Lelkigyakorlatot tartottak Nyírbátorban a kórházlelkészi szolgálat munkatársainak

Lelkigyakorlatunk vezérfonalát Anton Gots atya – a nyíregyházi kamilliánus kolostor alapítója és házfőnöke – könyve, az Utunk jelei adta.

Életünket, mindennapjainkat átszövik a szimbólumok. Jézus is gyakran használ szimbólumokat, amikor magára utal: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), illetve amikor a követőiről szól: „Ti vagytok a föld sója” (Mt 5,13); „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). Mit ígérnek ezek a szimbólumok? Mi a feladatunk? Mik lesznek a következmények? Én ki vagyok? Mit mondok magamról? – tette fel a kérdéseket András atya. A hegyre épült város példáján keresztül hívta fel a figyelmünket arra, hogy

komolyan kell vennünk azt, amit Jézus gondol rólunk, és életünkkel tanúságot kell tennünk Róla.

Elmélkedéseinkben átgondoltuk kapcsolatainkat önmagunkkal, embertársainkkal, Istennel. Utunkon mindennél fontosabb a belső szabadságunk, a lelkiismeretünk. Életünk folyamán arra kell törekednünk, hogy az életünk Istennek tetsző legyen, és ehhez fontos elhinni magunkról azt, hogy értékesek vagyunk az Isten szemében.

Következő megállónk a benzinkút volt. „A benzinkutak tehát jelzések útjainkon: gondolkodásunkat és akaratunkat megszólító felkiáltójelek, melyek arra figyelmeztetnek, hogy azt a bizonyos dolgot, ami életünkben az energia forrása, komolyan vegyük” (A. Gots). Számunkra az energiaforrás az Isten kegyelme, melyből nem kényünk-kedvünk szerint veszünk. Isten ajándékait kérni kell, amihez nyitottság, szerénység és elfogadás szükséges a részünkről ahhoz, hogy megkapjuk őket.

Isten benzinkútja az Egyház, ahol biztatást kapnak a lemaradók, reménységet a roskadozók.

Jézus Krisztus értünk hozott áldozata ajándékaként járulhatunk a szentségekhez. A bűnbánat, az ima, a csend, a jócselekedetek visznek közel minket Istenhez.

A folytatásban arról elmélkedtünk, mit jelent számunkra felnőttnek lenni. Minden emberben él egy mély vágy arra, hogy létének értelme legyen, létének ura legyen, életét kezében tarthassa. A felnőtté válás útja az, amikor két lábbal a földön járva a teremtett világot Isten szándéka szerint használjuk, és megtaláljuk az egyensúlyt az alvás–étkezés–mozgás–meditáció–munka–közösség rendszerében. Mindenkinek saját útja van ugyanahhoz a célhoz, a prioritások sorrendjét az állapotbeli helyzetünk határozza meg. Fontos, hogy lelki egészségünk megőrzése érdekében figyeljünk mindezekre.

Hitünk három lépése így épül egymásra:

elfogadni az adott helyzetet, megköszönni Istennek az adott helyzetet, kérni Istent, hogy az adott helyzetben dicsőüljön meg, nyilvánítsa ki mindenhatóságát és igazságosságát.

Az értelem, az érzelem és az akarat hármas egysége kell, hogy meghatározza életünk mindennapjait, benne az istenkapcsolatunkat is.

Az utolsó blokkban a zsákutcákról, konfliktuskezelésről, stresszhelyzetekről, illetve az erőforrásokról, újrakezdés lehetőségeiről elmélkedtünk. „Nincs olyan hiba, amelyik a keresztény ember számára nem válhatna áldássá. Egyedül Isten a tudója, hogy miért volt szükségünk az utazásunk során erre a zsákutcára” (A. Gots).

Ottlétünk minden napján közösen mondtuk a zsolozsmát, és szentmisén vettünk részt. Különös hangulata volt annak, hogy ki sem kellett tegyük a lábunkat a zarándokházból, hisz’ egy összekötő folyosón át rögtön a templomba jutottunk.

Az estéket közös társasjáték tette élvezetessé, szintén a szimbólumok jegyében.

Nagyon tetszett mindannyiónknak a „Hangoló”, András atya kártyajátéka, érdekes, elgondolkodtató kérdésekkel, sok nevetéssel, hasznos felismerésekkel. A kártyajáték újra elérhető, megvásárolható, szeretettel ajánljuk kisközösségek, hittancsoportok figyelmébe.

András atya két filmet ajánlott számunkra: Leckék az életről, illetve az Ezer szó című filmeket – mindkettő nagyon szép, tanulságos élményt adó alkotás.

Szombaton meglátogatott minket Tóth Laci atya, akivel a Kórházlelkészi Szolgálat következő időszakra felmerülő feladatait tekintettük át.

A „tankokat feltöltve”, megújult lélekkel tértünk haza lelkigyakorlatunkról. 

Szöveg: Berényiné Felszeghy Márta koordinátor – DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír