Marin Srakić horvát érsek Révfaluban: Köszönjük meg Istennek, hogy Ő a szeretet!

Hazai – 2021. június 17., csütörtök | 16:26

Június 11-én az Országos Horvát Önkormányzat szervezésében Jézus Szíve-búcsút ünnepeltek a Baranya megyei Révfaluban. A szentmisét Marin Srakić diakovári nyugalmazott érsek mutatta be a határ menti településen, Felföldi László pécsi megyéspüspök és számos paptestvér koncelebrálásával.

Az Országos Horvát Önkormányzat immár tizennegyedik alkalommal rendezte meg hitéleti programját, amelyre meghívta az ország területén élő híveket az osztrák–magyar határtól a szerb–magyar határig. Magyarországon Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala, Pest, Somogy, Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád megyében, valamint Budapesten élnek horvát anyanyelvű hívek.

A Pécsi Egyházmegye Horvát Referatúrájának vezetője, Darnai Ágoston kérte fel Marin Srakić nyugalmazott érseket az ünnepi szentmise bemutatására. Kíséretében Robert Almási, Harkanovci plébánosa, illetve Drago Markovi irodaigazgató érkezett. A Pécsi Egyházmegye részéről a szentmisén Darnai Ágoston, Nagy Norbert, Barics Gábriel, Csuzdi Illés, Ronta László, Egri József, illetve Győrből Smatovics János atya voltak jelen.

Az énekszolgálatot a Korijeni nevű felsőszentmártoni dalkör és a Vizin tamburazenekar végezte; Taragyia Györgyné és Kollár Andrea énekeltek zsoltárokat; Szolga Emma és Balatinácz Renáta olvastak fel.

A szentmise elején Gugán János, az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetsége Egyesület delegáltja köszöntötte az jelenlévőket, többek között a horvát főkonzult és nagykövetet is, majd felolvasta Soltész Miklós államtitkár köszöntő levelét.

Homíliája elején Marin Srakić nyugalmazott főpásztor tolmácsolta a djakovói érsekség üdvözletét, majd visszaemlékezett pályája kezdetére, amikor még sok gyerek volt jelen a miséken. „Rosszalkodtak, hangoskodtak, ezért – hogy megszüntessék ezt a viselkedést – bevezette, hogy a mise végén mindannyian hangosan énekeljék: »Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te szíved szerint…« Ez mindenkinek tetszett.”

Ezután régi igehirdetőkre emlékezett, akik hangos szóval álltak a hívek elé, és – különösen nagyböjt idején – arra buzdították őket, hogy térjenek meg, ne vétkezzenek, készüljenek a húsvéti gyónásra. Marin Srakić szerint ma már nincsenek ilyen lángszavú prédikátorok. Ők igazi népi misszionáriusok voltak, akik néha sötétségbe burkolózott templomban, a fejüket megvilágító gyertya alatt prédikáltak.

Ma Jézus szívét ünnepeljük. A középpontban levő szó a szív, mely egyszerű, de a tartalma nagyon erős, jelentőségteljes. Ez nem pusztán egy izom, hanem jel is. A szív uralja az életet, hiszen ha megáll, az életnek is vége. Az ember szíve morális tartalmat is rejt: az értelmes és szabad ember jellemzője, mely leginkább kifejezi annak belső tulajdonságait. Boldog az az ember, aki jószívű! A legjobb barátságot is ki lehet fejezni ezzel a szóval: szívből, szívesen. A legutóbbi háború alatt megkérdezték Adzsity tábornokot: „Hogy volt szíved bombákat, gránátokat hajítani, hajíttatni oda, ahol gyerekek haltak meg?” Ő erre azt válaszolta: „Nekem nincsen szívem” – idézte fel a szónok.

A jó szívekből jó dolgok, a rossz szívekből rossz dolgok törnek elő. A szív kiengedi a belsőnkből kikívánkozó rosszat, de képes féket is rakni rá.

A szív parancsol az érzelemnek, irányítja a lelki dolgokat. Előbb hagyja el az anya csecsemőjét, mint az embert az isteni szeretet, mert ez az Isten lényege, mondja Izajás próféta. Ez a szív sír, ha rosszat lát. Isten annyira szerette az embereket, hogy elküldte egyetlen Fiát, hogy megmentse őket. Kegyelem és ajándék, ha az Isten és ember így szeret bennünket, és szíve megváltásunk jele lesz.

A sivatagban a zsidóknak, hogy megmeneküljenek a kígyók marásától, egy rézkígyóra kellett tekinteniük, melyet Mózes csináltatott. Hogy mi a mostani világban megmeneküljünk a kígyók marásától, a keresztfán átszúrt szívre kell tekintenünk.

Fordítsuk tekintetünket a szív és szeretet felé, ez a mai ünnep lényege, üzenete  – buzdított Marin Srakić. – Kérdezzük meg magunktól: Mit ér a mi szívünk, meg van vele Istenünk elégedve? Melyik úton induljunk tovább?

Ma egy napba sűrítettük mindazt a titkot, amit egész évben ünnepelünk. Az adventi várakozástól kezdve karácsony ünnepéig, majd tovább nagyböjt, illetve a húsvét, pünkösd, Szentháromság ünnepe utánig, hogy egy napon mondhassuk Istennek, mindent köszönünk neki, a szeretetét, a Fiát.

A nyugalmazott érsek háláját fejezte ki, hogy oly nagy számban érkeztek zarándokok az ünnepre.

„Eljöttetek ide, és értékelni tudjátok, megértitek, hogy

Isten a határok nélküli szeretet, aki megteremtette az embert. A határ csak a szívünk, amely mégis képes befogadni a határtalan Istent, a hála jegyében, a teremtésért, a megváltásért a Szentlélek ajándékaiért”

 – fogalmazott.

 A teljes beszámoló és további képek az eseményről ITT találhatók.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Branka Blazsetin; Harasztovics Arnold; Kollár Andrea

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria