézségen ment keresztül, volt, hogy megvádolták, megrágalmazták, tisztségétől is megfosztották, de a Jóisten mindig küldött valakit, aki megsegítette és megerősítette őt.

A szent életének kapcsán három szempontra hívta fel a figyelmet a hierarcha.

Szent Miklós felismerte: oly sok mindent kapunk a Jóistentől, aki gondoskodó szeretettel viseltetik irántunk, az Isten mindig küld segítőt az emberhez. Mi is vegyük észre életünkben az Isten gondoskodó szeretetét, hogy milyen sokszor küld hozzánk segítséget, vigasztalást – fogalmazott Szocska Ábel. – Még ebben a rendkívüli helyzetben is: küld valakit, aki segítségünkre lesz, valakit, aki egy jó szót, bátorítást mond, megszorítja a kezünket.

Szent Miklós azt is felismerte, hogy a Jóisten nemcsak hozzá küld segítőket, hanem az Isten őt is küldi: feladata, küldetése van a keresztények között. Szent Miklós árván maradt, de nagy vagyont örökölt, és fiatalkora óta nagylelkűen segített a rászorulókon. Sok jótettét még nem mint püspök, hanem mint jó keresztény hajtotta végre. Mert bennünket is küld a Jóisten, hogy menjünk, és Jézus Krisztus nevében segítsünk másoknak – mondta a püspök. – Legyünk bátrak – biztatott –, és vigasztaljunk másokat, mindenki a maga tehetségéhez, hivatásához, lehetőségéhez mérten!

Mi, keresztények a szolgálatban, az ajándékozásban, a másokhoz való odafordulásunkban az Istennel való kapcsolatunkat fejezzük ki, másokat is ebben kell erősítenünk. Mint ahogyan Szent Miklós is kiállt, és megvallotta hitét, valljuk meg görögkatolikus hitünket – akár a népszámlálás során is merjünk erről tanúságot tenni.

A legtöbb gyermek ezt kéri Szent Miklóstól: békesség legyen a családban. A család az első helye annak, ahol ezt a három szempontot megtapasztalhatjuk: a családtagjainkat mellénk állította a Jóisten, hogy segítsenek, számíthatunk rájuk; a Jóisten küld minket, hogy gondoskodó apák, anyák lehessünk, feladatunk, küldetésünk van: ezt a családban tudjuk a legmélyebben megélni; s hitünkben elmélyülve itt ismerhetjük fel akár ezen az ünnepen is: Szent Miklós közbenjárására szerető gondoskodó családunk van.

(A prédikációt ITT lehet meghallgatni.)

A szertartásokat élőben is követhette az, aki személyesen nem vehetett részt; aki pedig eljött, nem tért haza üres kézzel: az ünnepek alkalmain megszokott olajkenet ugyan nem volt, de antidór („ajándék”, a liturgiához felhasznált proszfora megmaradt része) nélkül nem távozott senki: ugyan nem kenyérdarabkát, hanem egy csokimikulásból és mézeskalácsszívből álló csomagot vihettek haza Szent Miklós követének figyelmességeként a hívek.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria