Legyünk betlehemi csillaggá mások számára – Főpásztori szentmise Győrben vízkereszt ünnepén

„Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte” – kezdte elmélkedését a főpásztor a három napkeleti bölcs szavait idézve az evangéliumból. – A napkeleti bölcsek látogatására emlékezünk ezen az ünnepen, amely alkalmat kínál arra, hogy megvizsgáljuk saját hitünket, Istenhez, Egyházhoz való viszonyunkat. Jó volna, ha a mai nap mindannyiunknak lehetőséget adna arra, hogy őszintén megfontoljuk: törődünk-e eleget hitünk, vallásosságunk fejlesztésével – hívta önvizsgálatra a híveket a megyéspüspök.

A bölcsek megtalálták a gyermeket, akinek létéről, olvasmányaiknak és asztrológiai kutatásaiknak köszönhetően, már valamilyen sejtéssel rendelkeztek. Karácsonykor olvastuk az evangéliumban, hogy a pásztorok – a természetet ölén élve, az ott tapasztalt rendkívüli eseményekre rácsodálkozva – szintén rátaláltak a próféták által megjövendölt Messiásra.

A bölcsek és a pásztorok között van egy hasonlóság – mutatott rá Veres András. – Mindnyájan leborulva imádták az újszülött Gyermeket. Ebből két fontos következtetésre tudunk eljutni: az egyik, hogy mind a természetes emberi értelem és mind a természetben szerzett tapasztalatok útján el lehet jutni Isten megismerésére, és ezt az ismeretet lehetséges és szükséges is erősíteni és növelni. Chesterton angol író úgy vélte: „Katolikussá lenni nem annyit jelent, mint búcsút mondani a gondolkodásnak, hanem ellenkezőleg. Megtanulni gondolkodni.” Meglévő hitünk már azzal is rengeteget növekszik, ha kérdéseket vet fel. Ezen kérdésektől nem kell megijedni. Ezek mutatják, hogy élő a hitünk, mert vannak kérdései.

Hallhattuk, hogy a napkeleti bölcsek és a pásztorok is leborulva imádták az istengyermeket. Korunk hitetlenségének talán egyik oka itt keresendő, ugyanis a mai ember nem akar még Isten előtt sem térdre borulni

– fogalmazott a püspök. – Viszont azt várja, hogy mások, akár egy egész világ is ő előtte boruljon le.

Szentbeszéde utolsó gondolataként a Győri Egyházmegye főpásztora arra világított rá, hogy a napkeleti bölcsek vajon miért csak hárman jutottak el a Gyermekhez, miért nem csatlakoztak hozzájuk azok, akikkel útközben találkoztak, beszélgettek. Ezt a példát párhuzamba állította Jézus életével is, hiszen tömegek hallgatták a tanítását, mégis csak kevesen követték őt. Miként az apostoloknak sem volt könnyű dolguk, így van ez korunkban is: nagyon nehéz az embereket megszólítani, megnyerni őket Isten ügyének. A hit az ő korukban, miként ma is, személyes út, amelyen segíteni tudunk embertársainknak, de a végső döntést, az igent mindenkinek magának kell kimondania. Az emberi segítségre ezen az úton nagy szükség van, senki sem nélkülözheti a támogatást. Szent II. János Pál pápa írta: „A szülők a gyermek első papjai.” De a felnőtt embereknek is szükségük van arra, hogy mások segítségével haladjanak előre a hit útján.

Akik a maguk útján akarnak járni, nem jutnak el Jézushoz.

Így jártak az írástudók, de maga Heródes is. Hiába tudták, hol kell születnie a Messiásnak, nem mentek a bölcsekkel, hogy meg is találják.

A hithez a tudáson túl kell egyfajta bölcsesség, alázat, beismerve azt, hogy csak teremtény vagyok, de olyan Teremtőm van, aki a vele való közösségre teremtett, és hív, s legfőképpen vár az Ő országába.

Használjuk fel ezt a mai ünnepet arra, hogy két dolgot mindenképpen tudatosítsunk a magunk számára. Egyrészt a hitünk állandó művelést igényel. Életállapotunknak, életkorunknak megfelelően állandóan fejleszteni kell azt, ami személyes döntés. Másrészt arról se feledkezzünk el, hogy mindnyájan felelősséget hordozunk másokért, hogy őket is elvezessünk Istenhez.

Legyünk mindnyájan betlehemi csillaggá azok számára, akiket a Gondviselés reánk bízott.

Adja Isten, hogy ezt mindnyájan örömmel, jó szívvel vállaljuk és tegyük mindennap – zárta prédikációját Veres András.

A szentmise egyetemes könyörgéseiben a hívek együtt kérték Isten áldását a Győri Egyházmegye főpásztorára és szolgálatára, akit 22 évvel ezelőtt, éppen Urunk megjelenésének főünnepén szentelt püspökké Szent II. János Pál pápa Rómában.

A szentmisén a zenei szolgálatot Ruppert István orgonaművész, székesegyházi karnagy és Bognár Krisztina énekművész végezte.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír