A magyar kultúra napja Szatmárcsekén

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz írását Szatmárcsekén. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját.

Tiba Zsolt helyi református lelkipásztor köszöntő szavai és a reformátusoknak különösen kedves 90. zsoltár közös eléneklése után Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök mondott beszédet. A püspök rámutatott, hogy minden népnek szüksége van prófétákra, akik irányt mutatnak, közösséget képesek formálni a tömegből. A főpásztor külön megemlékezett Nagy Gáspár Kossuth díjas költőről, aki igazi értéket adott a nemzetnek, művészetével hitet adott olvasóinak.

Ezután Nagy László református lelkész, püspök-helyettes igehirdetésével folytatódott az istentisztelet. Gondolatmenetében a zene és a vallásos ember kapcsolatát emelte ki. „Valami megakadt Magyarországon, az emberek nem énekelnek, kapcsolatuk az Istennel formális. Vissza kell térnünk az élő Istenhez!” – fogalmazott. 

Az igehirdetések után a debreceni Vox Antiqua énekkar Kiss Csaba vezényletével Bárdos és Kodály műveket adott elő.

Az istentiszteletet követően a Kölcsey Társaság a magyar kultúra napja keretében átadta a 2007. évi Kölcsey-emlékérmet az ez évi kitüntetett, a néhány héttel ezelőtt elhunyt Nagy Gáspár özvegyének. A laudációt Imre László, a Kölcsey Társaság elnöke olvasta fel, majd átadta a Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész által készített emlékérmet.

Az ünnepség a Himnusz eléneklésével végződött, majd a résztvevők megkoszorúzták Kölcsey Ferenc sírját a szatmárcsekei temetőben.

* * *

A szatmárcsekei temető 1973-tól védett, a világon egyedülállónak számít embermagasságú, csónak alakú fejfáival. A „csónakos fejfák" a néprajztudomány szerint az ősi ugor csónakba temetkezés szokását őrzik. A hiedelem úgy tartotta, hogy az elhunytak a csónakokban egy másik világba jutnak el.

Schmelzer János Lajos/Magyar Kurír