Mily szép és mily gyönyörűséges a testvérek egysége – Egyházi évet nyitottak Huszártelepen

Akik kerítésen kívülről bámészkodtak, csak annyit láthattak, hogy sok-sok gyerek, fiatal és felnőtt van jelen, jól érzik magukat, táncolnak, énekelnek, együtt vacsoráznak. A cigányságból a többségi társadalom is legtöbbször csupán ennyit érzékel. Esznek, isznak, mulatnak – mondják, mintha semmi mást nem tennének… De ami vasárnap este Huszártelepen történt, amögött munka és imádság van.

Mily szép és mily gyönyörűséges a testvérek egysége!”

A 132. zsoltár eleje juthatott eszébe mindazoknak, akik ellátogattak a Szentháromság-házba. A Nyíregyháza-Huszártelepen működő szervezőlelkészségen otthonként tekintenek arra az épületre, amelyet nemrégiben szentelt föl Ábel püspök. A kápolnát és a közösségi teret azóta is naponta használják az itteniek.

„Azt érzem, hogy mindennap nagyobb szeretettel tudok közéjük jönni” – mutatott végig a gyermekeken Kovács Róbert atya felesége, Nóra tisztelendő asszony. És ez látszik is rajta: a gyerekek ölelgetik, ő mindannyiukra odafigyel, énekel, táncol velük, süteményeket készít nekik. Ily módon támogatja férje pasztorális munkáját, közösségépítését, amelyet nem szokványos környezetben végez Róbert atya, hiszen sok nehéz helyzetben lévő család él a megyeszékhelynek ezen a településrészén.

Vasárnap este nem csak a „guszeviek” voltak jelen, és nem is egyszerűen csak egy nyárzáró bulit tartottak: Róbert atya és munkatársai számára fontos volt, hogy más cigányközösségekkel együtt nyissák meg az új egyházi évet. Az imaórát különlegessé tette, hogy magyar és cigány nyelven hangzottak el az imádságok, és hogy a zsoltárokat Ábel püspök, a Máriapócson szolgáló Orosz István, valamint Kanyó Árpád hodászi parókus olvasták. A közös ima során a házigazda, Róbert atya biztatott:

Ne várjunk senkire, kezdjünk el mi magunk jót tenni! Így lehet változtatni a világon! Így lehet jobbá tenni!”

A kápolnában a görögkatolikus szertartást követően gitáros énekekkel folytatták Isten dicsőítését. Csak ezután következhetett a vidámabb program. Táncokkal, énekekkel mutatkoztak be egymásnak az érkezők: Hodász, Nyírvasvári és Nyírkáta. A helyiek finom vacsorát készítettek vendégeiknek, majd az estét tábortűzzel zárták, amely köré telepedve sokáig folyt a beszélgetés.

Nemcsak a cigány közösségeket, minden katolikus egyházközséget megerősítene, ha az egyházi év kezdete ekkora hangsúlyt kapna a közösség életében, hiszen az újrakezdésre, a jobbá válásra minden alkalmat érdemes megragadni.

Amikor a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációjának jó gyakorlatairól kérdeznek mint cigánypasztorációs megbízottat, sok más között mindig elhangzik: mini találkozók szervezésével erősítjük a közösségeket. Ezeken legföljebb három-négy településről, általában 40-60 személy vesz részt. A mostani kicsit nagyobb létszámú volt, mivel ez egy ünnepélyes alkalom volt, az egyházi év kezdete. Mindig van közös imádság, előadás vagy felvezető téma, szertartás esetén prédikáció, sokszor kiscsoportos beszélgetést is sikerül megvalósítani. Végül a közös éneklés, tánc (a böjti időszakot kivéve) és étkezés zárja le az alkalmakat. Mindössze néhány órát töltünk együtt. Örömünkre szolgál, hogy most már nem igényel külön egyházmegyei szervezést egy találkozó: cigányközösségeink saját igényük szerinti gyakorisággal összejönnek, és én tudom, hogy az Isten köztük, velük van!

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír