Megtartották a Pázmány Péter Katolikus Egyetem évnyitó ünnepségét

Hazai – 2017. szeptember 7., csütörtök | 18:20

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) 2017/18. akadémiai évet megnyitó ünnepsége az Egyetemi Szenátus bevonulásával vette kezdetét a PPKE Szent II. János Pál pápáról nevezett dísztermében Budapesten, szeptember 7-én.

Megnyitó köszöntőt mondott az intézmény nevében Szuromi Szabolcs rektor, a fenntartó Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) képviseletében pedig Udvardy György pécsi püspök, a testület alelnöke. Az ünnepségen megjelentek az MKPK képviselői, a magyar felsőoktatás állami és szakmai vezető képviselői, a magyar és külföldi partneregyetemek vezetői, valamint a PPKE egyes karainak és központi szervezeti egységeinek képviselői.

Az ünnepség – a köszöntések után – hagyományosan a rektor új akadémiai évet megnyitó, öt nyelven elmondott székfoglalójával kezdődött, amely ebben az évben az Igazság és felelősség címet viselte.

Szuromi Szabolcs idézte Aquinói Szent Tamás De Veritate című művéből az igazság meghatározását, valamint az igazság és igazságosság mint alapvető érték jelentőségét és védelmének fontosságát. Ennek tükrében a rektor úgy fogalmazott: az igazság keresése és a megismerésére való törekvés az ember legalapvetőbb adottságai közé tartozik. Bármely kultúra bármely időszakának tanulmányozásába is fogunk bele, annak hátterében mindig az ember igazság utáni vágyát találjuk. Valójában ez a vágy a tökéletesség igényére, végső soron az ember Istenhez (az abszolút tökéleteshez) való vonzódására vezethető vissza. Az emberi természet alapadottságai azonban nemcsak lehetőségeket teremtenek az egyes személyek számára, hanem erkölcsi kötelezettségekkel, valamint ebből következő felelősséggel is felruházzák. Éppen emiatt az igazság megismerése egyúttal arra is kötelez mindenkit, hogy a megismert igazságot elsajátítsa, mások számára igazságként átadja, annak tartalmát mások előtt megvédje, és értékét megőrizze. Ennek az erkölcsi kötelességnek a teljesítése korunkra komoly válságba jutott. Nem lehet kétséges, hogy az igazság megismerésének az értelmezéséhez szükséges sajátos források, eszközök és alapelvek elsajátításának intézményes helye, a klasszikus értelemben vett egyetem, valamint az egyes tudományterületekre, -ágakra és résztémákra szakosodott kutatóintézetek vagy kutatócsoportok. II. János Pál pápa kijelentésére utalva úgy fogalmazott, hogy mindenkinek értékes, hogy megbizonyosodjon az igazságról, mivel az – ellentétben a tévedéssel – élete eleve adott értékét és a biztos tudásban, döntésképességben való növekedést segíti elő.

A rektor rövid áttekintést adott arról az antropológiai változásról, amely a 18., a 20., majd a 21. században megingatta az alapvető emberi értékekbe vetett bizalmat, téves, mulandó célokkal cserélve fel az igazság és a felelősség emberi életet gazdagító útját.

Szuromi Szabolcs felhívta a figyelmet arra is, hogy ez a krízis milyen erővel jelent meg a II. világháború embertelen erkölcsi pusztítása után. Újra felfigyelhettünk azoknak a kategóriáknak a szétforgácsolódására, melyek a skolasztika gondolatvilágának köszönhetően egy egységbe rendezték az európai típusú emberi gondolkodást, kultúrát és mindennapi életet; ezáltal pedig alapjaivá váltak annak a kulturális rendezettségnek, mely meghatározó módon kötődik a zsidó-keresztény kultúrához. Ezt az új szétesettséget a posztmodern olvasási, írási, kommunikációs, valamint vallásos kultúra alapvető jellegzetességeivel tudjuk adekvát módon leírni. Az előadó hosszan sorolt olyan neves írókat és költőket, akiknek életműve meghatározta az újkori Európa szellemi és kulturális virágzását, valamint irodalmi gazdagságát. Ezek a művek és a mindennapok kultúrájára gyakorolt hatásuk alapozták meg generációról generációra az igazság értékének szóbeli kifejezését és az ahhoz való hűséget. Mindezzel együtt járt az irodalmi kifejezésmód, a gazdag szókincs, beleértve azokat a „sententia”-kat, melyek átkerültek a mindennapi élet nyelvezetébe: az igazság, valamint az ember és az igazság közötti tudatos és hűséges viszony – azaz a felelősség – adekvát leírásába.

Ahogyan azonban arra Szuromi Szabolcs professzor rámutatott: az igazság befogadásához és gyakorlásához szükséges az azzal történő lelki azonosulás, az erkölcsi alapelvek elfogadása, és mintegy örökségként az „örökölt érték” szerinti megtartás és a vele történő azonosulás. Ez az örök és változhatatlan értékek, valamint a mindennapos élet állandó harmóniáját jelenti, amihez erőt és hitbeli forrást maga a Teremtő nyújt az ember számára.

Ez a kulturális identitás meghatározza az emberi gondolkodást, igazságérzetet és felelősségtudatot. Emiatt nem lehetséges a katolikus oktatásban – beleértve a felsőoktatás szintjét is – elválasztani egymástól a tanulmányok elsajátításának és a nevelésnek az időszakát; a fogalmak megértését és a bölcsességben való növekedést, az igazság jelentőségének fokozatos megértését és a felelősségteljes magatartás karakterisztikus kialakítását. Intézményeink nem pusztán tudást kínálnak a hallgatóknak, hanem olyan értékekre hívják fel a figyelmüket, amelyek közelebb segítenek a valódi értékek felfedezéséhez – mutatott rá a Szuromi Szabolcs.

Erről szól a Katolikus Egyház felsőoktatási intézményeit szabályozó Ex corde Ecclesiae kezdetű apostoli konstitúció (1990), amikor egymás mellett említi a kutatást, az értékek megőrzését, az ismeret kölcsönös átadását, és mindezzel a társadalom javának előmozdítását. Ebben a munkában mind az oktatók, mind a hallgatók sajátos és az egész világ irányában súlyos felelősséggel rendelkeznek.

A rektor a fentiek tükrében hangsúlyozta a kulturális szétesettség hatását az egyetemekre belépő generáció gondolkodását meghatározó prioritások, valamint a nyelvi kifejezési stílus és a felsőoktatásban közvetített klasszikus kategóriák, értékek és kifejezési formák között. Szuromi Szabolcs egyúttal azt is jelezte, hogy mindezek alapján nem lehet véletlen, hogy az életről, halálról, igazságról, hamisságról, erkölcsről, értékről, udvariasságról, szeretetről, megbocsátásról, bocsánatkérésről és vallásról kialakult klasszikus világos kategóriák eltűnőben vannak a mindennapok gyakorlatából, sőt, sokak számára már nehezen értelmezhetők. Azonban – mint arra rámutatott – az igazság leírásához, a felelősséggel történő cselekvéshez, de a harmónia emberi eszközökkel való megteremtéséhez sem pusztán a kommunikáció új eszközeire, a globálisan és bármikor rendelkezésre álló információk széles körére van szükség, hanem annak a tényszerű és tudatos elfogadására is, hogy az „igazság” és a „valótlanság”, a „felelősség” és a „felelőtlen magatartás”, valamint a „harmónia” és „diszharmónia” között lényegi – a valóságban megalapozott – különbözőség áll fenn.

Megismerhető az igazság? XVI. Benedek pápa kérdése nyomán: megismerhető-e a rólam szóló igazság? Vagy mindez pusztán egy ábránd? Erre az alapvető kérdésre a kereszténység, Jézus Krisztust idézve, minden korszakban ugyanazt a választ adja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.”

Forrás és fotó: PPKE Rektori Hivatal

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria