Ukrán menekült családoknak segített egyedülálló módon a Katolikus Szeretetszolgálat Bakonyszücsön

Páratlanul szép és nyugodt környezetben, a bakonyi zsákfalu árnyas kálváriájának szomszédságában, a 2019-ben átadott tágas, otthonos házakban kapott lelki támaszt, felüdülési lehetőséget a három ukrán menekült család (öt felnőtt, köztük egy nagymama, valamint hét gyermek).

Élménydús napok várták őket, és odaadó gondoskodás vette körül az ukrán asszonyokat és gyermekeiket, akik a háború miatt kényszerültek elhagyni otthonaikat és a katonának behívott férjek, apák nélkül lépték át az országhatárt.

Az egyházi fenntartású, a Katolikus Szeretetszolgálat által működtetett bakonyszücsi Lelki Rehabilitációs Otthont a székesfehérvári Digitális Tudás Általános Iskola igazgatója, Péterfalvi Ildikó kereste fel az iskolába befogadott ukrán gyerekek és szüleik testi-lelki felüdüléséért.

A KSZ hamar lépett, és saját forrásból biztosította a családok egyhetes teljes ellátását, a mentálhigiénés szakembereket, a tolmácsot. Mint Vajda Norbert, a szervezet főigazgatója elmondta, az előkészületeket a budapesti központból is segítette egy szakmai csapat.

Hozzátette: hála a bakonyszücsi rehabilitációs otthon előrelátó és rendszerben gondolkodó vezetőjének – Forsthoffer Erzsébetnek –, a házak már jó előre foglaltak, és hosszú távon megszervezett a lelki rehabilitáció, valamint biztosított a kikapcsolódás a rászorulók számára. Mégis az Úristen úgy akarta, hogy az ukrán családok egyhetes itt-tartózkodására is lehetőség nyíljon: éppen hét napra üresedtek meg a házak, egy csoport ugyanis visszamondta a foglalását.

A szociális intézményként működő bakonyszücsi otthonban a vezető és munkatársai az országban egyedülálló tevékenységet végeznek: nehezen besorolható, nem számszerűsíthető eredményeket produkáló szolgálatuk által lelki rehabilitációs lehetőséget biztosítanak a rosszindulatú daganatos megbetegedésben, illetve más súlyos egészségkárosodásban, fogyatékosságban szenvedő gyermekek, felnőttek és családjuk számára. Céljuk többek között az, hogy oldódjon a betegségtudat, az ideérkező képes legyen saját testének elfogadására, megerősödjön a hite. Az otthon jelenleg egyszerre huszonnyolc fő befogadására alkalmas.

Teljes gyógyulás nem lehetséges a beteg lelkének gyógyítása nélkül. Ezt ismerte fel harminc évvel ezelőtt Bakos-Tóth Márta klinikai szakpszichológus és Rajczi Pál plébános, akik a támogatók segítségével családias, barátságos környezetet alakítottak ki az ideérkező betegek számára.

Többek között csoportélményekkel, játékokkal, örömteli foglalkozásokkal enyhítik a szülők szorongását, erősítik a családok kohézióját, oldják a krízis következtében fellépő konfliktusokat. A pozitív érzelmi hatások a testi gyógyulást is elősegítik. Az intézményben rendelkezésre áll zeneterapeuta, pszichológus, gyógytestnevelő és kézműves szakember. Az otthon teljes körű ellátást biztosít, amely jelenleg térítésmentes, de anyagi felajánlásokra adott a lehetőség.

Három évtized elteltével, most háborús menekültek számára nyílt meg a bakonyszücsi otthon, s Vajda Norbert főigazgató elmondása szerint erre a humanitárius segítségre a jövőben is nyitottak. A védett környezet, a természet közelsége, a hit gyógyító ereje, az otthon munkatársainak gondoskodó, szeretetteljes jelenléte, a szakemberek által vezetett kreatív foglalkozások, az elmélyült beszélgetések, a közösen végzett tevékenységek, a játék, vagy az énidő biztosítása mind-mind hozzájárult, hogy az itt eltöltött egyhetes rehabilitáció az ukrán menekült családok tagjaival is feledtetni tudja – legalább egy rövid időre – a testi-lelki megpróbáltatásokat, és segítő aranytartalékká váljon életükben.

A rehabilitációs hét zárónapján, a reggeli alatt alkalom nyílt arra, hogy találkozzunk a menekült családokkal. Az egyik kislány, a nyolcéves Patrícia szépen beszél magyarul, az intézmény dolgozóinak megköszönte az egész hetet, a sok élményt, különösen a Veszprémi Állatkertben tett látogatást; neki a fóka tetszett a legjobban.

Az egyik magyarul tudó édesanya pedig így fogalmazott: „Nemcsak szavakban, hanem szívből mondunk köszönetet ezekért a napokért.”

Forsthoffer Erzsébet, a bakonyszücsi otthon vezetője a Magyar Kurírnak elmondta: öröm volt látni a közös palacsinta- és lángossütés során, ahogy mindenki tüsténkedett, igyekezett hozzájárulni a közos munkához, majd jóízűen elfogyasztotta az elkészült finomságokat. A nagymama még a receptet is elkérte, hiszen életében először készített és evett lángost, ahogy menekülttársai is.

Az intézményvezető arról is beszélt, hogy az ukrán menekültek mély traumákat éltek ált a háború kitörése óta – amikor a mentálhigiénés szakember vagy a pszichológus megkéri a gyermekeket, hogy rajzoljanak valamit, sajnos többnyire a háború képei jelennek meg a papíron.

Az átéltek oldására a menekült családok szakmai segítséget kaptak a pszichológus és zeneterapeuta által is, valamint különböző programok színesítették a hetet: közös játék, a veszprémi állatkerti kirándulás, a pápai nevezetességek megtekintése, kézműveskedés, lángossütés, közös fagyizás.

A július 14-i búcsúreggelihez kapcsolódva Forsthoffer Erzsébet útravaló csomagot nyújtott át a gyerekeknek – benne kulaccsal, jegyzetfüzettel, egy kis édességgel –, hogy „ne feledjék a Bakonyszücsön átélt szép napokat”.

Az étteremben Vajda Norbert, a KSZ főigazgatója is szólt a menekült családokhoz, elsősorban a gyerekekhez, akik a munkatársak elmondása szerint az egész hét során nagyon fegyelmezetten viselkedtek. Ottjártunkkor is rendkívül kedvesek, közvetlenek voltak.

„Öröm számomra, hogy köztetek lehetek, és bízom benne, hogy jól telt az elmúlt hét a bakonyszücsi Lelki Rehabilitációs Otthonban” – kezdete beszédét a főigazgató.

„Ez a ház, ez az intézmény a Katolikus Szeretetszolgálat fenntartásában működik: fontos számunkra, hogy a hitünk szerint minél több embernek tudjunk valódi szeretetet adni. Munkatársaim is arra törekedtek, hogy – a szeretetszolgálat mottója szerint – »szívvel, szakértelemmel« legyenek veletek, hogy érezzétek: itt biztonságban és jó kezekben vagytok.

Köszönjük, hogy velünk voltatok, hogy megosztottátok velünk az elmúlt hetet” – mondta Vajda Norbert, majd így folytatta: „Őszintén remélem, hogy a jövő sok örömet hoz majd a számotokra, és hogy az itt átélt pillanatok emléke hosszú évekig elkísér majd titeket. Bár most búcsúzni jöttem, kívánom, hogy a Jóisten áldása kísérjen benneteket, és hogy viszontlássuk egymást a jövőben!”

Szöveg: Körössy László

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír