Megáldották a felújított gadnai katolikus templomot

Gadnán annak idején erős görögkatolikus hívőközösség élt, ruszin őseik hagyományát is megtartva. Mára azonban a falu lakossága elöregedett, a templomba járók száma erősen megfogyatkozott, és sokan élnek hátrányos körülmények között a településen.

Az ünnepi Szent Liturgián Orosz Atanáz püspök aggodalmát fejezte ki a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kis falu sorsa, az Ukrajnában dúló háború és a kontinensünkön uralkodó körülmények miatt, majd hozzátette: „Mégis hálaadással tekintünk föl a mennybe Mennyei Anyánk és Istenünk felé. »Emeljük föl szívünket«, énekeljük a liturgián, emelkedjünk föl azon derűlátás felé, amelyet ez a templom biztosít számunkra, emelkedjünk föl a gondviselő Isten magasságába, és ugyanakkor boruljunk le a Szent Kereszt előtt!”

A templomszentelés ünnepe akkor teljes, ha nem csupán a templom nagyszerűségét csodáljuk meg, hanem a benne kihelyezett kereszt előtt Krisztussal igyekszünk szembesülni, egyesülni, és ha mi magunk is átérezzük Szent Pál ma felolvasott szavainak igazát: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve” – hangsúlyozta a miskolci egyházmegye főpásztora. – Igazán az keresztény, akinek a szívében van Jézus Krisztus keresztje; aki nem tudja őt úgy szemlélni, hogy szívében megrendül a Jézus Krisztus által vállalt áldozat láttán, annak még nincs a szívében a kereszt.

Akinek a szívében rejlik a kereszt, az már nem ellenségeket lát maga körül.

Mi, Krisztus-hívők ebben a felújított templomban kell, hogy újabb szövetséget alkossunk mindazokkal, akik ebben a faluban laknak, mindazokkal, akikkel a Gondviselés körülvesz bennünket, és keresnünk kell a kiengesztelődés, a béke útját, hogy Jézus Krisztus keresztje által mi is előbbre és följebb juthassunk.

„Ezen az ünnepi Szent Liturgián határozzuk el, hogy Jézus Krisztus keresztje szívünkben marad. Hiszen ő az, aki szeretett bennünket, és ezért ontotta saját vérét, ezért váltott meg a kereszten. Ha ezzel a hittel megyünk ki innen, jobban fogjuk szeretni embertársainkat is, többet fogunk tenni érettük (...) Szent Liturgiánk felemel bennünket. Kérjük Istent, emelje föl népünket, embertársainkat és e kontinens lakóit is, hogy békességben dicsőíteni tudjuk őt, úgy, ahogy ebben a templomban kezdettől fogva, két évszázadon keresztül dicsőítették” – mondta ünnepi homíliájában a miskolci megyéspüspök.

Buka Gábor parókus a Szent Liturgia végén úgy fogalmazott: bár a közösség kicsi lett, elszántságuk, az ősök tisztelete és a templom szeretete mégis összetartja őket.

A helyi parókus köszönetet mondott a közösség több tagjának és Lesó Magdolnának éveken át tartó szolgálatáért, aki – miként Gábor atya fogalmazott – a közösség szíve; a templom felújításának irányításban is nagy szerepet vállalt, amely pályázati forrásokból valósulhatott meg.

Az ünnepi Szent Liturgián az énekes szolgálatot a Hassler Énekegyüttes végezte.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír