A megyéspüspök bevezetőjében köszöntötte a jelenlévőket, majd azért imádkozott, hogy a Szentlélek szeretete és ihlete kísérjen minden hallgatót és oktatót az elkövetkező tanévben.
Szentbeszédét az Apor Vilmos Katolikus Főiskolához fűződő személyes kötődésével kezdte a főpásztor, mivel annak idején ő maga is a főiskola jogelődjében, Zsámbékon folytatta tanulmányait és szerzett diplomát.
Ezután a jó pásztor szolgálatáról elmélkedett Marton Zsolt. Felidézte, hogy a budapesti Központi Papnevelő Intézet kápolnájában található egy üvegablak, melyen az „Ego sum pastor bonus” (Én vagyok a jó pásztor) felirat látható. „Jézus önmagát állítja követendő példának és ez a papi hivatás legalapvetőbb tulajdonsága. Azonban nem csak a papi hivatásra vonatkozik a jó pásztor példája. Mindazok, akikre emberek, közösségek vannak bízva, a maguk hivatásában és életállapotában pásztorok. A pedagógus kiemelten is az” – mutatott rá.
A jó fogalmáról beszélve így fogalmazott a püspök: „Az evangéliumi eredeti görög kalos (jó) jelző nem pusztán azt jelenti, jól ért valamihez, erkölcsileg feddhetetlen a jelző birtokosa, hanem azzal a tulajdonsággal is rendelkezik, ami őt vonzóvá, megnyerővé teszi. A jó pásztor nem riasztja, hanem vonzza a maga személyi adottságaival a rábízottakat. A jó pásztor egzisztenciális közösségben, személyes kapcsolatban van juhaival, együtt él velük. Lelkipásztornak, pedagógusnak lenni csak szívvel-lélekkel lehet.”
Marton Zsolt a jó pedagógust a jó anyához hasonlította, aki nem tökéletes, de meglátja a gyermekek arcában Krisztus arcát, majd olyan elszánt szeretetre hívta a jelenlévőket, mint amilyen a főiskola névadóját, Apor Vilmos vértanú püspököt jellemezte, aki életét adta juhaiért.
A szentmise után Libor Józsefné rektor asszony mondta el köszöntőbeszédét. A főiskolai tanulmányaikat most kezdő elsőévesek felé fordulva hangsúlyozta, nem hagyják magukra őket, és tájékoztatta a hallgatókat az intézmény nyújtotta lehetőségekről.
Végül minden jelenlévőnek azt kívánta, hogy az év elejét jellemző lelkesedésük ne hagyjon alább, örömmel és ne kényszerből végezzék feladataikat. Beszédét Izajás könyvéből idézett gondolattal zárta Libor Józsefné: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
Ezt követően került sor az ünnepélyes fogadalomtételre, a diákok hűségre, az értékek megtartására, a hivatásukra való lelkiismeretes felkészülésre tettek ígéretet, majd az elsőéves hallgatókat külön-külön kézfogással üdvözölte és fogadta be a főiskolai közösségbe a váci megyéspüspök és a rektor.
Szöveg és fotó: Bölönyi Gabriella
Forrás: Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria