Máriaremetén emlékeznek meg a negyven éve elhunyt Werner Alajosról

Hazai – 2018. október 30., kedd | 9:01

A jeles lelkipásztor és egyházzenész lelki üdvéért Beer Miklós váci megyéspüspök, az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) elnöke mutat be szentmisét november 8-án, délután 4 órakor Máriaremetén. Werner Alajos tisztelőit és az énekeseket fél 4-re hívja énekpróbára az egyesület.

Varga László, az OMCE központi igazgatója írását közöljük a negyven éve elhunyt Werner Alajosról.

Werner atya 1905. július 14-én született Tiszakécskén. Pozsonyban kezdte tanulmányait. 1928. június 17-én Szombathelyen szentelték pappá. Mikes János püspök jóvoltából Rómában 1933-ig egyházi zenét tanult a Szent Cecília Akadémián. Közben 1931-ben itthon teológiai doktorátust szerzett. 1934-ben Rómából hazatért Szombathelyre, ahol elindította 8 és 14 év közötti fiúkból álló, később híressé vált kórusát, a Schola Cantorum Sabariensist. A római katolikus egyházi éneklési gyakorlat előírásainak szellemében a szoprán-alt szólamok énekeltetésében a fiúgyermekhangokat részesítette előnyben.

1936-tól a Zeneakadémia egyházzenei tanszékén előadásokat tartott, ekkor került jó barátságba Kodály Zoltánnal.

1938-ban kórusával zenei szolgálatot teljesített Budapesten a 34. Eucharisztikus Világkongresszuson. Ez nemzetközi hírnevet szerzett nekik, a második világháború azonban megakadályozta, hogy elismertségük tovább növekedjen.

1944-ben Budapestre költözött, mivel tanári állást kapott a Zeneakadémián. Harmat Artúr, Bárdos Lajos és Forrai Miklós tanártársaként 1950-ig gregorián énekgyakorlatot, egyházi népéneket, szertartástant, egyháztörténetet, egyházzene-irodalmat és latint tanított. Megszervezte az ugyancsak fiúkarként működő Schola Regia kórust. A próbákat a lebombázott és félig romba dőlt házakban tartotta.

1946. január 10-én ő gyóntatta meg, majd kísérte a vesztőhelyre Bárdossy László volt miniszterelnököt, akit a népbíróság halálra ítélt.

1948-ban a Regnum Marianum hitoktató központ házfőnöke lett, egy év múlva azonban a kommunista hatalom megszüntette a közösséget, így Werner Alajost Máriaremetére helyezték káplánként és kántorként. Természetesen ott is kórust szervezett, amellyel ugyancsak nagy sikereket aratott.

A Regnum Marianum közösség illegalitásban is tovább működött, és mivel Werner atya is tagja volt, 1961. február 6-án 68 paptársával együtt letartóztatták és öt év börtönre ítélték. Az 1963-ban kihirdetett általános amnesztiával szabadult, de 1964-ben újra letartóztatták, és újra öt év börtönre ítélték. 1967-ben amnesztiával szabadult. A második Regnum-per vádlottjaként még ugyanebben az évben letartóztatták. 1968-ig volt börtönben, ott írta meg Mercedes-miséjét a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére, amely az egyik leggyakrabban használt ordinárium hazánkban a római katolikus miséken.

Kiszabadulása után részt vett a II. vatikáni zsinatot követő reformmozgalmakban, több társával együtt részt vett a liturgikus énekek magyarra fordításában. Vezetője volt az OMCE által javasolt népénekreform munkálatainak, az Éneklő egyház adventi és nagyböjti próbafüzete az ő anyagi támogatásával jelenhetett meg. Az Országos Magyar Cecília Egyesület központi igazgatójaként pedig éveken át tanított a nyári kántorképző tanfolyamokon és a Kántortovábbképzőben.

A sok börtön megviselte, és 1978. november 8-án szívinfarktus következtében elhunyt. Előbb Lékai László bíboros celebrálásával a Farkasréti temetőben temették el, majd Máriaremetén helyezték örök nyugalomra a kegytemplom melletti kertben.

Tudatosan vállalt szegénységben élt. A pápai követ Eugenio Pacelli bíboros (aki XII. Piusz néven pápa lett) 1938-ban kórusának aranyórát adományozott jutalmul, ezt nem sokkal később Werner atya zálogházba adta, az így kapott pénzt pedig szétosztotta a szegények között. Takács Nándor püspök és sokak tanúsága szerint ruhája is alig volt állandóan viselt reverendáján kívül; ha valamit kapott, azt mindig a rászorulóknak adományozta.

Az üldözések ellenére mérhetetlen volt aktivitása. Fáradhatatlan volt, a vallásos világnézet megalkuvást nem tűrő terjesztésére vállalkozott országszerte.

Karmelita lelkiségéből adódóan mély kontemplatív imaélet jellemezte. Az Oltáriszentség előtt éjszakákon át – fizikai erejét is felülmúló módon – virrasztott. Aranymiséjét 1978. június 18-án mutatta be.

Az életszentség hírében halt meg Budakeszin. Tisztelete azóta is élő és töretlen, közbenjárását sokan kérik és élvezik ma is. Imádkozzunk boldoggá avatásáért!

Fotó: OMCE

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria