Megjelent az Új Ember 2021. május 9-i száma

Kilencven évvel ezelőtti megalakulását és harminc évvel ezelőtti újraindulását ünnepli idén a Katolikus Karitász, amelynek múltjáról és jelenéről Spányi Antal székesfehérvári püspökkel, a szervezet elnökével beszélgettünk.

A lapunkban olvasható interjúban a főpásztor hangsúlyozza, Magyarországon egy szent ember, Prohászka Ottokár nyomán indult el a karitászszolgálat, amely mostanra virágzó, hatékonyan segítő intézménnyé nőtte ki magát.

A 7. oldalon a külföldi hírek között arról olvashatnak, hogy Tadeusz Kondrusiewicz belarusz emeritus érsek a csernobili katasztrófa áldozataiért mutatott be szentmisét Minszkben a nukleáris robbanás 35. évfordulóján mindazokért, akik az 1986. április 26-i tragédia miatt vesztették életüket, és azokért is, akik a sugárzás miatt éltek és élnek súlyos betegségeket hordozva.

Riportot készítettünk Vukovich Márton kistarcsai káplán szolgálatáról. A káplán a városi kórházban és otthonukban gyakran látogatja a betegeket, a haldoklókat. Covid-osztályra is hívták a kistarcsai kórházba, ahová külön engedéllyel tudott bejutni. Vukovich Márton a riportban többek között elmondta, nem találkozott még olyan szenvedővel, aki visszautasította volna a szentségeket.

Céltudatosság és jó adag önérvényesítés is kell ahhoz, hogy valaki jó vívó legyen. Ám több is ennél: komplex gondolkodás és játék az ellenféllel. A Pannonhalmi Főapátságban Dejcsics Konrád bencés szerzetessel, kulturális igazgatóval beszélgettünk erről a sportágról, amely különleges helyet tölt be a gimnázium életében.

A Mértékadó kulturális mellékletben interjút olvashatnak Baráth Emőke operaénekessel, aki éppen Genfben próbálja Purcell operáját, a Dido és Aeneast.

A világhírű szoprán idén tavasszal Budapesten is járt, hogy egy Bach-kantátaesten énekeljen. Március 15-én átvehette a Liszt Ferenc-díjat is. Interjúnkban mesél kedvenc barokk szerzőiről, izraeli élményeiről, legkedvesebb énekes partneréről, Philippe Jarousskyról, és arról is, mire tanította meg a karanténidőszak.

Az utóbbi évek, de talán évtizedek egyik legnagyobb hazai könyves vállalkozása a Lo Kuan-csungnak (Luo Guanzhong) tulajdonított, Három királyság című klasszikus kínai regényóriás teljes szövegének első magyar nyelvű fordítása.

Az egyenként mintegy nyolcszáz oldalas, Ming-kori, 1591-ben készült fametszet-reprókkal illusztrált, térképekkel, magyarázó jegyzetekkel ellátott háromrészes – arany-, ezüst- és rézhatású borítással, lapéllel megálmodott – „könyvalkotás” második kötete március végén látott napvilágot, és már a harmadik kötet nyomdai előkészítése is zajlik.

A regény egyik fordítójával, a különleges kulturális értékekre szakosodó Caeta Könyvkiadó képviselőjével, a klasszika-filológiai és sinológiai érdeklődésű Horváth Olivér Péterrel a hosszú évek óta tartó munkáról és a regény hatásáról beszélgetett Pallós Tamás.

A Nézőtér rovatban Paksa Balázs írt jegyzetet a Minari című filmről, amely „bájos életigenléssel a szimbólumok szintjén” szól arról, hogy „hiába millió cseppnyi vérveríték, sárdagasztó küzdelem vagy könnyes áldozat, az élet végül mégis kizöldül”.

Az alkotás Lee Isaac Chung önéletrajzi elemekből írt és rendezett filmje, amelyet a jegyzetíró szerint az Oscar-díj közelében „elhomályosított A nomádok földje", azonban „semmiben sem marad el a nyertes alkotásától”.

Magyar Kurír