Létezik-e vegetáriánus tigris? – Keresztény vállalkozóknak tartottak konferenciát Budapesten

Hazai – 2019. április 27., szombat | 8:30

Harmadik alkalommal rendezték meg az országos keresztény vállalkozói konferenciát április 25-én Budapesten. A Belvárosi Színházban a szakemberek mellett többek közt Csókay András és Pál Feri atya is előadást tartott.

Egy vállalkozáshoz kreatív gondolatra, bátorságra és kitartásra van szükség – mondta tanúságtételnek is beillő előadásában Csókay András idegsebész. Ezek közül talán még a kreatív gondolathoz kell legkevésbé az istenhit, de a professzor tanúsította, hogy neki nagyon sokszor imádság közben, imádságot követően jönnek a legjobb gondolatai. – Agyi sejtjeinkben rengeteg információt tudunk tárolni, ám ezek előhívása már nem olyan zökkenőmentes az agynál jóval kevesebb kapacitással bíró limbikus rendszer miatt. Azonban minél gazdagabb a belső világunk, annál több információt tudunk előcsalogatni agyunkból. Ez a gazdag belső világ a kreativitás záloga, amelyhez nagyon fontos a kultúra, a műveltség, de az istenhitben gyökerező lelki mélység tudja a leginkább megteremteni.

Ezután a Pannonhalmi Korlátlan Felelősségű Társaság mutatkozott be, azaz a bencés főapátság gazdasági tevékenységét ismertette meg a résztvevőkkel Bokros Márk OSB és Kormos Gyula kommunikációs igazgató. A főapátság a rendszerváltás után tudatosan a turizmus fejlesztésével kezdte el a vállalkozói létet; a gazdasági előnyök mellett fontos volt, hogy így maguk a szerzetesek tudják meghatározni, mikor és milyen formában fogadnak vendégeket. Ezután természetszerűleg adta magát a borászat, amellyel a szocializmust megelőzően mindig is foglalkozott az apátság, majd a szintén hagyományos gyógynövény alapú termékek bukkantak fel a palettán. Az is nagyon logikus volt, hogy a vendéglátás – étterem, cukrászda – csatlakozott ezekhez. Ugyanakkor megragadtak hirtelen jött lehetőségeket is, egy pályázatnak köszönhetően így újult meg a majorsági épület, amelynek még mindig keresik a végleges funkcióját.

A dinamikus prezentációból az is kiderült, hogy valószínűleg már jövő ilyenkor meg lehet majd kóstolni a pannonhalmi sört is. A szerzetesrend jellegéből adódóan a hosszú távú megtérülés a cél a gazdasági területen, és két alapelvet mondtak ki: mindenféle vállalkozás a szerzetesi életet alapozza meg, de a szerzetesi életeszmény a szakmaiságot, a professzionalitást nem szoríthatja vissza. Pannonhalma maga a márka – ezzel a szemlélettel az egységet és a magyar államnál is hosszabb időre visszanyúló tradíciót szeretnék közvetíteni.

Amit a pannonhalmiak a gyakorlatban végeznek, annak elméleti megalapozását nyújtotta Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, a Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban (KETEG) képzés elindítója és vezetője. Ennek a gazdaságot fenekestül felforgató, de nagyon régi filozófiai alapokra visszavezethető gondolkodásmódnak az a lényege, hogy nem a profitot kell maximalizálni, hanem a közjót, és ennek függvényében optimális profitra kell törekedni. Laura nővér elmondta, hogy hamarosan a Corvinus egyetemen is beindulhat az emberközpontú gazdaság mesterszak – ami évente több száz diák képzését teszi majd lehetővé.

A legtöbb derültséget keltő előadást Pál Ferenc katolikus pap mint mentálhigiénés szakember tartotta a kiégésről és a szenvedély fenntartásáról. Háromféle alapvető viszonyulás lehetséges a munkához: állásként, karrierlehetőségként vagy hivatásként tekinthetnek rá az emberek – mondta a cégek körében is igen népszerű előadó. És bár azt hinnénk, hogy azt veszélyezteti leginkább a kiégés, aki csak a pénzkeresetet látja a munkájában, valójában a hivatásszerű munkát végzők a legfenyegetettebbek, mivel belső motivációból dolgoznak, szeretnék jól csinálni a dolgot. Pál Feri elárulta, hogy neki magának is meg kellett tanulnia, hogyan szabjon határt a munkájának. Mivel az előadás utáni euforikus állapotban könnyen elvállal minden felkérést, amikre pedig nem feltétlenül van ideje, ereje, ezért inkább azt kéri azoktól, aki szeretnék meghívni, írjanak egy e-mailt, és otthon, lenyugodott állapotban, már az autonómiája tudatában képes reagálni ezekre.

Ha a fokozott erőfeszítés időszaka következik be valami miatt az életünkben, akkor ki kell tudnunk mondani, hogy nem normál terhelés alatt vagyunk. Az előadó is így járt, amikor egyik évben decemberben elhunyt plébános felettese, és az egyházi struktúra sajátossága okán kilenc hónapig, a következő áthelyezésig két ember munkáját kellett ellátnia. Tudta, hogy ezt száz százalékig nem fogja tudni elvégezni, ezért úgy döntött, hogy ebben az időszakban akkor a 90 százalék lesz a 100 százalék. Ám ezt természetesen nem lehet fűnyíróelv-szerűen alkalmazni, vannak olyan feladatok, amelyek továbbra is teljes embert kívánnak, míg másokból többet is le lehet adni.

Pál Feri ugyanakkor figyelmeztetett: a fokozott erőfeszítés árát meg kell fizetni, és nemcsak nekünk, de környezetünknek, családtagjainknak is. Ha mondjuk olyan a vállalkozásunk, hogy a jövedelem nagy része novemberben, decemberben realizálódik, és ekkor megfeszített munkára van szükségünk, akkor ez nyilván a feleségünktől, a gyermekeinktől is áldozatokat követel. Ha karácsonykor – bármennyire is hullafáradtan, de – erről nem veszünk tudomást, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy a feleségünk „menetrendszerűen” konfliktust generál valamikor december 29. és 31. között, a gyermekünk pedig elutasít, amikor végre odaülnénk, hogy meséljünk neki.

Ahhoz, hogy hosszú távon működőképesek legyünk, egyensúlyban maradjunk, kell egy napi, heti, havi, illetve éves minimum, amit betartunk. Ezt mindenkinek magának kell megtalálnia, de Pál Feri igazodásul elmondta a saját minimumait: naponta szüksége van arra, hogy legalább hat órát aludjon, és legalább egyszer főtt ételt egyen nyugodt körülmények között, este 8 óra előtt; hetente szüksége van egy embermentes napra, pont a többi ember érdekében is; kell havi egy hétvége is, és neki évente szüksége van arra, hogy egymás után két vasárnap is szabad legyen, tehát közel három hetet egyhuzamban kivehessen szabadságnak.

Ha ezt a prevenciót elmulasztjuk, akkor már csak tűzoltásszerűen fogjuk kielégíteni a szükségleteinket, legyen az pihenés, mozgás vagy szórakozás. Azt fogjuk észrevenni, hogy már nem találkozunk a barátainkkal, csak szmájlikat és lájkokat küldözgetünk egymásnak. Az ezt követő lépés pedig az lehet, hogy függőségeken keresztül tartjuk fenn az egyensúlyunkat, érzelmi állapotunk egyre negatívabbá fordul: vagy depresszióssá válunk, vagy agresszívvé, attól függően, milyen a lelki alkatunk, és testi tünetek is megjelennek. A legvégső lépcsőfok az, hogy elkezdünk a saját értékrendünkkel szemben élni, és kívülről olyannak látszhatunk, hogy megkérdezik: Ez meg miért ment tanárnak, boltosnak, papnak, vállalkozónak?

Az előadó zárásként egy történetet mesélt el: egyszer halottak napja után egy nyolcéves kislány a templomból odament hozzá, és csacsogott, fecsegett, ő pedig egyre azon törte a fejét, hogy ezt a sok mindent most miért mondja neki. A kislány megkérdezte: „Tudod, miért mondom ezeket? Voltunk anyukámmal a temetőben, és azt mondta: »Kicsim, addig beszélgess a szeretteiddel, amíg élnek!«”

A konferencia résztvevői megismerhették Szin János élettörténetét is, aki 19 évesen csöppent bele a szerencsejáték-szervezésbe, amelyből az akkor még szabályozatlan piacon nagyon nagy vagyont gyűjtött össze. 34 éves volt, amikor kiderült, hogy rákos beteg, a bajban utolsó mentsvárként Istenhez fordult, és kérte, vegye el akár a vagyonát, csak az életét tartsa meg, hogy láthassa felnőni a gyermekeit. Egyszer aztán úgy állított be a cégéhez, hogy az már nem volt az övé, amit az is indokolt, hogy adóügyi okoknál fogva nem minden a saját nevén volt. Egy-két jogász barátjával még gondolkozott azon, hogyan szerezhetné vissza a vagyonát, de rá kellett jönnie, hogy a lehetséges megoldásoktól forog a gyomra, és különben sem akart a sebei nyalogatásával tovább élni. De azért modern keresztény módjára elfelejtkezett arról, hogy megmentette Isten, és megmaradt pénzét a felnőttiparba és játékgépek gyártásába fektette. A válság és a szerencsejáték-törvény következtében majdnem mindenét elvesztette, a gépek nemhogy pénzt nem termeltek, még veszélyes hulladékként meg is kellett semmisíttetnie.

Egy teológus barátja már előtte kérdezte tőle, mi van vele, és mondta neki, hogy dobja el ezeket a dolgokat, az Úr ad majd mást. Bár cégét felkérték romániai szerencsejáték-szervezésre, ő most már hallgatott barátjára, még ha a felesége kétségbe is esett, hogy miből fogják etetni a gyerekeket. Kapcsolatai révén kapott egy felkérést, és ötven komoly céget szedett össze, hogy befektessenek Zambiában. Pont akkor, amikor kint volt az afrikai országban, egy nagy cég gazdasági igazgatója is ott tartózkodott, aki fakitermelést akart folytatni egy ottani hatalmas földterületen, és mivel a repülőgépen hazafelé is pont egyszerre utaztak, volt idejük megismerni egymást, s a férfi rábízta az ottani műveletek felügyeletét. Ám mivel az engedélyek csak egy év múlva lettek meg, első alkalmazotti állása az volt, hogy addig rendelkezésre álljon. Az afrikai munkát követően kérte meg Máté Bence természetfotós, akit tizenöt éves kora óta támogatott, hogy Székelyföldön fotós medveleseket építsenek együtt, és azt János üzemeltesse. Így kellett Szin Jánosnak egy vagyont elveszítenie ahhoz, hogy majdnem tökéletesen megvalósuljon a gyermekkori álma, amikor Széchenyi Zsigmond székelyföldi útleírásait olvasva a havasokban akart vadőr lenni.

Dicsőfi Balázs tréner, vállalati coach a becsületes adófizetés mellett kampányolt, kiemelve: nincs olyan, hogy valaki 90 százalékig becsületes. Ha mindent befizetek, és tönkremegyek, akkor nem vállalkozó vagyok, hanem ügyeskedő, hangsúlyozta. A tréningeken nem az evangéliumot hirdeti, de a honlapján és tetteiben is igyekszik hitéhez tartani magát. Volt, hogy emiatt egy hatalmas Buddha-szobrot kellett kivinnie egy előadóteremből, pedig az őt meghívó vezetők – akiknek egyikéé volt egyébként a szobor – kereszténynek vallották magukat.

A résztvevők az adakozás adójogi szempontjaival is megismerkedhettek Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország vezetője segítségével, valamint azon is elgondolkodhattak, hogy létezik-e vegetáriánus tigris, Radimeczky Géza, az ingatlan.com pénzpiaci üzletágának vezetője ugyanis a keresztény vállalkozói létet ezzel a hasonlattal festette le. S bár vegetáriánus tigris nincs, azért a hitéről munkája első éveiben nehezen beszélő felsővezető is arról tett tanúságot, hogy a keresztény értékrend nemcsak nehézségeket, de lehetőségeket is jelent az üzleti életben. Azt is elmondta: egyre inkább terjed a bizalom alapú vállalatirányítási gyakorlat a nagyobb cégek vezetési kultúrájában, és ez a régebbi autoriter stílushoz képest kifejezetten rokon a keresztény emberképpel.

A vállalkozói konferencián először beszélt keresztény hitéről Kulcsár Tibor, a teherautósofőrből lett milliárdos; s bemutatkozott több civil kezdeményezés: az emberi élet, a család és a szabadság védelmében tevékenykedő CitizenGo; a Szemlélek értékmagazin; a tinédzser lányok személyiségfejlesztésével foglalkozó Pure program és a Ments Életet Közhasznú Alapítvány. Böjte Csaba testvér, aki váratlan módon nem tudott jelen lenni, videoüzenetet küldött a konferencia résztvevőinek.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria